Vadászfegyverek, vadászirodalom

A kiállításon a régmúlt és a közelmúlt fegyvereivel egyaránt találkozhatunk

A fegyvereket gyakran vadászjeleneteket ábrázoló díszítéssel látták el

A gyűjtemény különleges darabja az elefáncsont markolatú vadásztőr

Valamikor, a történelem hajnalán az ember elhajította az első követ. Ez a szándékos cselekvés a szerszám és egyúttal a fegyver születését is jelentette.
A kiállított, közel hétezer éves kőkorszaki tárgyak jelentik a kezdetet, átvezetnek bennünket a bronz-, a vaskor és a honfoglalás idején, ízelítőt nyújtanak az egyes korok fejlettségéről, gazdagságáról.
A szálfegyverek közül a hajítódárda volt a meghatározó távolsági fegyver, amelynek egyszerűségét és formagazdagságát is megcsodálhatjuk a kiállításon.
A vadászatra használt szúró–vágó fegyverek, ezek az egyedi készítésű remekművek feltűnő fejlődésen mentek keresztül, hisz' közvetlenül a ruházat fölött viselték, így tükrözték tulajdonosuk személyiségét, rangját és erejét. Láthatunk elefántcsont-markolatú vadásztőrt, vadászjeleneteket mutató, vésett pengéket, amelyek a XVI-XVII. században születtek.
A kiállítás tűzfegyverei esztétikai szempontból is a művészet- és a kultúrtörténet legrangosabb emlékei közé tartoznak. A XVII. század keréklakatos fegyvereinek gyöngy- és csontberakásai, míves vésetei ámulatba ejtik a látogatókat. A perkussziós gyújtás XIX. század eleji feltalálása döntő előrelépést jelentett a fegyverek történetében. Az új eljárás bevezetése több mestert sarkallt a már meglévő keréklakatos fegyverek átalakítására. A gyűjteményben több ilyen átalakított, duplacsövű fegyver látható.
A fegyverek használata során számos kiegészítő eszközre is szükség volt. Az egyik legváltozatosabb a lőpor szárazon tartására szolgáló lőportartó volt. A XVI-XVII. század fa, fém és csont lőportartóinak gazdagon vésett és díszített remekei szinte vonzzák a tekintetet. Igazi különlegesség a kőszáli kecske szarvából készült, gazdagon faragott darab.

A vadászat nélkülözhetetlen kelléke volt és maradt a vadászkürt. Az U-alakban hajlított testű ritkaságnak számító kürt 1738-ból származik. Szintén érdekesség a kovás elsütő szerkezetű, Topor lőberendezéses fokosbalta a XVIII. századból.

Külön tárlóba kerültek a művészi igényességgel kidolgozott vadász emlék- és jutalomérmek, valamint több vadászjelvény. Köztük láthatók az 1971. évi Budapesti Vadászati Világkiállítás arany-, ezüst- és bronzérmei.

Vadászati kultúránk jelentős értékét képviseli, valamennyiünk közös örömére, a közel 300 év szak- és szépirodalmi könyveiből összeállított válogatás. Pák Dienes, Ölvedi Károly, Nadler Herbert, Maderspach Viktor, Nemeskéri Kiss Sándor, Széchenyi Zsigmond, Merán Fülöp munkái mellett a keszthelyi kötődésű Eördögh Tibor, Köllüs Gábor és Wentzely Dénes könyvei, majd fegyverekről solymászatról, vadászkutyákról szóló kiadványok láthatók. Bársony István és Fekete István sokak kedvenc gyermekkori olvasmányainak szerzői zárják a sort és a kiállítást.