Kilenc

Nine

rendezte:Rob Marshall

írta:
Michael Tolkin
Anthony Minghella

hossza: 100 perc
nemzetiség: amerikai
műfaj: életrajzi, dráma, musical
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 12+

Minden Federico Fellinivel kezdődött. 1963-as, Oscar®-díjra jelölt mesterműve, a 8 és 1/2, mely szürreális és mágikus mese egy rendező alkotói kríziséről, minden idők egyik legtöbbet elemzett, analizált és legbefolyásosabb filmje lett. A főhős kínzó emlékeit, álmait, nosztalgiáit, humorát és démonait karneválszerűen felvonultató mű volt az egyik első alkotás, amely megmutatta, milyen érzés a modern élet őrülete és csodája közepén élni. Azóta sok kortárs alkotó tisztelgett a 8 és 1/2 előtt a maga sajátos módján. Bob Fosse saját életéből készítette szürreális művét, a Mindhalálig zenét (All That Jazz), egy táncközpontú történetet az önpusztító koreográfusról, aki próbál megbékülni múltjával, nőivel és a halállal. Woody Allen az ellenkező nézőpontból közelített Csillagporos emlékek című filmjével, melyben kiégett filmrendezőt játszik, akit hallucinációk és földönkívüli víziók gyötörnek, míg munkája értelmén és legnagyobb szerelmei emlékén elmélkedik.

A KILENC Broadway-verziójának könyvét Arthur L. Kopit, a dalokat és szövegeiket pedig Maury Yeston írta. Yeston tinédzserként látta először a 8 és 1/2 című filmét, és azonnal rajongójává vált. A hetvenes években a Yale University tanáraként a filmek képvezérelt történetmesélési technikáitól a műfajt feszegető színpadi musical felé fordult érdeklődése, Yeston azon gondolkodott, hogy zenével és tánccal dúsítaná fel a rendező eredeti művét, így született meg a musical ötlete. Majd megcélozta Rómát, hogy találkozzon Fellinivel és alkotói áldását kérje az adaptációra. Megkapta.

A darab premierjét 1982 május 2-án rendezték meg a 46th Street Theatre-ben, és hatalmas sikert aratott. Tommy Tune rendezésében a mű szokatlan kombinációt mutatott be: egy férfi főszereplőt, akit 24 színésznő vett körül, megjelenítve a nőiség minden aspektusát, hatalmát és szépségét. A show-t 729 alkalommal játszották, a közönség imádta újszerű, vizuálisan lenyűgöző, elegáns látványvilágát, és a dalokat, melyek öt Tony-díjat söpörtek be abban az évben. A siker a Broadway-on, újabb Tony-díjakkal és számtalan turnéfellépéssel folytatódott,

Ám a KILENC sorsa az volt, hogy további művészi átalakuláson menjen át, visszatérve eredeti inspiráló médiumához: a filmhez. A filmadaptáció ötlete akkor merült fel, amikor Rob Marshall és Harvey Weinstein a hat Oscar®-díjas Chicago után új témát keresett. Marshall az Egy gésa emlékiratai forgatása után, 2006 végén határozta el és jelentette be Weinsteinnel közösen, hogy a következő filmje a KILENC lesz.

Ahogyan Fellini személyesen adta meg Maury Yestonnak a teljes kreatív szabadságot a 8 és 1/2 elemeinek felhasználásához, hogy elkészítse saját színházi verzióját; Yeston ugyanazt a szabadságot garantálta Rob Marshallnak, hogy újrafogalmazza a darabot és leforgassa saját filmjét.

Marshall és Weinstein két forgatókönyvírót bízott meg az átdolgozással: az Oscar®-jelölt író-rendező Michael Tolkin-t (A játékos) és a néhai, Oscar®-díjas író-rendező Anthony Minghellát (Az angol beteg, A tehetséges Mr. Ripley). Az általuk létrehozott változatba beleszőtték saját filmes tapasztalataikat, csakúgy, mint fantáziáikat. Mindketten tudták, milyen nagy a nyomás a forgatások alatt. Minghella a film befejezése előtt hunyt el, így a KILENC lett utolsó filmje. Kollégái az ő emlékének dedikálták.

Marshall meggyőződése az volt, hogy a forgatókönyvet kell a szereplőkhöz igazítani, ezért rájuk szabták a szöveget. Yeston bevonásával három teljesen új számmal bővítették a zenei repertoárt, ezek mint Guido fantáziái jelennek meg. A szerző írt egy altatódalt Sophia Lorennek, mint Guido édesanyjának, és írt egyet Marion Cotillardnak, Guido feleségének, Take It All címmel. Ezt eredetileg hárman énekelték volna Kidmannel és Cruzzal, ám végül a szóló mellett döntöttek. Végül született egy dal Kate Hudson részére, a Cinema Italiano, mely játékos óda, és azt mutatja be a ma közönségének, milyen friss izgalmat és filmes változásokat hozott a hatvanas évek olasz filmművészete: nem csak új filmes stílust, hanem új divatstílust is teremtett, amelynek hatására a vékony nyakkendők és a sportautók egy életstílus ikonjává váltak.

