CLOVERFIELD

 {slimbox album="cloverfield"}images/stories/programajanlo/film/cloverfield/1.jpg{/slimbox}

A PARAMOUNT PICTURES bemutatja
a BAD ROBOT produkciójában
MATT REEVES filmjét

CLOVERFIELD

Executive producer
GUY RIDEL
SHERRYL CLARK
Producer
J.J. ABRAMS
BRYAN BURK
Írta
DREW GODDARD
Rendezte
MATT REEVES

ROB .................................. MICHAEL STAHL-DAVID
HUD ...................................T.J. MILLER
BETH .................................ODETTE YUSTMAN

FORGALMAZZA A UIP-DUNA FILM
www.uipduna.hu

Rob (Michael Stahl-David) egy New York-i fiatalember, aki nemsokára Japánba költözik. Barátai búcsú bulit rendeznek neki, amelyet Rob jó alkalomnak talál titkolt érzelmei bevallására és más elvarratlan szálak elvarrására. Az este azonban egészen váratlan fordulatot vesz, amikor a partizókkal teli terem hirtelen megrázkódik. A társaság elcsendesedik, meghallgatja a tévében a földrengésről tudósító híreket, majd kimennek a tetőre, hogy megnézzék, mekkora a pusztítás. Akkor azonban hatalmas robbanást pillantanak meg a távolban. Elmegy az áram, és mindenki pánikszerűen kimenekül a sötét utcára.
A baráti társaságot emberi sikolyok és valamilyen mély, állatias morgás fogadja az utcán, ahol addigra minden megváltozott. A várost hatalmába kerítette valami, ami egy más világhoz tartozik, rettenetes és óriási...

A FILM KÉSZÍTÉSÉRŐL

A Cloverfield című film ötlete 2006 júniusában fogalmazódott meg J.J. Abrams (Felicity, Alias, Lost – Eltűntek, Mission: Impossible III) producer-író-rendező fejében, amikor fiával Japánban járt. Bementek egy játékboltba, ahol Godzilla-ihletésű játékok széles arzenálját kínálták. Abramsnek eszébe jutott, hogy az Egyesült Államokban nem létezik olyan filmbéli szörny, amely annyira részévé vált volna a kultúrának, mint Japánban Godzilla. Eldöntötte, hogy filmet készít egy új szörnyről, de tudta, hogy egészen másképp kell megközelítenie a témát, mint a Godzilla-filmek.
– Elgondolkodtam, és az jutott eszembe, mi lenne, ha egy felhőkarcoló méretű szörnyet egy – viszonylagos értelemben – morzsányi méretű valakinek a szemszögéből láthatnánk. Nem pedig Isten vagy a rendező vagy bármilyen mindenható szereplő szemszögéből.
Abrams megkereste Drew Goddard forgatókönyvírót, akivel korábban az Alias és a Lost – Eltűntek című sorozatokon dolgozott együtt. Goddard azonnal igent mondott a felkérésre, pedig Abrams ötlete akkor még csak annyiból állt, hogy egy hatalmas szörnyről szóló filmet készítsenek, amelyet kézi kamerával vesznek fel.
– Azonnal Drew-ra gondoltam, mivel ő jól ért ahhoz, hogyan kell a látványt, a stílusjegyeket és a szörnyeket humorral és emberséggel fűszerezni – mondja a producer.
Abrams és Goddard elkészítették a filmvázlatot és felkeresték a Paramount vezetőit, akik szokatlan módon azonnal zöld utat adtak a projektnek, amelyet Abrams úgy jellemez, mint „egy Cameron Crowe-film keresztezése Godzillával és az Idegleléssel”.
Miközben Goddard elkezdte a munkát a forgatókönyvön, a producerek a megfelelő rendezőn kezdtek gondolkodni, és végül Matt Reevesre esett a választásuk. Abrams és Reeves gyermekkoruk óta barátok és munkatársak is. Tizenhárom éves korukban találkoztak először egy filmfesztiválon. 1998-ban közösen alkották meg a nagy sikerű Felicity című tévésorozatot, és azóta is együtt dolgoznak.
Bár Reevesnek eddig nem volt tapasztalata sem ezzel a műfajjal, sem a vizuális effektusokkal, Abrams biztos volt abban, hogy ő a legmegfelelőbb a munkára. – Nagyon sok mai horrorfilmben csak a vérengzést és a kegyetlen erőszakot láthatjuk, miközben semmi nincs bennük, amivel azonosulni tudnánk. Tudtam, hogy Matt el fogja érni azt, hogy együtt érezzünk a karakterekkel.
És a film középpontjában valóban nem a New Yorkot feldúló hatalmas szörnyeteg áll, hanem egy csapat ember, akik borzalmas helyzetben találják magukat. A film elején egy társaság tagjai egyik barátjukat, Robot (Michael Stahl-David) búcsúztatják, aki Japánba fog költözni. Egy másik fiatalembert, Hudot (T.J. Miller), azzal bízzák meg, hogy kamerával dokumentálja a buli eseményeit.

