Rendészet, nyelvészet

Cristi egy rendőr, aki nem hajlandó letartóztatni egy diákot, aki hasist szív két osztálytársával. Ezt a román törvények szigorúan büntetik. Cristi hisz abban, hogy a törvény megváltozik; nem akarja, hogy élete végig lelkiismeret furdalása legyen azért, amiért tönkretett egy fiatal életet annak valamiféle felelőtlen botlása miatt. Felettesének azonban teljesen más elképzelései vannak a lelkiismeret szó jelentéséről…

Interjú a rendezővel
Az interjút készítette: Marcus Rothe
Háttér
Amikor elkezdtél ezen a projekten dolgozni, volt valamiféle speciális kiindulási pontod, mint például a rendőr karaktere, vagy inkább absztraktabb témák foglalkoztattak, mint a hatalom jogtalan felhasználása?
CP: A filmjeimhez általában a környezetem megfigyelése során nyerek inspirációt. Volt egy barátom a helyi rendőrségen, aki sokat mesélt mindennapi tapasztalatairól. Valamivel később a kezembe akadt egy újság, melyben egy olyan fiatalemberről írtak, aki feljelentette a bátyját amiért hasissal üzletelt. Nagyon érdekesnek találtam.
Egész pontosan mi az, amit érdekesnek találtál ebben a történetben?
A piti bűntény vagy a bíróság határozata különösebben nem hozott lázba, de a testvérek közötti árulás nagyon felcsigázta a képzeletemet. Elkezdtem írni a forgatókönyvet és utánajártam, hogyan nyomoz a rendőrség, illetve hogyan keresnek gyanúsítottakat. Mindez lenyűgözött.
Gondolod, hogy ennek a filmnek vannak közös vonásai az első nagyjátékfilmeddel, a „12:08 East of Bucharest”-tel (2006)?
CP: A „12:08” után négy különböző forgatókönyvet kezdtem el írni… és úgy döntöttem, ezt forgatom le. Úgy éreztem, hogy egy abszurd sztori dokumentumfilmszerű való megjelenítése a mozihoz való hozzáállás egy rendkívül kortárs módja. Végül is ez egy film a szavak jelentéséről és a törvény jelentéséről. Nagyon érdekelnek azok a dolgok, melyeket olyan szavakhoz társítunk, mint „erkölcs”, „törvény”, és „lelkiismeret”.
Szerinted van valamiféle párhuzam az emberek kihallgatásának folyamata és a filmkészítés között?
CP: Igen, bizonyos szempontból. A forgatókönyv első piszkozatának megírása után úgy döntöttem, hogy elkezdem egy zsaru napi rutinját dokumentálni. Szerintem mindig felfedhetjük a karakter valódi énjét munka közben, ezért volt, hogy valós időben mutattuk, mikor gyanúsítottját követte.

A román társadalom
Ez a második film, melyet szülővárosodban, Vaslui-ban forgattál. Mennyire fontos az ismerős környezet, amikor egy történet kibontakoztatásán dolgozol?
CP: A helyszín nagyon fontos, mert ez az a világ, melyet a legjobban ismerek.
Amikor Cristi nyomozását valós időben mutattátok, az volt a cél, hogy a rendőri munkán keresztül bemutassátok a román társadalmat illetve a falusi életet?
CP: Természetesen, látjuk, amint a rendőr egy közbülső világban mozog, ahol a karakterek a régi társadalomból tartanak az új felé. Szóval ez tulajdonképpen a mai Románia portréja, egy országé, amely nemrégiben csatlakozott az Európai Unióhoz, de még mindig a változás állapotában van.
A filmben igen sok az olyan rész, ahol nincs cselekmény, de sok bonyolult bürokrácia és szűklátókörűség van.  Ez szimbolizálja Románia a fejlődéssel szembeni ellenállását?
CP: Nem igazán akarok társadalmunk stagnálására vagy annak a fejlődéssel való szembenállására fókuszálni. Inkább az érdekel, hogy megmutassam, hogyan birkózik meg Cristi az itt és most-tal a mai Romániában: az egész bürokratikus rendszerrel – nevek megszerzése, fájlok összecsatolása, más részlegekkel való együttműködés – mindez a nyomozás része. Minden sok időt és sok erőfeszítést igényel, hiszen Cristi munkájának lényege, hogy az igazságot kutassa. Próbál módszeres lenni, és mindig le kell írnia megfigyeléseit. Ezután át kell néznie mások beszámolóit is az üggyel kapcsolatban. Mindez rendkívül bürokratikusnak tűnik, de néha úgy érzem, mindegyikünk egy fájl – valaki más számára.
A film 2009-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztiválon a Nemzetközi újságírói díjat.
Forgalmazza: Cirko Film – Másképp Alapítvány
Magyarországi bemutató: 2010. május 13.