A film forgatása és a karakterek

Marshall rendelkezett a filmhez szükséges háttérrel: a musical és színház világából érkezett, mint táncos és koreográfus, majd színházi rendező lett, végül filmrendező. Pontosan tudta tehát, hogyan vegyítse a zenei és táncelemeket, a történetmesélést és a design-t, azt, hogy hogyan menjen végig a zene a narratíván.


Guido Contini
A történet középpontjában Guido Contini áll. A kellemes modorú, érzéki, Fellini-szerű olasz filmrendező, akit a legnagyobb élő filmrendezőnek tartanak, hirtelen ott találja magát, elkeseredetten keresve az inspirációt következő filmjéhez. Kezd elmerülni a gyönyörű nők és viharos kapcsolatainak tengerében, akik elcsábítják és összezavarják, életre keltik emlékeit, és beindítják fantáziáját, egy olyan álomszerű állapotba juttatva őt, ahol a kreatív varázslat megtörténik.

Ez a szerep intelligenciát és művészi sebezhetőséggel átitatott szexuális kisugárzást kívánt. E kívánalmaknak a kétszeres Oscar®-díjas Daniel Day-Lewis felelt meg legjobban. A Vérző olaj főszereplője még soha életében nem énekelt és táncolt filmben, ám a rá jellemző maximalizmussal vetette magát a feladatba és a szerepbe, például megtanult folyékonyan olaszul.

Maury Yeston, aki számos színészt nézett meg a szerepre, azonnal tudta, hogy Day-Lewis lesz az embere. Amint a színész magára öltötte karaktere bőrét, eddig ismeretlen, kiváló énekesi képességei is kiderültek.


Luisa, a feleség
A Day-Lewis körül megjelenő nők közül az első a Piaf-ban nyújtott alakításáért Oscar®-díjat kapott Marion Cotillard. Luisa, Guido kitartó és régóta szenvedő felesége, aki egykor főszereplője volt filmjeinek és életének, még mindig nélkülözhetetlen a férfi számára, ám a sok egyéb kísértéshez képest már csak a hátsó ülésen foglal helyet. Tudja, hogy meg kell fizetnie az árát, hogy egy olyan zabolátlan művészt szeret, mint Guido.

A szerepre való készülés során Cotillard sokat gondolkodott karaktere motivációiról és Guido előtti életéről. “Luisa színésznőként találkozott Guidóval. Neki szentelte az életét, mert szerelmük akkoriban erősebb volt, mint az ő színészi ambíciói. Most úgy érzi, mindenét odaadta ennek a férfinak. Amikor együtt voltak, Luisa sokmindent elfogadott: Guido rendező. Szereti a nőket. Szüksége van a nőkre. Szerelmet és energiát kap a nőktől. Szüksége van Luisára, de azt nem fogja fel, hogy valamit neki is kell adnia cserébe. A nő mindent odaad, de válaszúthoz érkezett, döntenie kell.”


A szerető, Carla
Guido szeretője, Carla életerős, mégis kissé sebezhető figura. A karaktert Penélope Cruz alakítja, akit rögtön megfogott a színes szerep: a nő, aki harcolni fog szerelméért, mindegy, mibe kerül.
“Carla és Guido kapcsolata a nő számára tele van reménnyel, konfliktussal és fájdalommal. Amikor együtt vannak, akkor él igazán, mert különlegesnek érzi magát, ugyanakkor az élete hullámvasút a férfi mellett, ami sok keserűség forrása. Viszonyuk évek óta tart, és Carla egyszerűen képtelen elegendi Guidót. Csak azt látja, amit látni akar benne, és kész harcolni érte a végsőkig.”
A színésznő élvezettel táncolt és énekelt, legjobban a provokatív “Call From the Vatican” című számot szerette. “Hosszú heteken át próbáltuk, amit imádtam. Aztán leforgattuk a jelenetet, és elszomorodtam, mert tudtam, hogy soha többé nem fogom előadni ezt a dalt.”