A szörnyeteg Hud szemszögéből

– Amikor a film ötlete először megfogalmazódott bennem, eszembe jutott a YouTube hatása a mai emberek életére – mondja Abrams. – Ha mindössze két percig keresgélsz, találhatsz olyan videókat – Irakból, Londonból, Spanyolországból vagy akár Manhattanből –, amelyeken emberek rejtőznek el egy üzletben, vagy autó alá bújnak, és megfigyelhetjük a reakcióikat.
Bryan Burk producer egyetért. – Ma már minden incidenst dokumentálnak. Ha egy hatalmas szörnyeteg megtámadna egy várost, az emberek biztosan videóra vennék.
Az ilyen videók nézegetése – ahogyan azt a számtalan házi készítésű felvétel bizonyítja – szokatlan hatással van a nézőre.
– A YouTube korában az ilyen videók a nézőnek a kukkolás élvezetét nyújtják, még akkor is, ha a videón szereplő személyek csak hétköznapi dolgokkal foglalkoznak – jegyzi meg Goddard. – Valami oknál fogva az, ami valóságos, soha nem megunható – hiszen olyan érzés, mintha belátnánk más emberek életébe. Tisztában voltunk vele, hogy a film csak akkor éri el a kívánt hatást, ha valóságosnak tűnik – mintha belátnánk egy buliba, és meglesnénk a résztvevőket –, és amikor a káosz kitör, a szörnyet is automatikusan valóságként érzékeljük.
A filmkészítők számára az jelentette az igazi kihívást, hogyan állítsanak elő ilyen jellegű felvételt a film történetének elmeséléshez.
– Feltettük magunknak a kérdést: „Hogyan néznek ki a hirtelen bekövetkező, rémisztő eseményekről készült videók?” – mondja Abrams.
– Hihetetlenül sok újragondolást igényelt – veszi át a szót Reeves. – Mivel azt a látszatot akartuk kelteni, hogy csak egy kamera van jelen, a megszokott filmes eszközök nélkül kellett dolgoznunk. Nincs széles látószögű kép, nincs ellenkező irányból felvett kép, amely a másik szereplőt mutatja, amint figyel és hallgat. Minden, amit a néző lát és megtud, Hud kamerájának a szemszögéből van fölvéve.
Ennek a technikának fontos jellemzője – amely rengeteget feszültséget ad a jelenetekhez –, hogy a kamerát kezelő személy „éppenhogy lemarad” az akció egy részéről, többek között a szörny néhány felbukkanásáról is.
– A valódi amatőr- és dokumentum felvételek nagyon sokat mondanak el azzal, amit a néző csak hall, de nem lát: a pánik, az emberek reakciója arra, ami a filmen nem látszik, és olyan dolgok hangja, amelyeket nem látunk – magyarázza Abrams.
– Van valami nagyon rémisztő abban, amit nem láthatunk – veszi át a szót Reeves. – Ott vagyunk Huddal az események közepében, de nem mutatnak nekünk olyan felvételt, amiből megtudnánk, hogy mi az, amit ő nem lát. És egyik főszereplő sem tud annál többet, mint amit a néző tud. Minden pillanat feszültséggel telítődik, hiszen tudjuk, hogy éppen csak a kép keretén kívül talán valami borzalmas történik éppen. De nem tudhatjuk, mi az, mert Hud még nem fordította arra a kamerát. Így aztán a képzeletünkkel pótoljuk ki a hiányzó részleteket.
A filmben a kamera gyakran csak apró részleteit kapja el az utcán éppen elhaladó valaminek – a szörnynek –, és a néző csak annyit hall, amit az egyik szereplő mond róla: „Mi volt az? Te láttad? Mi az?”
– Hud mozgását leginkább a többi szereplő irányítja. Ők legtöbbször előbb látnak meg valamit, mint ő, és megpróbálja ő is megtalálni a kamerával, de addigra már késő, lemaradt róla, és a barátai már menekülnek – mondja Michael Ellis vizuális effektus szakember.
