Könyvheti beszélgetés Kiss Gáborral

- 1929-ben rendezték meg először a Magyar Könyv Ünnepét, mely Supka Géza, a Corvina című lap főszerkesztőjének egy korábbi ötlete alapján valósult meg. Azóta több mint nyolc évtized telt el. A motiváció ugyanaz maradt?

- Összességében igen. Supka Géza annak idején valóban nagyszerű javaslattal ált elő, hiszen az irodalom még a 20. század első évtizedeiben is a tanultabb társadalmi körök érdeklődési területe volt. Persze az első világháború után gyorsan terjedni kezdett a ponyvairodalom, rengeteg úgynevezett fércmű jelent meg. A 20-as évek pedig már a mozi és a filmhíradók időszaka is; a két világháború között a lakosság körülbelül annyit költött mozira, mint könyvre. Megnőtt a nyilvánosság szerepe, így jogosan fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a könyveket és magukat a szerzőket valahogy össze kellene hozni a közönséggel. Az volt a cél, hogy közüggyé váljon az irodalom.

- Egyfajta marketingtevékenységnek is nevezhető a könyvheti rendezvények kialakulása?

- Részben igen, hiszen a promóció akkor is fontos volt, nemcsak napjainkban. Sőt a Klebelsbergi kultúrpolitika – ami alapvetően nevelőelvű volt – is támogatta a javaslatot. Azt se felejtsük el, hogy a Könyv Ünnep létrejötte még elég közel esett a trianoni békeszerződés dátumához, így a magyar irodalomnak és a magyar nyelvnek nemzetösszetartó ereje is volt, és van ma is. Lényeges viszont, hogy ez ne egyfajta búsongást jelentsen, hanem pozitív üzeneteket fogalmazzon meg, bemutatva azokat az irodalmi értékeket, amikre büszkék lehetünk, és amik erőt adnak. Az irodalom ugyanis az egyik legnagyobb szervező erő: a közös nyelv, a kultúra és a hagyományok, valamint a jelenre való reakciók mentén képes összetartani egy nemzetet. Pozitív például, hogy a fővárosi könyvheti programokat négy írószervezet közösen rendezte meg. Ezen kívül minden megyébe zajlanak kisebb nagyobb programok, de például Kolozsvár és Arad is bekapcsolódott a rendezvénysorozatba.

- Mitől lesz ünnep a könyvhét, hiszen a promóció tulajdonképpen egész évben zajlik, nem lehet néhány napra korlátozni az irodalomról szóló diskurzust.

- Érdekes dolog ez, mert valóban folyamatosan vannak programok a könyvtárakban, és más fórumokon is. Supka Géza gondolata tulajdonképpen mindennapi gyakorlattá vált. A műveknek és azok szerzőinek, valamint a közönségnek rendszeresen találkozniuk kell egymással, és meg kell teremteni ehhez a megfelelő közeget és hangulatot. Óriási a küzdelem és a verseny a közönség szabadidejének megszerzéséért. Az irodalom a sporttal, filmmel, zenével, internettel és más tevékenységekkel "osztozik" azért a szűkös időért, amit az emberek pihenéssel, feltöltődéssel töltenek. Hogy hasson az irodalom, és élmény legyen az olvasás-befogadás, azért aktívan kell tenni! Szerencsére az írók partnerek ebben, és ma már egy sor különlegességgel készülnek az író-olvasó találkozókra. Sőt, számos jó példa van az irodalom és a könnyűzene találkozására is, ami a fiatalabb korosztályokat is megszólítja. A gyermekirodalom szerzői pedig tényleg élen járnak abban, hogy hogyan lehet komplex élménnyé tenni a művel való találkozást. A könyvhét jelentősége ebben a sokszínűségben abban rejlik, hogy van folyamatossága és egy stabil időpontja, amikor országszerte fel lehet hívni a figyelmet a könyvek fontosságára. Egy olyan alkalom ez, amikor a teljes irodalmi paletta felvonul, és néhány napig nem érzékelni az ideológiai, ízlésbeli különbségeket. Ezen kívül az egyes megyékben a lokális értékekre is felhívja a figyelmet, hiszen a kisebb településeken a helyi szerzők kerülnek fókuszba. Tudatosítva, hogy a fővároson kívül is van irodalmi élet.

- A kiadók többsége tudatosan készül a könyvhétre, hiszen ekkorra jelentetik meg az újdonságokat. Idén is több mint 300 új könyv debütál. A könyvtárakba mennyire gyorsan jutnak el a legfrissebb kiadványok?

- A könyvbeszerzés egy elég bonyolult adminisztrációs folyamat, ráadásul, ha az éves beszerzés összege meghaladja a 8 millió forintot, akkor közbeszerzésre is szükség van. A könyveket a Könyvtárellátó Kft-től rendeljük. Óriási kapcsolati rendszerük van, ezen kívül folyamatosan bővülő ajánlójegyzékkel rendelkeznek, amiből tudunk válogatni. Ezekbe az ajánlásokba mindig bekerülnek az újdonságok, így van rá esély, hogy viszonylag rövid idő alatt bekerüljön hozzánk egy-egy új könyv. Csúszás inkább az adminisztráció és a pénzügyi lebonyolítás miatt van. A könyvek kiválasztása egyébként csapatmunka. A minőségre és a sokszínűségre egyaránt törekszünk. Korlátozó tényezők persze vannak. Úgy gondoljuk, hogy az ócska kivitelezésű, rossz kötésű, silány nyomtatású könyvek, valamit erőszakos, pornográf, ideológiai értelemben támadható, uszító, vagy sarlatánságot, afféle ál-vallásosságot hirdető kiadványok nem valók a nagyközönség elé.

- A könyvhétre visszatérve: a szakemberekben nincs egy kis tüske amiatt, hogy Zalaegerszegen immár sokadik éve nincs utcai könyvárusítás és program az ünnep alkalmából?

- Dehogy nincs, de sajnos ez nem a mi asztalunk. A kiadók, könyvforgalmazók szervezik a köztéri, könyvsátras programokat országszerte. Ha úgy látják, hogy üzleti szempontból nem éri meg, akkor nyilván nem pakolnak ki. A könyvtár a maga eszközeivel tudja ünneppé tenni ezeket a napokat. A városban és a megyében szerencsére sok irodalmi program, író-olvasó találkozó várta a közönséget az elmúlt napokban.