A múzsa, Claudia
A másik nő, akivel Guido régóta szimbiotikus kapcsolatban él, inspirációja forrása és múzsája, Claudia Jenssen. Tündöklő karrierjüket egymásra építették, és egészen egyedi módon szeretik egymást, de most, hogy Guido egyre növekvő kétségbeeséssel próbál ihletre lelni, Claudia megteszi, ami elképzelhetetlen volt addig: elutasítja a film főszerepét. Claudia szerepében az Oscar®-díjas Nicole Kidman látható, aki színészi sokoldalúságát bizonyította már olyan szerepekben, mint Virginia Woolf Az órák című filmben, vagy mint Baz Luhrmann Moulin Rouge-ának tüdőbeteg kokottja.
Kidmant azonnal felvillanyozta a KILENC témája. “Ez a film tanulmány egy férfiról, és az életében szereplő nőkről. A férfi összeomlik, és várja a feltámadást. A művészi és emberi természetről szól, a bűnökről és hazugságokról, amik Guido lelkén száradnak, és arról, hogyan keresi elveszett hitelességét és tisztességét.”


Guido bizalmasa és jelmeztervezője, Lilli
Egy másik fontos nő a Guido lelkét ápoló bizalmas és a kosztumökért felelős Lilli, akit Judi Dench alakít. A Szerelmes Shakespeare-ért Oscar®-díjat nyert brit színésznő örömmel vetette bele magát a szerepbe, mely egészen másfajta viszonyt mutat be. “Lilli természetesen idősebb Guidónál, és nagyon jól ismeri őt, sokszor dolgoztak már együtt, és mégis, mint a többi nő, őt is megbabonázza a férfi.”
Lilli úgy tekint magára, mint Guido önjelölt védelmezője. “Emlékeztetni akarja, hogy nem kell tele lennie kétségekkel. Igyekszik életre kelteni újra a képzeletét, felidézni a régi szép időket. Látja, hogy megrekedt, és úgy érzi, hogy át tudja ezen segíteni, hogy azzá váljon, aki lehetne.” Az élet imitálta a művészetet – legalábbis Dench szerepét tekintve. A színésznő ugyanis színházi jelmeztervezőként kezdte pályafutását.


A flörtölő újságíró, Stephanie
Flörtjük nyomán a csinos és divatos Vogue-újságírónő állandóan megjelenik Guido fantáziájában. Kate Hudson, a Majdnem híres Oscar®-díjra jelölt színésznője szerint “Stephanie megszállott rajongója Guido Contininak. Imádja a filmjeit, és az olasz kultúrát. Ő egy a sok nő közül, aki szintén akar egy saját darabot Guidóból. A musical forma Hudson számára is teljesen új és üdítő élmény volt. “Vettem már táncleckéket és dolgoztam koreográfusokkal, de soha nem volt még ilyen számom - frizurával, sminkkel, és fényekkel. Szerencsére Rob felkészített minket a hathetes próbaidőszak alatt, ami olyan volt, mint egy edzőtábor. Énekeltünk és táncoltunk minden nap.”


A Mama
Egy igazi olasz legenda is csatlakozott a hölgykoszorúhoz: az Oscar®-díjas Sophia Loren, akit Rob Marshall teljesen levett a lábáról, amikor felajánlotta: alakítsa ő Guido életének legfontosabb női szereplőjét, a még mindig befolyásos édesanyát. Marshall állítása szerint nem forgatta volna le a filmet nélküle. Loren így emlékezik: “Elmondta, hogy ez egy kis szerep, de hogy akkor vág bele a filmbe, ha én játszom a Mamát. Azt válaszoltam viccből, hogy a karrierje érdekében megteszem, – nagyon szerettem a Chicagót. De valójában ez tényleg kihívás, amit meg akartam csinálni. Egy olasz lány egy amerikai musicalben, ez már valami!”

Loren örült a lehetőségnek, hogy elénekelheti a Guarda Luna című altatódalt, de kicsit megrémült, amikor megtudta, milyen női sztárokkal fog együtt játszani. “Együtt dolgozni olyan színésznőkkel, mint Nicole Kidman, Penélope Cruz, Judi Dench - azt gondoltam, meg fogjuk ölni egymást!” Loren nevet. “De nem. Olyanok voltunk, mint egy család. Csodálatos volt, mert egyikünk sem csinált még igazi hollywoodi musicalt, úgyhogy összekapaszkodtunk, és igazi barátok lettünk.”


A prostituált, Saraghina
A KILENC női figurái közül utolsóként a Grammy-nyertes Stacy Ferguson—Fergie—látható, aki a kísértetként feltűnő Saraghina szerepét kapta. A római prostituált, akinek romantikus tanácsai örökre beleégtek a nagyon fiatal és befolyásolható Guidóba, a Be Italian című számot énekli.

Ferguson nehéz küzdelemmel nyerte el a szerepet, és teljesen beleásta magát a filmes kutatásokba. Rengeteg filmet nézett meg a korszakból, hogy megértse figurája nyers fizikalitását. “Azt akartam, hogy a karakter eluralkodjon rajtam. Ez működött is, amikor elkezdtünk gyakorolni a lányokkal, és ahogy a fiúkkal forgattunk a tengerparton. Akkor megéreztem, ki volt ő, és milyen szerepet játszott Guido életében.”
Ferguson azon kapta magát, hogy csodálja karakterét. “Saraghina földhözragadt, nyers nő, látszik rajta, ahogyan sétál és mozog. Tele van élettel és tűzzel, de mindeközben van valami finomság is benne. Szereti Guidót és a fiúkat, és örömmel tanítja őket, de ő az a fajta, aki magán is szívesen nevet.”

