PARANORMAN

Ha egy kisvárost megszállnak a zombik, kit hívsz? ParaNormant!

A Focus Features és a LAIKA, az OscarŽ-jelölt Coraline és a titkos ajtó alkotói most a ParaNormannel lepik meg a közönséget. A Coraline után ez a thillervígjáték a LAIKA második stoptrükk-animációs alkotása 3D-ben, amely egyesíti a két szemkápráztató médiumot egy végtelenül vicces, mágikusan megható és határtalanul hátborzongató történet elmesélése érdekében. 

A ParaNorman cselekménye egy kisvárosban, Vidámvölgyben játszódik, amelynek lakói gazdag történelmük kiaknázásából élnek: 300 évvel ezelőtt a település boszorkányüldözés helyszíne volt. A 11 éves Norman Babcock ideje túlnyomó részét horrorfilmek csúcsjeleneteinek újranézésével tölti, illetve a szellemvilág működését tanulmányozza. Norman ugyanis különleges képességgel van megáldva: látja az elhunytakat, imádott nagymamáját is beleértve, és kommunikálni is tud velük. Sokkal jobban érzi magát a szellemek társaságában, mint családja körében. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a família csupa fura figurából áll: édesapja enyhén idegbeteg, anyukája teljesen el van varázsolva, nővére, Courtney pedig olyan gáz, hogy arra nincs is kifejezés. Norman a gimiben sincs sokkal jobb helyzetben. Osztálytársai közül Alvin folyton szekálja, az egyszerű lelkületű Neil viszont jó barátja, azt pedig igyekszik elkerülni, hogy beképzelt tanárnője, Mrs. Henscher túlságosan kiborítsa.
Norman váratlanul összefut fura bácsikájával, Prenderghasttal, aki szembesíti a szörnyű ténnyel, hogy egy több száz éves boszorkány ősi átka hamarosan valósággá válik, és egyesegyedül Norman védheti meg tőle a város lakóit. Hét zombi mászik elő sírjából, élükön a Bíróval, ezért Norman és társai – Courtney, Alvin, Neil, valamint Neil izomagyú bátyja, Mitch – eszeveszett hajsza résztvevői lesznek, miközben Hooper seriff mindenkit üldöz, aki csak lehet. A helyzetet csak fokozza, hogy az egész város fegyvert ragad, és végképp elszabadul a káosz.
Szerencsére Normanben megvannak a hős legfontosabb tulajdonságai – bátorság és beleérzés –, ezért sikerrel veti be minden paranomális képességét a túl- és evilági ellenséggel szemben.

Puszta kézzel teremtett mozimágia

A stoptrükk-animációs film létrehozása emberfeletti munka: képkockánként beállított apró mozdulatok sorozatából jön létre a mozgás. "Ennek köszönhető, hogy a karakterek szinte tapinthatóan valószerűek, a kézzel készített díszletek valódinak hatnak, és minden három dimenzióban ölt alakot” – mondja Arianne Sutner producer. 
"Ez a módszer a mozgókép hajnaláig vezethető vissza, és olyan melegséget és szépséget sugároz, amivel más animációs formák, bár maguk is megkapóak, nem büszkélkedhetnek – teszi hozzá Travis Knight producer. – Minden kezdő animátor stoptrükkel próbálkozik először a szülői ház alagsorában. Átélik a bűvös pillanatot, amint az első karakter életre kel.”

A stoptrükk-animáció a közönség és az alkotó számára is különösen felemelő élmény volt és marad mindörökre. Képkockáról képkockára – márpedig a mozgókép egy másodperében 24 képkocka van – kell finoman és fáradságot nem kímélve mozgatni az objektumokat (szereplőket, díszleteket, kellékeket). Minden egyes beállítást rögzít a kamera. Amikor a sok ezer felvételt szekvenciaként levetítik, a karakterek és a környezet folyamatos mozgással életre kelnek. Ez maga a puszta kézzel teremtett mozimágia.

