Czencz Ágnes Brunszvik-díjat kapott

"A kisgyerek érezze jól magát az oviban”

Czencz Ágnes érdemei közé tartozik az óvoda névválasztása, a sószoba bevezetése, a Hévízi Óvodai Pedagógiai Napok elindítása, valamint mindkét intézményegység egy-egy csoportjában a német nyelvvel való játékos ismerkedés kezdeményezése, valamint a Hévízi Brunszvik Teréz Óvodai Alapítvány létrehozása, melynek ma is ő a kuratóriumi elnöke. A kitüntetettől elsőként arról faggatóztunk, hogy mikor döntötte el, hogy az óvónői pályát választja.

- Édesanyám mesélte, hogy a csöppségek iránti érdeklődésem már kisgyermekként erősen megvolt bennem. A csurgói nagy családi házunkba betelepítettek egy kétgyerekes családot. Úgy mesélték, hogy az egyik, szinte pólyás kisdedet már ügyesen pelenkáztam, szakszerűen elláttam. Már nyolcadikos koromban tudtam, hogy óvónő leszek. Később fel is vettek az óvónőképzőbe.

Volt egy, a családunk által folyamatosan istápolt és szeretettel felkarolt öreg óvónéni, aki ugyancsak erősen befolyást jelentett a pályaválasztásomban. A harmadik indok pedig az volt, hogy élvezhettem Magyarország első Kossuth-díjas óvónőjének a szeretetét. Még most is magam előtt látom a hajdani ovimat, a nagy teremmel, benne a lezárt játékokat magában foglaló szekrénnyel, az óvónő hegedűjével, az udvari illemhellyel...

- Aktív óvónőként, illetve óvodavezetőként milyen, az ovisok számára bemutatandó értékeket tartott fontosnak?

- Számomra mindig az volt a fontos, hogy a gyerek érezze jól magát az oviban, mert ez a második otthona. Az éneklésre, mesemondásra mindig kerítettem időt, és a játék mindenhatóságáért szálltam síkra. A picinyek a játékban fejlődnek ugyanis a legjobban, ezért is volt mindig jó a hévízi kisdedóvók játékellátottsága. Sok kuckót alakítottunk ki, és mindenki az érdeklődésének megfelelő játékot választhatta ki. A fiúk inkább építettek, a lányok inkább képeskönyvet nézegettek, babáztak, gyöngyöt fűztek.

Volt kis konyha, fodrászat, orvosi rendelő, ahol ők a pozitív, vagy negatív élményeiket kiadhatták, eljátszhatták. A bennük lévő feszültség is így gyorsan eltávozhatott. Az egészségőrzés is kiemelt helyen volt. Rengeteget voltunk a szabad levegőn. Telente kvarcoltunk, sószobában pihentünk, és a nagycsoportosok megismerkedhettek az úszás alapjaival, de gyümölcs –és zöldségnapokat is tartottunk. A tartási rendellenességek mérséklésére gyógytornászt alkalmaztunk. A kézműves foglalkozások mellett a hagyományápolás is kiemelt fontossággal bírt.

- Milyen veszélyeknek vannak kitéve a mai ovisok?

- A televízió nagyon sok agresszivitást mutat. A média káros a gyerek számára, kedvet csinál az erőszakhoz, és érzéketlenné teszi a gyerekeket az emberi szenvedés iránt. Feszültséget kelt bennük, amit alkalmasint úgy vezetnek le, hogy átadják a másiknak. Ha lát egy verekedést, akkor azt eljátssza egy másik gyereken. Sokszor a szülők túl sok dolgot meg akarnak adni, meg kívánnak venni csemetéjüknek, pedig a szeretet a legfontosabb. Az apróságok sokszor meg sem becsülik a temérdek drága játékot, hanem inkább rongálják. A mai gyerekek mindemellett többet betegeskednek.

- Nehezebb dolga van ma egy óvodapedagógusnak, mint mondjuk 5-10-15 éve?

- Már 13 éve nyugdíjas vagyok. Sokkal több dologra kell most odafigyelni, mint amikor én a pályámat elkezdtem. A gyerekeket töménytelen mennyiségű inger éri. A családokban is nagyobb a feszültség, több a probléma. A gyerekek is átveszik a feszültséget a válni készülő anyától, vagy a munkanélkülivé lett apától. Ha egy csoportban több ilyen problémás gyerek bekerül, akkor kikerülhetetlen, hogy az óvodapedagógus, ne találkozzon a magatartászavarral való küzdelemmel. A rengeteg felesleges adminisztráció is a piciktől vesz el időt. Pályám kezdetén én még szerencsére nem találkoztam efféle megfelelési kényszerrel.

- "Hévíz Ági óvónénije" mire a legbüszkébb, ha visszanéz a pályájára, és mit tett volna esetleg másképp?

- A hetvenes évek közepén már az óvodám tervezésébe is bekapcsolódhattam. A mérnökök elfogadták a napfényes, tágas csoportszobák kialakítására, a nagy udvar létrehozására vonatkozó elképzeléseimet. Éppen 25 évig voltam szakfelügyelő, ami azzal járt, hogy három Trabantot tönkretéve, hetente három nap látogattam a keszthelyi, tapolcai, ajkai, zalaszentgróti járások intézményeit. Azért reggel a saját ovimból indultam útnak, és este, is ide jöttem vissza, de csak hétfőn és pénteken voltam itthon.

Ezt - a mostani eszemmel- már nem tenném, de ennek is volt haszna, mert a vidéken látott jó ötleteket mind beépíthettem a saját nevelési programunkba. Amit én vidéken megköveteltem, annak a saját ovimban is működnie kellett. Persze boldogságot jelent a legmagasabb rangú honi óvodapedagógiai szakmai díj átvétele is, de a legnagyobb öröm, ha a régi óvodásaimmal találkozva felemlegetjük a közösen átélt rengeteg lélekemelő élményt.