Az egyik nehézség az „amatőr” felvételek elkészítésében éppen az, hogy valójában a kamerát olyan tapasztalt szakemberek kezelték, mint Chris Hayes.
– Chris fantasztikus – mondja róla Reeves. – De néha túl profin kezelte a kamerát, és emlékeztetnem kellett rá, hogy az a cél, hogy a végeredmény véletlenszerűnek tűnjön. Azt szerettük volna, hogy a nézők azt gondolják, ezt a filmet bárki felvehette volna egy kézi kamerával.
Az egyik megoldás a problémára nyilvánvalóan adta magát: a Hudot alakító színész, T.J. Miller kezelje maga a kamerát. Számos jelenetsornál így is jártak el.
Több előny származott abból, hogy Miller kezelte a kamerát.
– Először is: pontosan ráérzett arra, hogy mit kell tennie, hisz ő maga volt Hud – mondja Michael Bonvillain operatőr. – Továbbá az, hogy ő tartotta a kamerát, biztosította, hogy a jelenetben szereplő többi színészhez képest a megfelelő magasságban helyezkedett el, ezért valóságosnak tűnt, amikor az emberek beszéltek hozzá.
– Nem csak színész voltam – mondja Miller. – Bizonyos szempontból operatőr is, és sok szempontból kommentátor.
A színész bevallja, hogy – ahogyan az elképzelhető – a feladat néha ijesztően nehéz volt.
– Azon gondolkodtam, hogy hogyan mozgassam a kamerát, és mit vegyek fel vele, aztán azt az utasítást kaptam, hogy emeljem fel, aztán fordítsam balra valakinek a szövege után. Akkor meg amiatt kezdtem aggódni, hogy az alakításom rendben volt-e. Sok volt mindez egyszerre.
Amikor az egyik profi operatőr vette fel a jelenetet, Miller gyakran mögötte állt, és az operatőr vállára tette a kezét, ismét csak azért, hogy színésztársainak mutassa a megfelelő szemmagasságot. Azokban a jelenetekben pedig, amikor az egyik operatőrnek fizikai kontaktusba kellett kerülnie egy színésszel – mintha Hudot alakítaná –, felvette Hud öltözékét.
Az egyetlen kamerával felvett jelenetek megkoreografálása – amelyekben néha nagyon hosszú felvételek szerepelnek – kivételes képzettséget és alapos tervezést követel. A legtöbb filmben egy jelenet több összevágott felvételből áll, amelyeket számos különböző szögből filmeztek, és többször is felvettek. A Cloverfieldben a frenetikus kameramozgást gondosan meg kellett tervezni annak érdekében, hogy minden olyan akció rögzítve legyen, amelyet a rendező meg akart mutatni a közönségnek.
Azokat a jeleneteket, amelyekben a szörny látszik, szintén alaposan meg kellett tervezni annak érdekében, hogy a lény a film elején csak egy-egy pillanatra legyen látható, majd később a nézők fokozatosan lássanak meg egyre többet belőle. A szörny legtöbbször csak egy ember szemmagasságából látható, hiszen Hud ott tartja a kamerát.
– Azonban – mondja Goddard – rájöttünk, hogy tartozunk azzal a közönségnek, hogy megmutassuk a szörnyet.
A hagyományos szörnyfilmekből megszokott „Isten szemszögét” mutató légi felvételek hiányoznak a Cloverfieldből – kivéve néhány alaposan átgondolt jelenetet. Az egyikben például, amelyet Reeves szőtt a filmbe, a szörnyet egy helikopterről láthatjuk.
– Amikor egy elektronikai üzletben vannak, és az emberek a tévéken a híreket figyelik, látnak helikopterről felvett képeket a szörnyről, amint a farkával csap egyet, és lerombolja a Brooklyn Bridge egy részét – magyarázza a rendező.
Ennél sokkal közelebbről ismerkedhet meg a néző a szörnnyel akkor, amikor az operatőrt, Hudot megtámadja. Egy pillanatra láthatóvá válik a lény szájának belseje, mielőtt kiköpi a kamerát a földre.