Ferguson alakítása teljesen meghökkentette Maury Yeston-t. “A világ le lesz nyűgözve Fergie alakításától. Persze kiváló énekes, de átütő előadásmódja még fantasztikus filmes jelenléttel is társul.

CINEMA ITALIANO: A KILENC megtervezése
Annak érdekében, hogy a közönség különleges moziélmény részese legyen, Rob Marshall egy igazi olasz filmet akart megteremteni. Szeme előtt lebegett, ahogyan a hatvanas évek fényes római utcáin Guido halványkék Fiat Alfa Spyderével cikázik. Ehhez Marshall felkérte régi alkotótársát, a koreográfus, producer John DeLucát, a látványtervező John Myhre-t, a jelmeztervező Colleen Atwoodot és az operatőr Dion Beebe-t.

Dion Beebe szerint “ha a Chicagóban a színpad volt a játszóterünk, akkor a KILENCben a filmforgatás. John Myhre hozzáteszi: “Talán egy dolog lehetett izgalmasabb a filmforgatásról szóló filmnél, és pontosan ez volt Rob ötlete: a filmforgatásról szóló musical. Rob csak annyit mondott: ‘kell lennie egy átalakulásnak, a közönségnek látnia kell, ahogy Guido világa átalakul’, és rögtön megszülettek a nagy ötletek.”

A látványcsapat két különböző realitásra választotta szét a látványelemeket: az egyik Guido komplikált római élete, például a luxusfürdő, amiről hiába reméli, hogy búvóhelye lesz; a másik pedig a nagyon aktív fantáziavilága. Utóbbi a félig felépített Cinecitta studió, ami különböző világokká alakul át.


Beebe és Marshall a kezdetek kezdetén megállapodtak arról, hogyan forgassák le a KILENC új, filmes verzióját, hogyan hassanak a nézőkre innovatív fénytechnikával és folyamatos kameramozgással. Beebe szerint: “Ahogy a Chicago esetében, most is rengeteg színházi elemet használtak, hogy a musical betétek tényleg egy másik világban játszódó fantáziák legyenek. Mindig azokat a pillanatokat kerestük, amikor a jelenet átalakul vegytiszta fantáziává.”

A többszörös idősíkokra is igyekeztek eredeti megoldásokat kidolgozni, “Mivel volt egy terünk, amit újra és újra át kellett alakítani, ki kellett találni hogyan maradjon izgalmas anélkül, hogy ismételnénk magunkat. A kreatív átalakítások nagy része a drámai történetmesélés részévé vált.”

Ami a kosztümöket illeti, Marshall az új hullámos stílust szerette volna reprodukálni, Brigitte Bardot, Claudia Cardinale imázsát. Az “éppen most kelt ki az ágyból” stílust sokkal szexisebbnek találták, mint a korabeli angol vagy amerikai divat szigorú formalitását. Számtalan korszakbeli filmet megnéztek, hogy meglegyen az inspiráció.

A forgatási helyszínek
A stáb forgatott egy londoni stúdióban, majd átköltöztek Rómába, a Cinecitta stúdióba, de olyan ikonikus helyeken is dolgoztak, mint a Piazza del Popolo, a Via Veneto, és a tengerparton, Anzio városában. A világ egyik leghíresebb filmstúdiója, a Cinecitta atmoszférája mindenkit elbűvölt. Eredetileg 1936-ban alapította Benito Mussolini dictator propaganda célokra, de a világháború után számos nagy klasszikus filmalkotás készült itt: a Quo Vadis, a Ben Hur, a Kleopátra, A Keresztapa III., Az angol beteg és a New York bandái. A KILENC stábja a híres 5-ös stúdióban forgatott.
               
Minden Federico Fellinivel kezdődött. 1963-as, Oscar®-díjra jelölt mesterműve, a 8 és 1/2, mely szürreális és mágikus mese egy rendező alkotói kríziséről, minden idők egyik legtöbbet elemzett, analizált és legbefolyásosabb filmje lett. A főhős kínzó emlékeit, álmait, nosztalgiáit, humorát és démonait karneválszerűen felvonultató mű volt az egyik első alkotás, amely megmutatta, milyen érzés a modern élet őrülete és csodája közepén élni. Azóta sok kortárs alkotó tisztelgett a 8 és 1/2 előtt a maga sajátos módján. Bob Fosse saját életéből készítette szürreális művét, a Mindhalálig zenét (All That Jazz), egy táncközpontú történetet az önpusztító koreográfusról, aki próbál megbékülni múltjával, nőivel és a halállal. Woody Allen az ellenkező nézőpontból közelített Csillagporos emlékek című filmjével, melyben kiégett filmrendezőt játszik, akit hallucinációk és földönkívüli víziók gyötörnek, míg munkája értelmén és legnagyobb szerelmei emlékén elmélkedik.

