Astro Boy

Dr. Tenma ezért egy robotot épít kisfia mására, amibe a gyerek emlékeit és személyiségét is beletáplálja. Mivel azonban a robotkisfiú nem válik be pótlékként az apa számára, rendkívül ridegen kezd el viselkedni vele. A bánatos ál-Toby egy véletlen folytán felfedezi, hogy különleges képességekkel rendelkezik, például rakéta van a lábaiba építve, így repülni is tud. Elvetődik a földfelszínre, ahol először egy szeméttelepen köt ki, felszabadulni vágyó robotokkal ismerkedik, majd egy gyerekbanda tagjává válik…
 
Aki a cselekményleírás alapján esetleg arra gyanakszik, hogy – a Pinokkióval, a Metropolisszal, a Szárnyas fejvadásszal vagy az A.I. – Mesterséges értelemmel való nyilvánvaló párhuzamok mellett – egy sci-fi/cyberpunk animével állunk szemben, az nem téved olyan nagyot. A David Bowers (Elvitte a víz) rendezte Astro Boy ugyanis a visszafogottan csak mangaistennek nevezett japán Tezuka Osamu képregénye, majd az az alapján készült tévésorozat sokadik, lebutított és minden mondanivalójától megfosztott változata. Az adaptáció/remake kidolgozatlan, meghökkentő pálfordulásokat produkáló karaktereivel és egy cseppet sem jó értelemben vett váratlan fordulataival olyan csökevényesen sikerült, hogy közömbös kívülállóként is nehéz szeretni, animerajongóként pedig nagyon könnyű megutálni.