A szörnyeteg

A Cloverfield vizuális effektusai Kevin Blank, Eric Leven és Michael Ellis vizuális effektus szakemberek közreműködésével készültek. Blank és Leven, az amerikai Tippett Studio munkatársai a szörnyet ábrázoló jelenetekért voltak felelősek, míg Ellis, a londoni Double Negative munkatársa készítette el az effektusokat a pusztítást bemutató jelenetekben, ahol a szörny nem volt látható.
Az elképzelés a szörnnyel kapcsolatban (akit a filmkészítők Clovernek becéztek) egyszerű, mondja Abrams.
– Ő csak egy kisbaba. Éppen csak megszületett. Nem érti, hogy mi történik, meg van zavarodva, és könnyű kihozni a sodrából. És már ezer és ezer évek óta odalenn volt a vízben.
És honnan jött?
– Nem áruljuk el, szándékosan – veszi át a szót Goddard. – A mi filmünkben nincs fehérköpenyes tudós, aki egyszer csak megjelenik és minden ilyesmit elmagyaráz. Ebben a filmben nincs ilyen jelenet.
A lény azonban nem csak egyszerűen meg van zavarodva – egyenesen dühös.
– Egy csomó apróbb lény veszi körül – emberek –, akik idegesítik és lövöldöznek rá – jegyzi meg a rendező. – Nem tudják megölni, de azért fájdalmat okoznak neki, ő pedig nem érti, hogy miért. Számára új környezetben találja magát, és ez megrémiszti.
A szörny megalkotására Abrams Neville Page „szörnydizájnert” kérte fel, aki veteránnak számít a szakmában. Nemrég fejezte be a munkát a James Cameron Avatar című filmjében szereplő lények megtervezésén, és jelenleg Abrams Star Trekjén dolgozik.
– Már annyi mindent kitaláltak a hatalmas szörnyekkel kapcsolatban, hogy nagyon nehéz volt új, egyedi karaktert alkotnunk – magyarázza Abrams.
A producer a The Gnoman Workshop nevű, dizájnereknek szóló weboldalon keresztül ismerte meg Page munkáját, ahol az általa készített oktató dvd-ket is kínálják.
– Többek között az tűnt fel Neville oktatófilmjeiben, hogy mindent reális szemszögből közelít meg. Nem létező lényeket talál ki, mégis el tudja magyarázni a fizikai tulajdonságaikat, az izomzatuk működését és a csontvázuk felépítését is.
– Neville volt az első, akit meghallgattunk – veszi át a szót Burk. – És csodálatosnak találtuk a munkáját. Nemcsak azt találja ki, hogyan nézzen ki a lény, hanem azt is, hogyan mozogjon, lélegezzen, milyen legyen a bőre és milyen az életmódja – egyszóval mindent.
Miután Page elkészült a dizájnnal, a Tippett Studio feladata volt a szörny kidolgozása és finomítása ahhoz a kevés – ám annál fontosabb – jelenethez, amelyekben a nézők láthatják.
– Csináltunk egy próbát, amely során egy Los Angeles-i utcán felvett háttér elé helyeztük – magyarázza Leven. – Több megoldással kísérleteztünk: variáltuk a lény külsejét, és kipróbáltuk, hogyan néz ki különböző megvilágításban.
A dizájn egyik részletét Reeves javaslatára alkották meg.
– Szerettem volna, ha megmutatjuk azt, mennyire fél, ahogyan egy rémült lónak is kilátszik a szeme fehérje – mondja a rendező. – Ezt láthatjuk akkor, amikor a katonaság elkezd lőni rá, amitől nagyon ideges lesz és megzavarodik.
A hatalmas szörny a film elején egy épület tetején ül (ami le is omlik emiatt), és levakar a hátáról valamilyen élősködőket, amelyek aztán további borzalmas pusztítást végeznek a városban.
– Drew és én amiatt aggódtunk, hogy ha egy ekkora szörny szerepel a filmben, nem lesz-e a többi szereplő teljesen lényegtelen mellette – mondja Abrams. – Hogyan mutassunk be egy közelharcot?
– Tudtuk előre, hogy a szörny hatalmas mérete miatt nehéz lenne közelről bemutatni. Hiszen egyik szereplő sem tudna harcolni vele, vagy akár csak megsebesíteni – magyarázza Goddard.
Így született meg a paraziták ötlete.
– Ezek horrorisztikus, kutya méretű lények, amelyek szétszélednek a városban, és borzalmas dolgokat művelnek – mondja Abrams.
– Az élősködők természetüknél fogva vérszomjasak, és rákok módjára tudnak mászni – magyarázza Reeves. – Vadak, mint a veszett kutyák, és még a falakon is képesek közlekedni.
Ezen kívül a paraziták mozgása sokkal gyorsabb, mint óriási gazdaállatuké.
– A Tippett Studiónak sok tapasztalata van ilyen fürge lényekkel, amelyek apró darabokra tépik az embereket. Mindig élvezetes munka ilyen lényekkel dolgozni! – mondja Leven. – Apró keringő dervisekhez hasonlatosak: mindent elpusztítanak, ami az útjukba kerül. Egyszerűen halálosak.