A KILENC Broadway-verziójának könyvét Arthur L. Kopit, a dalokat és szövegeiket pedig Maury Yeston írta. Yeston tinédzserként látta először a 8 és 1/2 című filmét, és azonnal rajongójává vált. A hetvenes években a Yale University tanáraként a filmek képvezérelt történetmesélési technikáitól a műfajt feszegető színpadi musical felé fordult érdeklődése, Yeston azon gondolkodott, hogy zenével és tánccal dúsítaná fel a rendező eredeti művét, így született meg a musical ötlete. Majd megcélozta Rómát, hogy találkozzon Fellinivel és alkotói áldását kérje az adaptációra. Megkapta.

A darab premierjét 1982 május 2-án rendezték meg a 46th Street Theatre-ben, és hatalmas sikert aratott. Tommy Tune rendezésében a mű szokatlan kombinációt mutatott be: egy férfi főszereplőt, akit 24 színésznő vett körül, megjelenítve a nőiség minden aspektusát, hatalmát és szépségét. A show-t 729 alkalommal játszották, a közönség imádta újszerű, vizuálisan lenyűgöző, elegáns látványvilágát, és a dalokat, melyek öt Tony-díjat söpörtek be abban az évben. A siker a Broadway-on, újabb Tony-díjakkal és számtalan turnéfellépéssel folytatódott,

Ám a KILENC sorsa az volt, hogy további művészi átalakuláson menjen át, visszatérve eredeti inspiráló médiumához: a filmhez. A filmadaptáció ötlete akkor merült fel, amikor Rob Marshall és Harvey Weinstein a hat Oscar®-díjas Chicago után új témát keresett. Marshall az Egy gésa emlékiratai forgatása után, 2006 végén határozta el és jelentette be Weinsteinnel közösen, hogy a következő filmje a KILENC lesz.

Ahogyan Fellini személyesen adta meg Maury Yestonnak a teljes kreatív szabadságot a 8 és 1/2 elemeinek felhasználásához, hogy elkészítse saját színházi verzióját; Yeston ugyanazt a szabadságot garantálta Rob Marshallnak, hogy újrafogalmazza a darabot és leforgassa saját filmjét.

Marshall és Weinstein két forgatókönyvírót bízott meg az átdolgozással: az Oscar®-jelölt író-rendező Michael Tolkin-t (A játékos) és a néhai, Oscar®-díjas író-rendező Anthony Minghellát (Az angol beteg, A tehetséges Mr. Ripley). Az általuk létrehozott változatba beleszőtték saját filmes tapasztalataikat, csakúgy, mint fantáziáikat. Mindketten tudták, milyen nagy a nyomás a forgatások alatt. Minghella a film befejezése előtt hunyt el, így a KILENC lett utolsó filmje. Kollégái az ő emlékének dedikálták.

Marshall meggyőződése az volt, hogy a forgatókönyvet kell a szereplőkhöz igazítani, ezért rájuk szabták a szöveget. Yeston bevonásával három teljesen új számmal bővítették a zenei repertoárt, ezek mint Guido fantáziái jelennek meg. A szerző írt egy altatódalt Sophia Lorennek, mint Guido édesanyjának, és írt egyet Marion Cotillardnak, Guido feleségének, Take It All címmel. Ezt eredetileg hárman énekelték volna Kidmannel és Cruzzal, ám végül a szóló mellett döntöttek. Végül született egy dal Kate Hudson részére, a Cinema Italiano, mely játékos óda, és azt mutatja be a ma közönségének, milyen friss izgalmat és filmes változásokat hozott a hatvanas évek olasz filmművészete: nem csak új filmes stílust, hanem új divatstílust is teremtett, amelynek hatására a vékony nyakkendők és a sportautók egy életstílus ikonjává váltak.

A film forgatása és a karakterek

Marshall rendelkezett a filmhez szükséges háttérrel: a musical és színház világából érkezett, mint táncos és koreográfus, majd színházi rendező lett, végül filmrendező. Pontosan tudta tehát, hogyan vegyítse a zenei és táncelemeket, a történetmesélést és a design-t, azt, hogy hogyan menjen végig a zene a narratíván.