A ParaNorman szereplőit is e rendkívüli művészet kelti életre. A stoptrükk-animációs mozi annyiban hasonlít az élőszínészes filmhez, hogy létező helyszínek vannak, amelyeket meg kell építeni és dekorálni; a szereplőket öltöztetni kell és megfelelően bevilágítani – no meg rendezni. De ennek a mozinak a világa teljes egészében az animátorok fantáziájának a szüleménye, akik képkockánként milliméteres eltéréssel mozgatják a karaktereket. Ebben a mozgásban gyökerezik e művészeti ág rendkívülisége.
A stoptrükk-animáció legelső alkotása az 1898-as  The Humpty-Dumpty Circus című rövidfilm volt, Albert E. Smith és James Stuert Blackton munkája, akik egy játékcirkusz állatait és artistáit keltették életre a módszerrel. Európai animátorok használtak először bábukat és tárgyakat összefüggő történetek elmesélésére, de új művészeti ággá a kaliforniai Willis Harold O'Brien fejlesztette a módszert, évtizedek alatt. O'Brian rövidfilmeket készített, mint az 1925-ös The Lost World, és az ő nevéhez fűződik az 1933-as King Kong is. Az utóbbi számára kifejlesztett, gömbcsuklós fémszerkezetre épített bábuk utódai ma is használatban vannak. O'Brian 1948-ban OscarŽ-t kapott a szintén óriásgorilláról szóló Mighty Joe Youngért.
 A magyar George Pal (Marczincsák Pál György) a negyvenes évek elején érkezett Hollywoodba, és stoptrükk-animációs rövidfilmeket készített a Paramountnak. A korábbi technikákkal ellentétben Pal és csapata helyettesítéses animációt alkalmazott, azaz akár 9000 önálló figurát is kifaragtak kézzel, amelyek mindegyike kis mértékben különbözött a többitől, s ezeket egyenként képkockákra rögzítve teremtették meg a mozgás illúzióját.
Pal több rövidfilmjét is OscarŽ-ra jelölték, ő maga pedig életmű-OscarŽ-t kapott 1944-ben.
A tévénézők két generációja is jól ismeri Arthur Rankin, Jr. és Jules Bass munkásságát. Ők az Animagic nevű bábumozgató stoptrükk-animációs módszert alkalmazva készítettek nagy sikerű tévés produkciókat, illetve két nagyjátékfilmet is (The Daydreamer, Mad Monster Party? /1966, 1967/).

Nem sokkal később létrejött a brit Aardman Animations produkciós cég, amely a Wallace & Gromit cím alatt futó rövidfilmekkel szerzett hírnevet, később nagyjátékfilmekkel aratva újabb sikereket.
A műfaj újabb mérföldkőhöz érkezett 1982-ben, amikor a Disney konceptuális művésze, Tim Burton elkészítette Vincent című rövidfilmjét. Egy évtizeddel később Burton és csapata világsikert aratott a Karácsonyi lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas) című stoptrükk-animációs musicallel.

Már a XXI. század szülötte a LAIKA, Inc, amely 550 rendezőt, tervezőt és animátort fog össze, akik az animáció több területén is figyelemreméltót alkotnak, a 2D-t, a komputer animációt és a stoptrükk-animációt is beleértve.

A LAIKA részt vett Tim Burton A halott menyasszony (The Corpse Bride) című stoptrükk-animációs filmjének elkészítésében (OscarŽ-ra jelölték), amely Angliában készült, a cég azonban oregoni székhelyű. Itt készült a LAIKA korszakalkotó Coraline és a titkos ajtó című filmje. A Henry Selick rendezte stoptrükk-animációs film az első produkció volt, amely sztreoszkopikus 3D-ben készült, s így addig nem tapasztalt élményben részesítette a nézőket. A stoptrükk-animáció reneszánszát elhozó Coraline volt az első film, amely a LAIKA hillsborói (Oregon) stúdiójában született, a ParaNorman pedig a második.

Zombifilm gyerekeknek sok tanulsággal

Sam Fell rendező hosszú éveken át, autodidakta módon tanulta meg a stoptrükk-animációt. "A ParaNorman esetében új, friss megközelítési móddal próbálkoztunk – kevésbé legyen színházszerű, sokkal inkább filmes. Egy csomó olyan dolgot raktunk a filmbe, ami ebben a műfajban egyébként tilos. Tömegjelenetek sok statisztával, üldözés, egymást átfedő párbeszédek, nagyközelik, az arckifejezés változása – ráadásul ezek kétharmada külső helyszínen játszódik.”

"A ParaNorman igazi szerelemgyerek – mondja Chris Butler, a film forgatókönyvírója és másik rendezője. – Zombifilmet akartam csinál gyerekeknek, ami egy Scooby-Doo-szerű rejtélyből indul ki ugyan, de aztán a saját törvényei, logikája szerint lesz vége, és nem lepleződik le semmilyen csalás. Bele akartam szőni egy olyan szálat is, ami a nagymamám és köztem levő kapcsolattal foglalkozik. Mindezt úgy gyúrtam össze, hogy pimasz és kalandos legyen, és közben a személyiségről is szóljon. Filmünk egyik jelmondata, hogy a könyvet nem ítélheted meg a borítója alapján.”

"Tíz évbe telt, mire elkészült a forgatókönyv. Bele-belemerültem és kiszálltam belőle. Egész nap valaki másnak a filmjén dolgoztam, aztán hazamentem, és pihenésképpen írogattam a saját könyvemet. Az elején csak 'Valamilyen zombifilm' volt a címe – szóval hosszú időn át szültem meg.”

Arianne Sutner producer korán, még a forgatókönyv elkészülte előtt bekapcsolódott a projektbe. "A kívülálló kisgyerekről meg a szörnyekről szóló történeteknek mindig is nagy volt a vonzereje, de ez a film teljesen más. Chris könyvében az tetszett, hogy úgy beszél gyerekeknek gyerekekről, hogy közben nem tekinti őket kis retardáltaknak, és a szülőket is meg tudja szólítani, például engem. Chris nagyon okosan mutatja meg, Norman hogyan néz szembe a félelmeivel, és tanulja meg használni különleges képességét. Sokat dolgozott azon, hogy izgalmas karaktereket hozzon össze, legyen szíve is a történetnek, és persze egymást érjék a látványos akciójelenetek. Ez a film elsősorban vígjáték, de nem pusztán öncélú poénok sorozatáról van szó, hanem eredeti humor hatja át.”

Ez utóbbi nagyon fontos szempont, mert Butler már az elején észrevette, hogy "nem az ijesztgetés működteti a történetet, hanem a karakterekre épített humor.”

Sutner, aki már több mint tíz éve dolgozik együtt a Coraline rendezőjével, Henry Selikckkel, segített Butlernek a forgatókönyv fejlesztésében, és nemcsak abban. "Chris tudta, hogy amit leírt, hogyan szeretné megjeleníteni a vásznon. Megerősítettem benne azt a hitet, hogy rendezőként is helyt tud állni, és bátorítottam, hogy hallgasson az ösztöneire. A LAIKA nem az első animációs stúdió, ahol az egyik forgatókönyvíróból lesz a rendező. Ez a cég viszont abban különbözik a többitől, hogy amikor egy írónak bizalmat szavaznak rendezőként, egyben az elképzeléseit is fenntartások nélkül elfogadják. Teljesen megbíztak Chrisben, mert tudták, a fejében már ott van a kész film, csak le kell forgatni.”

Sam Fell rendező 2009-ben csatlakozott a projekthez. "A Coraline meggyőzött, hogy a LAIKA új horizontokat akar fölfedezni, Chris forgatókönyvének britekre jellemző bölcsessége és humora pedig szintén nagyon vonzott. De ami igazán megragadott, az Norman karaktere, és ahogy fejlődik. Szerintem jó, ha a gyerekek tudják, hogy nem baj, ha valaki kicsit különbözik az átlagtól, és esetleg még különleges képességei is vannak.”

Fell továbbgondolta Butler ötleteit, és gyakorlati tanácsokat is adott megvalósításukat illetően. Úgy érezte, Butler története így jellemezhető: John Hughes találkozik John Carpenterrel, azaz a Nulladik óra (The Breakfast Club) deviánsai szembeszállnak A köd (Fog) átok sújtotta élőhalottjaival.

/John Hughes a nyolcvanas években készített tinifilmjeivel a kamaszok tipikus problémáit ábrázolta nagy beleérző képességgel. Carpenter a horror és a sci-fi mestere, legjobb filmje, a Halloween műfajteremtő klasszikus. – a ford./ 

"Elkezdtünk együtt dolgozni, hogy ráérezzünk az ízére – folytatja Fell. – Chris nagyon nyitott volt mindarra, amit a szerkezet átalakításával kapcsolatban javasoltam. Olyan filmet akartunk csinálni, amit az egész család szívesen megnéz, és szerettünk volna kicsit eljátszani kedvenc műfajainkkal. Elhatároztuk, hogy a nyolcvanas évek szellemét próbáljuk megidézni, de nem paródiaként, és a helyszín egy amerikai kisváros lesz, pedig mi teljesen britek vagyunk.”

"New Englandet választottuk – teszi hozzá Butler. – Éltem ott egy ideig, ezt a tájat ma is olyan otthonosnak érzem a korhadt ajtókereteivel meg a kidőlt-bedőlt kerítésekkel.”

"A ParaNorman vizualitása lenyűgöző, és gyermekkorunk világa előtt tiszteleg – mondja Knight. – De ugyanakkor érzelmileg megkapó és mély is. Hiába van tele harsány és abszurd jelenetekkel, nagyon komolyan vesszük a témát. Az Amblin stúdió /Steven Spielberg egyik cége – a ford/ által készített nyolcvanas évekbeli filmek, mint a Kincsvadászok, szellemesek és izgalmasak voltak, miközben rengeteg érzelem hatotta át őket. A szereplők egyik meredek kalandból a másikba estek, de azért folyton olyan problémákkal is szembesültek, amilyenekkel a valódi gyerekek a való világban találkoznak – beilleszkedés, iskolai szekálás. Persze a fő gondot valamilyen szokatlan dolog jelentette, mondjuk egy zombiinvázió.”

Két év megfeszített munka

A ParaNorman az eddig készült legnagyobb stoptrükk-animációs produkció, és a harmadik, amely sztereoszkopikus 3D-ben készült. (Az első a LAIKA Coraline-je volt, a második a Kalózok! A kétballábas banda /Pirates! Band of Misfits/.)

"Az animáció médium, nem pedig műfaj – mondja Travis Knight főanimátor és producer. – A műfaj fogalma túlságosan korlátozná a kreatív lehetőségeket, az animáció viszont olyan erőteljes médium, amelynek csak az alkotók fantáziája szabhat határt. Mi igyekszünk is továbblépni, amikor az animáció minden formáját fölvesszük az eszköztárunkba, s bár különféle léptékű projektjeink vannak, a LAIKA tevékenysége a stoptrükk-animációban gyökerezik. Ezért aztán ezt a művészeti formát szeretnénk újradefiniálni.”

A ParaNorman két éven át készült a LAIKA Studios műtermeiben az oregoni Hillboróban. 2010 augusztusában már több mint 320 tehetséges rajzoló, dizájner, festő, animátor és technikus dolgozott 52 önálló forgatócsoportban.  Ennyi egység még soha nem állt munkába stoptrükk-animációs film forgatásán – kivéve a LAIKA elsőző produkcióját, a Coraline-t.

"Amikor mászkáltam az épületben, időnként emlékeztetnem kellett magamat, hogy nem álmodom – árulja el Butler. – Mindig elcsodálkoztam, amikor belegondoltam: ez az egész eddig csak a fejemben létezett, most pedig itt van körülöttem mindenhol...”

Mivel a ParaNorman minden egyes képkockányi beállítását kézzel kellett megalkotni, egy hétbe telt, amíg a film játékidejének 1-2 percét sikerült leforgatni. "Egyetlen kockányi kép beállításához akár fél órára is szüksége volt az animátornak” – emlékszik vissza Knight. Még a leghatékonyabban dolgozó animátorok is csak pár másodpercnyi hasznos anyaggal tudtak elkészülni egy nap alatt. Emiatt az adott "pillanatban” kellett maradniuk órákig, hogy megalkothassák a film egyetlen apró részletét.