A SZEREPLŐKRŐL

T.J. Miller (Hud) stand-up komikus jelenleg az amerikai ABC tévétársaság Carpoolers című vígjátéksorozatában Marmaduke szerepében látható. Ezen kívül gyakran lép fel Chicagóban.
A Colorado állambeli Denverből származik, Angliában tanult színészetet, és nagyjából négy éve dolgozott komikusként, amikor Chicagóba költözött. Szerepelt a PBS The Standard Deviants című oktatóműsorában, számos reklámfilmben, és fellépett Chicagón kívül New Yorkban és Torontóban is.

Michael Stahl-David (Rob) Chicagóban született, és a helyi Columbia Főiskolán tanult színművészetet. Sikeres színpadi pályafutása még szülővárosában kezdődött, majd 2005-ben New Yorkban folytatódott.
Állandó szereplője volt az NBC The Black Donnellys című sorozatának.
A közelmúltban fejezte be a munkát a The Project című független filmen, és szerepelt J.T. Rogers The Overwhelming című új színdarabjában, amelyet a New York-i Roundabout Theatre színtársulat produkciójában mutattak be.

Odette Yustman (Beth) Aubrey szerepét alakította az ABC October Road című  drámasorozatában. A mozinézők a közelmúltban Nancy Meyers Holiday (The Holiday) című romantikus vígjátékában és Michael Bay Transformers című akciófilmjében láthatták.
 A fiatal színésznő karrierje a Universal Pictures Ovizsaru (Kindergarten Cop) című filmjével indult ötéves korában.

A FILM KÉSZÍTŐIRŐL

Matt Reeves (rendező) a Felicity című népszerű filmsorozat egyik készítőjeként vált ismertté. Az 1998-ban indított sorozat négy évada alatt executive producerként és gyakran rendezőként is dolgozott. Reeves munkatársa J.J. Abrams író-rendező-producer volt, akivel azóta is együttműködnek. A Cloverfield című film a legújabb közös munkájuk.
Reeves első mozifilm-rendezése az 1996-os Julie De Marco (The Pallbearer) című fekete komédia. Társírója és társproducere az 1999-es A bűn állomásai (The Yards; r.: James Gray) című filmnek.
Legközelebb a The Invisible Woman című független thrilleren fog dolgozni íróként és rendezőként.