Guido Contini
A történet középpontjában Guido Contini áll. A kellemes modorú, érzéki, Fellini-szerű olasz filmrendező, akit a legnagyobb élő filmrendezőnek tartanak, hirtelen ott találja magát, elkeseredetten keresve az inspirációt következő filmjéhez. Kezd elmerülni a gyönyörű nők és viharos kapcsolatainak tengerében, akik elcsábítják és összezavarják, életre keltik emlékeit, és beindítják fantáziáját, egy olyan álomszerű állapotba juttatva őt, ahol a kreatív varázslat megtörténik.

Ez a szerep intelligenciát és művészi sebezhetőséggel átitatott szexuális kisugárzást kívánt. E kívánalmaknak a kétszeres Oscar®-díjas Daniel Day-Lewis felelt meg legjobban. A Vérző olaj főszereplője még soha életében nem énekelt és táncolt filmben, ám a rá jellemző maximalizmussal vetette magát a feladatba és a szerepbe, például megtanult folyékonyan olaszul.

Maury Yeston, aki számos színészt nézett meg a szerepre, azonnal tudta, hogy Day-Lewis lesz az embere. Amint a színész magára öltötte karaktere bőrét, eddig ismeretlen, kiváló énekesi képességei is kiderültek.


Luisa, a feleség
A Day-Lewis körül megjelenő nők közül az első a Piaf-ban nyújtott alakításáért Oscar®-díjat kapott Marion Cotillard. Luisa, Guido kitartó és régóta szenvedő felesége, aki egykor főszereplője volt filmjeinek és életének, még mindig nélkülözhetetlen a férfi számára, ám a sok egyéb kísértéshez képest már csak a hátsó ülésen foglal helyet. Tudja, hogy meg kell fizetnie az árát, hogy egy olyan zabolátlan művészt szeret, mint Guido.

A szerepre való készülés során Cotillard sokat gondolkodott karaktere motivációiról és Guido előtti életéről. “Luisa színésznőként találkozott Guidóval. Neki szentelte az életét, mert szerelmük akkoriban erősebb volt, mint az ő színészi ambíciói. Most úgy érzi, mindenét odaadta ennek a férfinak. Amikor együtt voltak, Luisa sokmindent elfogadott: Guido rendező. Szereti a nőket. Szüksége van a nőkre. Szerelmet és energiát kap a nőktől. Szüksége van Luisára, de azt nem fogja fel, hogy valamit neki is kell adnia cserébe. A nő mindent odaad, de válaszúthoz érkezett, döntenie kell.”


A szerető, Carla
Guido szeretője, Carla életerős, mégis kissé sebezhető figura. A karaktert Penélope Cruz alakítja, akit rögtön megfogott a színes szerep: a nő, aki harcolni fog szerelméért, mindegy, mibe kerül.
“Carla és Guido kapcsolata a nő számára tele van reménnyel, konfliktussal és fájdalommal. Amikor együtt vannak, akkor él igazán, mert különlegesnek érzi magát, ugyanakkor az élete hullámvasút a férfi mellett, ami sok keserűség forrása. Viszonyuk évek óta tart, és Carla egyszerűen képtelen elegendi Guidót. Csak azt látja, amit látni akar benne, és kész harcolni érte a végsőkig.”
A színésznő élvezettel táncolt és énekelt, legjobban a provokatív “Call From the Vatican” című számot szerette. “Hosszú heteken át próbáltuk, amit imádtam. Aztán leforgattuk a jelenetet, és elszomorodtam, mert tudtam, hogy soha többé nem fogom előadni ezt a dalt.”


A múzsa, Claudia
A másik nő, akivel Guido régóta szimbiotikus kapcsolatban él, inspirációja forrása és múzsája, Claudia Jenssen. Tündöklő karrierjüket egymásra építették, és egészen egyedi módon szeretik egymást, de most, hogy Guido egyre növekvő kétségbeeséssel próbál ihletre lelni, Claudia megteszi, ami elképzelhetetlen volt addig: elutasítja a film főszerepét. Claudia szerepében az Oscar®-díjas Nicole Kidman látható, aki színészi sokoldalúságát bizonyította már olyan szerepekben, mint Virginia Woolf Az órák című filmben, vagy mint Baz Luhrmann Moulin Rouge-ának tüdőbeteg kokottja.
Kidmant azonnal felvillanyozta a KILENC témája. “Ez a film tanulmány egy férfiról, és az életében szereplő nőkről. A férfi összeomlik, és várja a feltámadást. A művészi és emberi természetről szól, a bűnökről és hazugságokról, amik Guido lelkén száradnak, és arról, hogyan keresi elveszett hitelességét és tisztességét.”


Guido bizalmasa és jelmeztervezője, Lilli
Egy másik fontos nő a Guido lelkét ápoló bizalmas és a kosztumökért felelős Lilli, akit Judi Dench alakít. A Szerelmes Shakespeare-ért Oscar®-díjat nyert brit színésznő örömmel vetette bele magát a szerepbe, mely egészen másfajta viszonyt mutat be. “Lilli természetesen idősebb Guidónál, és nagyon jól ismeri őt, sokszor dolgoztak már együtt, és mégis, mint a többi nő, őt is megbabonázza a férfi.”
Lilli úgy tekint magára, mint Guido önjelölt védelmezője. “Emlékeztetni akarja, hogy nem kell tele lennie kétségekkel. Igyekszik életre kelteni újra a képzeletét, felidézni a régi szép időket. Látja, hogy megrekedt, és úgy érzi, hogy át tudja ezen segíteni, hogy azzá váljon, aki lehetne.” Az élet imitálta a művészetet – legalábbis Dench szerepét tekintve. A színésznő ugyanis színházi jelmeztervezőként kezdte pályafutását.


A flörtölő újságíró, Stephanie
Flörtjük nyomán a csinos és divatos Vogue-újságírónő állandóan megjelenik Guido fantáziájában. Kate Hudson, a Majdnem híres Oscar®-díjra jelölt színésznője szerint “Stephanie megszállott rajongója Guido Contininak. Imádja a filmjeit, és az olasz kultúrát. Ő egy a sok nő közül, aki szintén akar egy saját darabot Guidóból. A musical forma Hudson számára is teljesen új és üdítő élmény volt. “Vettem már táncleckéket és dolgoztam koreográfusokkal, de soha nem volt még ilyen számom - frizurával, sminkkel, és fényekkel. Szerencsére Rob felkészített minket a hathetes próbaidőszak alatt, ami olyan volt, mint egy edzőtábor. Énekeltünk és táncoltunk minden nap.”


A Mama
Egy igazi olasz legenda is csatlakozott a hölgykoszorúhoz: az Oscar®-díjas Sophia Loren, akit Rob Marshall teljesen levett a lábáról, amikor felajánlotta: alakítsa ő Guido életének legfontosabb női szereplőjét, a még mindig befolyásos édesanyát. Marshall állítása szerint nem forgatta volna le a filmet nélküle. Loren így emlékezik: “Elmondta, hogy ez egy kis szerep, de hogy akkor vág bele a filmbe, ha én játszom a Mamát. Azt válaszoltam viccből, hogy a karrierje érdekében megteszem, – nagyon szerettem a Chicagót. De valójában ez tényleg kihívás, amit meg akartam csinálni. Egy olasz lány egy amerikai musicalben, ez már valami!”

Loren örült a lehetőségnek, hogy elénekelheti a Guarda Luna című altatódalt, de kicsit megrémült, amikor megtudta, milyen női sztárokkal fog együtt játszani. “Együtt dolgozni olyan színésznőkkel, mint Nicole Kidman, Penélope Cruz, Judi Dench - azt gondoltam, meg fogjuk ölni egymást!” Loren nevet. “De nem. Olyanok voltunk, mint egy család. Csodálatos volt, mert egyikünk sem csinált még igazi hollywoodi musicalt, úgyhogy összekapaszkodtunk, és igazi barátok lettünk.”


A prostituált, Saraghina
A KILENC női figurái közül utolsóként a Grammy-nyertes Stacy Ferguson—Fergie—látható, aki a kísértetként feltűnő Saraghina szerepét kapta. A római prostituált, akinek romantikus tanácsai örökre beleégtek a nagyon fiatal és befolyásolható Guidóba, a Be Italian című számot énekli.

Ferguson nehéz küzdelemmel nyerte el a szerepet, és teljesen beleásta magát a filmes kutatásokba. Rengeteg filmet nézett meg a korszakból, hogy megértse figurája nyers fizikalitását. “Azt akartam, hogy a karakter eluralkodjon rajtam. Ez működött is, amikor elkezdtünk gyakorolni a lányokkal, és ahogy a fiúkkal forgattunk a tengerparton. Akkor megéreztem, ki volt ő, és milyen szerepet játszott Guido életében.”
Ferguson azon kapta magát, hogy csodálja karakterét. “Saraghina földhözragadt, nyers nő, látszik rajta, ahogyan sétál és mozog. Tele van élettel és tűzzel, de mindeközben van valami finomság is benne. Szereti Guidót és a fiúkat, és örömmel tanítja őket, de ő az a fajta, aki magán is szívesen nevet.”

Ferguson alakítása teljesen meghökkentette Maury Yeston-t. “A világ le lesz nyűgözve Fergie alakításától. Persze kiváló énekes, de átütő előadásmódja még fantasztikus filmes jelenléttel is társul.

CINEMA ITALIANO: A KILENC megtervezése
Annak érdekében, hogy a közönség különleges moziélmény részese legyen, Rob Marshall egy igazi olasz filmet akart megteremteni. Szeme előtt lebegett, ahogyan a hatvanas évek fényes római utcáin Guido halványkék Fiat Alfa Spyderével cikázik. Ehhez Marshall felkérte régi alkotótársát, a koreográfus, producer John DeLucát, a látványtervező John Myhre-t, a jelmeztervező Colleen Atwoodot és az operatőr Dion Beebe-t.

Dion Beebe szerint “ha a Chicagóban a színpad volt a játszóterünk, akkor a KILENCben a filmforgatás. John Myhre hozzáteszi: “Talán egy dolog lehetett izgalmasabb a filmforgatásról szóló filmnél, és pontosan ez volt Rob ötlete: a filmforgatásról szóló musical. Rob csak annyit mondott: ‘kell lennie egy átalakulásnak, a közönségnek látnia kell, ahogy Guido világa átalakul’, és rögtön megszülettek a nagy ötletek.”

A látványcsapat két különböző realitásra választotta szét a látványelemeket: az egyik Guido komplikált római élete, például a luxusfürdő, amiről hiába reméli, hogy búvóhelye lesz; a másik pedig a nagyon aktív fantáziavilága. Utóbbi a félig felépített Cinecitta studió, ami különböző világokká alakul át.


Beebe és Marshall a kezdetek kezdetén megállapodtak arról, hogyan forgassák le a KILENC új, filmes verzióját, hogyan hassanak a nézőkre innovatív fénytechnikával és folyamatos kameramozgással. Beebe szerint: “Ahogy a Chicago esetében, most is rengeteg színházi elemet használtak, hogy a musical betétek tényleg egy másik világban játszódó fantáziák legyenek. Mindig azokat a pillanatokat kerestük, amikor a jelenet átalakul vegytiszta fantáziává.”

A többszörös idősíkokra is igyekeztek eredeti megoldásokat kidolgozni, “Mivel volt egy terünk, amit újra és újra át kellett alakítani, ki kellett találni hogyan maradjon izgalmas anélkül, hogy ismételnénk magunkat. A kreatív átalakítások nagy része a drámai történetmesélés részévé vált.”

Ami a kosztümöket illeti, Marshall az új hullámos stílust szerette volna reprodukálni, Brigitte Bardot, Claudia Cardinale imázsát. Az “éppen most kelt ki az ágyból” stílust sokkal szexisebbnek találták, mint a korabeli angol vagy amerikai divat szigorú formalitását. Számtalan korszakbeli filmet megnéztek, hogy meglegyen az inspiráció.

A forgatási helyszínek
A stáb forgatott egy londoni stúdióban, majd átköltöztek Rómába, a Cinecitta stúdióba, de olyan ikonikus helyeken is dolgoztak, mint a Piazza del Popolo, a Via Veneto, és a tengerparton, Anzio városában. A világ egyik leghíresebb filmstúdiója, a Cinecitta atmoszférája mindenkit elbűvölt. Eredetileg 1936-ban alapította Benito Mussolini dictator propaganda célokra, de a világháború után számos nagy klasszikus filmalkotás készült itt: a Quo Vadis, a Ben Hur, a Kleopátra, A Keresztapa III., Az angol beteg és a New York bandái. A KILENC stábja a híres 5-ös stúdióban forgatott.

szereplők:
Daniel Day-Lewis    ...     Guido Contini
Marion Cotillard    ...     Luisa Contini
Nicole Kidman    ...     Claudia
Penélope Cruz    ...     Carla
Judi Dench    ...     Lilli
Sophia Loren    ...     Mamma
Stacy Ferguson    ...     Saraghina (mint Fergie)
Kate Hudson    ...     Stephanie
Ricky Tognazzi    ...     Dante
Giuseppe Cederna    ...     Fausto
Elio Germano    ...     Pierpaolo
Andrea Di Stefano    ...     Benito
Roberto Nobile    ...     Jaconelli

fényképezte:
Dion Beebe

vágó:
Claire Simpson
Wyatt Smith

látvány:
John Myhre

jelmez:
Colleen Atwood

zene:
Maury Yeston

művészeti rendező:
Peter Findley
Phil Harvey
Simon Lamont

szereposztó:
Kate Dowd
Francine Maisler
Razzauti Teresa

díszlet:
Gordon Sim

producer:
Rob Marshall
John DeLuca
Marc Platt
Bob Weinstein  (executive)
Harvey Weinstein
Maury Yeston  (executive)

Dion Beebe

vágó:
Claire Simpson
Wyatt Smith

látvány:
John Myhre

jelmez:
Colleen Atwood

zene:
Maury Yeston

művészeti rendező:
Peter Findley
Phil Harvey
Simon Lamont

szereposztó:
Kate Dowd
Francine Maisler
Razzauti Teresa

díszlet:
Gordon Sim

producer:
Rob Marshall
John DeLuca
Marc Platt
Bob Weinstein  (executive)
Harvey Weinstein
Maury Yeston  (executive)