"Más tudatállapotba kerül az ember, az biztos – nevet Jason Stalman animátor. – Ez talán csak azoknál működik, akik kisgyerekként ébren álmodoztak.”

A stoptrükk-animáció esetében az alkotók és a bábuk, kellékek között olyan szoros, kézzelfogható kapcsolat van, amelyet az animáció egyetlen más ága sem tud visszaadni.
"Nálunk tényleg életre kel a művészet – magyarázza Sutner. – Az animátoraink úgy dolgoznak, ahogy a művészek mindig is: festékkel, ragasztóval, fénnyel. A stoptrükk-animáció emiatt jóval olcsóbb, mint a számítógépes. Sokan azt hiszik, hogy drágább a sok pepecselés miatt, pedig nem. Anyagilag ugyan nem az, viszont sokkal időigényesebb.”

"Az animátorokat ugyanúgy castingolják, mint a színészeket – veszi át a szót Knight. – A rendezők annak alapján választják ki őket, hogy milyen karakter vagy jelenet az erősségük. Aztán van, aki akcióban jó, más meg a finom apróságokhoz ért. Meg kell találni a szükséges egyensúlyt, mert az animátor is színész, aki a bábun vagy a kelléken keresztül fejezi ki magát. Előfordul, hogy érzelmeket kellene előcsiholni acél és szilícium kapcsolatából, és sehogyan sem megy. Ilyenkor kell valami egészen mással megpróbálkozni, mert hiába a pontos tervezés, vannak előre nem látható problémák. A rendezőknek és az animátoroknak már csak emiatt is teljesen egy hullámhosszon kell lenniük, mert amit együtt kihoznak magukból, az adja meg a film stílusát.”
"Az animátornak teljesen birtokolnia kell a jelenetet, az előtérben játszódó akciótól a díszletekig” – teszi hozzá Butler.

"A produkció szerkezetileg úgy néz ki, hogy egy-egy animátor a film bizonyos részletéért felel úgy, hogy álmából fölkelte is fújnia kell elölről-hátulról – folytatja Knight. – Így minden jelenetnek egységes az érzékenysége, mert ugyanazok a kezek keltették életre.”

A ParaNorman parafenomenális számai

* A ParaNorman az első stoptrükk-animációs film, amelyben 3D-s színes nyomtatókat használtak arra, hogy cserélhető arcokat készítsenek a bábuknak. Több mint 31 ezer különböző arckifejezést nyomtattak a karakterek számára.

* A stáb azért használt cserélhető arcokat, hogy minél jobban kifejezhessék a karakterek érzelmeit. Minden egyes jelenet számos arckifejezést igényelt. Például 250 különböző arckifejezésre volt szükség egy 27 másodperces jelenet számára.

* Egy-egy arc cseréje – a nyomtatástól a kamerás felvételig – 5-6 órás, tízlépcsős folyamat volt az ezzel foglalkozó 45 tagú stáb számára.

* A film készítése során a négy 3D-s nyomtató összesen nettó 572 napig működött.

* A felhasznált arcokat a LAIKA arctárában őrzik 1257 dobozban.

* A legtöbb arc, amit egy jelenethez használtak, 545 volt hét karakter számára. A film végefelé látható jelenet 42,7 másodpercig tart (1024 képkocka), és több mint egy hónap alatt készült el.

* Norman arca számos jelenetben teljesen betölti a mozivásznat, ami azt jelenti, hogy az eredetileg négycentis arc nagyjából a 380-szorosára nő.

* Három-négy hónapig tartott egy-egy bábu elkészítése, ebbe a díszítés és a tesztelés nem számít bele. Ha egy karakter már elkészült, a másolatokat gyorsabban elő tudták állítani. Hatvan bábukészítő dolgozott a ParaNorman 61 karakterének 178 bábuján.

* Norman számára 28 teljes alakú bábu készült. A 3D-s nyomtatón készített cserélhető arcoknak köszönhetően Normannek nagyjából 8800 ábrázata volt, mivel a szemöldökét és a száját is variálni lehetett. "8800 ábrázatú emberként” több mint másfél millió egyedi arckifejezést tudott produkálni.