Drew Goddard (forgatókönyvíró) karrierje a népszerű Buffy, a vámpírok réme (Buffy the Vampire Slayer) című tévésorozattal indult, amelynek több epizódját ő írta. A Conversations with Dead People című epizódért 2003-ban Hugo-díjat vehetett át. Íróként dolgozott az Angel és az Alias című sorozatokon is. Jelenleg az Emmy-díjas Lost – Eltűntek (Lost) című sorozat társ-executive producereként szolgál.
A Cloverfield az első mozifilmje.

J.J. Abrams (producer) végzős főiskolásként egy barátjával közösen írta meg első filmvázlatát, amelyet a Touchstone Pictures vásárolt meg, és a Filofax (Taking Care of Business) című film alapjául szolgált.
Későbbi filmjei: Csak egy lövés (Regarding Henry), Halhatatlan szerelem (Forever Young), Armageddon (Armageddon), Kéjutazás (Joy Ride).
1998-ban Abrams a filmsorozatok világában is kipróbálta magát. Executive producere volt a Felicity című sorozatnak, valamint Bad Robot nevű produkciós cégének zászlaja alatt az Alias és a Lost – Eltűntek (Lost) című sorozatoknak is. 2005-ben Emmy-díjakat vehetett át a Lost – Eltűntek bevezető epizódjának rendezéséért és a sorozaton végzett munkájáért. Emmy-díjra jelölték továbbá az Alias és Lost – Eltűntek pilot epizódjainak megírásáért. (Utóbbit Damon Lindeloffal közösen írta.) Abrams ezen kívül Golden Globe-díjat is kapott a Lost – Eltűntek című sorozatért.
Első mozifilm-rendezése a 2006-os Mission: Impossible III (Mission: Impossible III). Jelenleg a legújabb Star Trek filmet rendezi.
 Bryan Burk (producer) és J.J. Abrams 2004-ben alapították meg a Bad Robot nevű produkciós céget.
Burk nevéhez fűződő sorozatok: James Dean, Alias, A hatodik kapocs (Six Degrees), Miért pont Brian? (What About Brian), Lost – Eltűntek (Lost).
  Burk és Abrams a mozifilmek világában is folytatják együttműködésüket. A Cloverfield című filmet követően Burk a Star Trek és a Morning Glory című filmekben fog producerként dolgozni.

Guy Riedel (executive producer) nevéhez fűződő filmek: Tanárok (Teachers), Nagyokosok (Wise Guys), Rémálom az Elm utcában (The Nightmare on Elm Street) sorozat, Gyilkos az űrből (The Hidden), Hajlakk (Hairspray; 1998), Tremors – Ahová lépek, szörny terem (Tremors), Cast a Deadly Spell, Philaderphiai zsaru (Downtown), Tánc a vízen (The Waterdance; az 1992-es Sundance Fesztivál közönségdíja, három Independent Spirit-díj), Tintatartó (The Inkwell), Norma Jean és Marilyn (Norma Jean and Marilyn), A második polgárháború (The Second Civil War), Szilikon-völgy (Breast Men), Háború a háborúról (Path to War; nyolc Emmy-jelölés), Hivatali patkányok (Office Space), Őrült és gyönyörű (Crazy/Beautiful), Tökös csaj (The Hot Chick), Szüzet szüntess (The Girl Next Door), Ünneprontók ünnepe (Wedding Crashers).
A Cloverfield előtt a Rocky Balboa (Rocky Balboa) című filmben dolgozott társproducerként. Legújabb filmje a Four Christmases, amelyben executive producerként dolgozik.

Sherryl Clark (executive producer) jelenleg J.J. Abrams Bad Robot nevű produkciós cégének dolgozik.
Nevéhez fűződő korábbi filmek: Lolita (Lolita; r.: Adrian Lyne), Függőség (Twisted), Ne szólj száj! (Don’t Say a Word).