Sírjelek tájegységenként

Kettős mérce alapján válogattak, a ma már nagyrészt csak szakirodalomban megtalálható mintákból. Egyrészt legyen tipikus az adott tájegységen, másrészt szakmailag is kihívást jelentsen, mondta Nagy Béla iparművész, aki Bereczky Csaba, a népművészet mesterével együtt vezette a tábort. A közel 20 fafaragó idén Baranya, Bars, Nógrád, Veszprém, Fejér, Esztergom, Somogy és Pest megyei sírjeleket, sírkereszteket készített. Tavaly szintén Dunántúli alkotásokat faragtak, kezdve a hazaival, a göcseji kultúremlékekkel.

- Jövőre Pest megye (amihez már kicsit előredolgoztunk) és a Duna – Tisza köze jellegzetes fejfáit faragjuk meg, majd a Felvidéket, végül az utolsó évben az erdélyit, mely a legnagyobb falatnak ígérkezik – mondta Nagy Béla, miközben méltatta a mesterek lelkesedését, hozzáállását, tudását és az anyag, jelen esetben vörös tölgy iránti alázatot.

Maga az öt éves munka is nagy fát és kultúrtörténeti érdekesség megteremtését jelenti. Az ötlet 2013-ban született, Skrabut Évától a Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnökétől származik. Az első országos fafaragó táborban "csak" elméletben dolgozták fel a témát, tavaly óta pedig gyakorlatban is. A nem kis fizikai munkától egy hölgy sem ijedt meg, Varga Katalin személyében egyetlen női alkotót lehet tisztelni, méghozzá Zala megyéből.

- Főleg bőrözéssel foglalkozom, de aztán valahogy rám talált a fafaragás. Tavaly is és most is Nagy Bélával közösen készítettük el a sírjelet, szakkönyv alapján készített méretarányos rajzot követve. Nekem kedvenc témán a tulipán vagy a madár, most is tulipános sírjelet készítettünk. Sajnos a temetkezési szokások közül teljesen kiveszett mára ez a hagyomány. Leginkább az igény veszett el, az ízlésvilág. Ezt kellene megmutatni az oktatásban a gyerekeknek, hogy egy kézzel készült tárgy micsoda munkával jár, hogy annak lelke van, nagy értéke, s ha odafigyelnek rá nagyon hosszú életű. Ezek a faragások kellő kezelés mellett akár 100 évig is megmaradnak. De azt is el kell mondani, hogy kínálat sincs ilyesmiből, mert ma fafaragásból nem lehet megélni, azt csak nyugdíjasként, vagy hobbiként űzhető.

Az alkotásokkal kapcsolatban Nagy Béla felhívta a figyelmet, a köznyelvi elterjedéssel ellentétben, ezek nem kopjafák, mert az csak katonáknak járt. A protestánsok alkalmazták a sírjelet, a katolikusok pedig a sírkeresztet. Mára szinte alig fellelhetők, van, ahol a szakirodalom is nagyon hiányos, például Veszprém megye esetében.

Az egyhetes táborban folyó munka termését hivatalosan átadták a Kézművesek Háza vezetőjének megőrzésre, míg a tervezett bemutató park létre nem jön.

- A bemutató hely, a magyar kultúra újabb területének gazdagságát mutatja majd meg, és a helyi turisztikai vonzerőt növeli. De már most is kellemes borzongást jelent a faragások szemlélése – mondta Prokné Tirner Gyöngyi az értékes munkák átvételekor.

Az országos alkotótábor a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg.