Moilere

Moliére
Színes, feliratos francia kosztümös komédia

{slimbox album="moliere"}images/stories/programajanlo/film/moliere/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="moliere"}images/stories/programajanlo/film/moliere/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="moliere"}images/stories/programajanlo/film/moliere/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="moliere"}images/stories/programajanlo/film/moliere/7.jpg{/slimbox} {slimbox album="moliere"}images/stories/programajanlo/film/moliere/8.jpg{/slimbox} {slimbox album="moliere"}images/stories/programajanlo/film/moliere/6.jpg{/slimbox}{slimbox album="moliere"}images/stories/programajanlo/film/moliere/9.jpg{/slimbox} {slimbox album="moliere"}images/stories/programajanlo/film/moliere/3.jpg{/slimbox}  

Főszereplők: Romain Duris, Fabrice Luchini, Laura Morante, Edouard Baer
Forgatókönyvíró-rendezők: Laurent Tirard, Grégoire Vigneron

1644, Párizs. A később Moliére néven ismertté vált, 22 éves Jean-Baptiste Poquelin kiváló vándorkomikus, ám a neki kedves tragikus szerepeket a közönség nem díjazza, sőt hitelezői börtönbe vettetik.
Egy bizonyos Monsieur Jourdain azonban segítségére siet, azzal a feltétellel, hogy segít színre vinni saját darabját, mellyel a szépséges, ám veszélyes özvegyet, Célimene-t kívánja elcsábítani. A jómódú Jourdain nős és tiszteletben álló családapa: feleségének, Elmire-nek nem szabadna megsejtenie, hogy férje mire készül. Így az ismert írót papként, Tartuffe néven mutatja be, és lányai mellé szerződteti házitanítónak.

Laurent Tirard társforgatókönyvíró és rendező:
"Azért, hogy én és társforgatókönyvíróm, Grégoire Vigneron megfelelő tervet hozhassunk létre, át kellett rágnunk magunkat mindazon, amit Molière írt és személyes életrajzán is, hogy mindent összegyűjthessünk. Létre kellett hoznunk egy képzeletbeli találkozót a szerző és művei között. A filmnek Molière darabjainak szellemét kellett hordoznia és mindemellett tükröznie kellett azt, hogy mi mit gondolunk róla... Több életrajz létezik Molière-ről. Vannak olyanok, amelyek nagyon jól dokumentáltak, szinte klinikai esettanulmányok, de túlságosan hidegek. Mihail Bulgakov regényes életrajza sok irodalomtörténész méltatlankodását váltotta ki, de szerintünk sokkal emberibb fényt vetett személyiségére. Az életrajzírók sokszor elkövetik azt a hibát, hogy ki akarják emelni Molière értékeit, és meg akarják mutatni hihetetlen zsenialitását. Miközben idealizálják a személyiségét, távol kerülünk. Ezzel szemben hibái, az önirónia hiánya, nevelhetetlensége, gyávasága, ezek leszállítják a piedesztálról és közelebb hozzák hozzánk...
Ugyancsak törekedtünk arra, hogy mindent átolvassunk műveiből, minden jelenetet elemezzünk, hogy átitasson bennünket. Ez egy igazi öröm volt, mert a tiszta komédia felé fordultunk így és elkezdtük megérteni darabjai működési mechanizmusát. Három hónapon keresztül jegyzeteltünk, jelenet-ötleteket találtunk ki, vígjátékok alapelemeit, vagy csak néhány mondatot emeltünk ki. Így összegyűjtöttünk egy kicsit kaotikus nyersanyagot anélkül, hogy azonnal egységbe akartuk volna rendezni. Az az öröm, amit eközben a gyűjtőmunka során átéltünk, igazán megváltoztatta az írásmódunkat. Grégoire számára és számomra is, van egy Molière előtti és egy Molière utáni időszak."

Grégoire Vigneron társforgatókönyvíró és rendező::
"Ahhoz, hogy egy olyan személyiséget, mint Molière megközelítsünk, el kell felejteni történelmi súlyát. Először is, ő egy hős, akit szeretünk. Ráadásul nagy alkotó és hihetetlenül termékeny, mégiscsak két hét alatt írta meg a Tartuffe-öt! Emellett egy kicsit gyáva is... Az előszavai tele voltak hízelgéssel. Képes volt arra is, hogy hátat fordítson a hatalmasságoknak, mert őszintén írt, az ártatlanság és spontaneitás keverékével. Mindezek az ellentmondások, szenvedélyei, paradoxonjai, más megvilágításba helyezik, mint az a kép, ami róla kialakult. Ember volt, érzékeny, és mindazt, amit leírt, előtte átélte és megfigyelte! ...

Molière-t élénken foglalkoztatta előadásai bevétele. Egy társulatot irányított és küzdött a sikerért. Jó érzéke volt a marketinghez és a kommunikációhoz. 22 éves korától 37 éves koráig robotolt, volt ideje megismerni a terepet, a szakma és a közönség valóságát. Mikor Párizsba érkezett, igen jól kamatoztatta népszerűségét és emberismeretét is. A darabjai olyanokká váltak, ahol jelen kellett lenni, még sztárokat is vásárolt a Hőtel Bourgogne-ból. Lagrange-nak köszönhetően, aki a társulat iratait vezette, pontosan ismerjük a bevételeket, és ha valami nem jól működött, Molière kész volt rá, hogy újraírja! ...

Műveiben elmélyülve megértettük, hogy az életútja lehetővé tette, hogy az legyen, ami volt. Egy kárpitos fia, művész és vállalkozó. Molière-nek van érzéke a kézművességhez, ami megjelenik a darabjaiban. Ami Moliére-t a többi szerzőtől megkülönbözteti, hogy mindenekelőtt színész volt. Nem a szavak szeretete miatt kezdett el írni, hanem azért, hogy játszhasson. Nem szobaszerző, hanem színészszerző. A jezsuitákhoz járt Clermontba, ahol alapos képzést kapott. Az apja kényszerítette, hogy jogot tanuljon Orléans-ban. Tehát pontos teoretikus alapjai voltak, az érzelmi és fizikai szenvedés tapasztalatával fűszerezve. Fiatalon, 10 éves korában veszítette el az édesanyját. Beteges volt, mert nehezen lélegzett. Nem volt élettől kicsattanó, és ezt a végletekig ki is használta. Nagyapja elvitte megnézni a csepűrágókat és a színészeket a Pont Neuf-re, és ez nagyon korán mély benyomást tett rá. Mindezek a nagyon különböző tények tették lehetővé, hogy az legyen, aki volt."