* 275 tüskéből állt Norman jellegzetes frizurája. Fő alapanyaga kecskeszőr volt, amit pillanatragasztóval, orvosi ragasztóval és hajzselével tartottak egyben, némi fonalat és drótot is felhasználva. A kész frizurát víz- és hajfestékkel tették tökéletessé.

* A film számára 120 jelmezt készítettek kézzel.

* Normannek öt jelmeze volt: kapucnis pulcsi & farmer, póló & farmer, pizsama, az iskolai színdarabban viselt 17. századi puritán öltözék, baseball-egyenruha.

* Norman szülei, Salma & Perry három jelmezt váltogatnak: elegáns vasárnapi ruha, otthoni laza viselet, sportruházat.

* Bár a Babcock-családban őt érdekli legjobban a divat, Norman nővérének, Courtney-nak csak két ruhája van: egy rózsaszín velúr tréningcucc meg egy hajrálány-öltözék.

* Nagyjából 3600 kellé készült a ParaNorman számára.

* A városi levéltárban játszódó jelenethez két gondosan felépített díszletre, több mint húszezer miniatűr könyvre és ötezer egyéb papírkellékre (térképek, metszetek, iratok), valamint több mint 400 kézzel gyártott irattartóra volt szükség.

* A modellrészleg 26 animálható (mozgó alkatrészekkel ellátott) járművet készített. Mindegyik tudott előre-hátra gurulni, és a legtöbbjüknek működtek a lámpái és az ablakai is. A kombinak és a furgonnak működő lámpája, ajtaja, lengéscsillapítója, kormánya és valódi krómozása volt.

* A furgonból nyolc darab készült:2 abelső felvételekhez,2 akülsőkhöz,2 aboruláshoz és 2 feleakkora, mint a többi: az országúti jelenetekhez, ahol nagyobb távolság illúzióját kellett kelteni.

* A kamerarészleg összesen 20 óra 29 percnyi anyagot rögzített (1 770 601 képkocka).

* A jelenet, amelyben Norman a vécében találkozik Mr. Prenderghast szellemével, egy évig készült.

* 28 trükkmester több mint két évig dolgozott azon a jeleneten, amelyben Norman összefut Vidámvölgy szellemeivel, akik hirtelen a semmiből tűnnek elő.

A film alkotói

SAM FELL (rendező) írta az Elvitte a víz (Flushed Away) eredeti sztoriját, és ő rendezte a filmet. BAFTA-ra és Annie-re jelölték munkájáért. Következő rendezése a Cincin lovag (The Tale of Despereaux) volt, amelyért szintén Annie-re jelölték.

A brit születésű alkotó első sikereit reklámfilmekkel aratta, majd rövidfilmek és tévésorozatok készítésében vett részt.

CHRIS BUTLER (rendező, forgatókönyvíró) az elmúlt évtizetben számos animációs film munkatársa volt különféle feladatkörökben: storyboard-író, karaktertervező, szekvenciarendező. A ParaNorman első nagyjátékfilmes forgatókönyve és rendezése.

A LAIKA munkatársaként korábban a Henry Selick rendezte Coraline és a titkos ajtó storyboardfelelőse volt, de a karaktertervezésből is kivette részét. A storyboardért Annie-re jelölték, a Variety című szaklap pedig az animáció emelkedő csillagának nevezte.

Butler korábban a Cincin lovag és A halott menyasszony (Corpse Bride) animációs munkáiban, illetve több Disney-projektben is részt vett. Szemináriumokat is tartott storyboard-írásból.

ARIANNE SUTNER (producer) az Édes vízi élet (The Life Aquatic with Steve Zissou) animációs producere volt, a Karácsonyi lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas) sztorifelelőseként dolgozott, illetve a James és az óriásbarack (James and the Giant Peach) című Oscar-jelölt film vágási munkálatait irányította.

Korábbi animációs munkái közül kiemelkedik a Z, a hangya (A Bug's Life) és a Világok harca (War of the Worlds).