Három vallás egy színpadon

A Bölcs Náthán című évadnyitó darab bemutatójáról

Lessing darabjának filozofikus tartalmában jól elkülöníthető, az egyistenhitre épülő három markáns vallási irányzat - a keresztény, a zsidó és a muzulmán - "együttélése" jelenik meg. Ennek okán is érdemes utalnunk arra, hogy a XVIII. században élő, a német felvilágosodás korabeli drámairodalom meghatározó alakjának számító szerző, darabjának cselekménye a XII. század végi Jeruzsálemben, a történetileg hitelesíthető keresztes háborúk (kiélezett vallási küzdelmek) idején játszódik. A Bölcs Náthán azonban - igaz címében zsidó főszereplőjének nevét viseli - mégsem politikai vagy vallási indíttatású tragédia, esetleg vitadráma, mert a különböző vallások hittételeinek, világképének ütköztetése helyett a humánus jócselekedetek, gesztusok (a templomos lovag megmenti a zsidó neveltetésű Recha életét; a zsidó Náthán elnyeri Szaladin szultán rokonszenvét; a lovag nem szolgáltatja ki a keresztény leányt zsidónak nevelő címszereplőt) határozzák meg a cselekményét.

Lessing drámájának "kevés" a külső (látható) cselekménye, a szereplők cselekedetei inkább szóbeli megnyilvánulásaikban, mint gyorsan változó aktív cselekedeteikben, konkrét "tett-váltásaikban" érhetőek tetten. Ezért az erőteljes szövegközpontúság látvánnyá formálását követeli meg a rendezőtől.

A Hevesi Sándor Színházban évadnyitó előadásként bemutatott Lessing-művet (Lator László 1966-os fordítása) Csiszár Imre rendezésében láthatta a közönség, aki rendkívül puritán módon vitte színpadra a drámát. A kevés helyszínű, különösebb díszletelemek helyett inkább csak jelzésértékű eszközöket és jelmezeket alkalmazó rendezés többnyire megbontotta a játéktér szimmetriáját: a fontos események a színpad jobb vagy bal oldalára helyeződtek. A néző gyakran indokolatlanul nagynak "kitöltetlennek" érezhette a színteret a személyekhez képest: bár funkciója az idő és tér végtelenségének szimbólumaként is értelmezhető.

Egy valamiben azonban biztosan új értelmezését adta a rendező Lessing művének: megteremtette az önmagával és sorsával őszintén szembenéző, lelkileg vívódó, illúzióival kegyetlenül leszámolni kívánó, ám az életvitelében, emberi kapcsolataiban valóban józanul ítélő Bölcs Náthán színpadi figuráját.

A jelenetekre tagolódó, nem könnyű cselekményű darabban Szaladin szultán alakját Besenczi Árpád formálta meg. Ismét örülhettünk annak, hogy Besenczinek, a színésznek újabb karakterteremtő képességét ismerhettük meg. Náthán szerepét Farkas Ignác játszotta, akinek színpadi alakítása teljes egészében megfelelt a rendező megálmodta címszereplő habitusának.

Külön értékelhető Besenczi és Farkas Ignác teljesítményében, hogy az eredeti szereposztásban nem szerepelve, "beugróként" tanulták meg szerepüket.

Mihály Péter (az ifjú Templomos) alakítása ugyancsak dicsérhető, a különböző darabokban látott szerepeiben nyújtott játéka mindinkább meggyőz tehetséges színészi képességeiről. A mű - talán habitusában "legkeményebb" figurája a jeruzsálemi Pátriárka, akinek szerepét Balogh Tamás játszotta el. Számára igazán találóak az effajta, határozott személyiséget takaró szereposztások, hiszen az epizódszerep ellenére most is frappánsan, magabiztosan keltette életre az egyházi vezető alakját.

A női szereplők közül mindenképpen kiemelhető Nemes Wanda (Recha) hiteles, érett színpadi alakítása. Mellette dicséretes Lupaneszku Vivien sok mozgást kívánó játéka és Lőrincz Nikol (Daja szerepében mutatott) teljesítménye is.

Az egerszegi színház évfordulóra készült Bölcs Náthán című produkciója nem ígér könnyű előadást, de méltó megalapozást és kezdetet jelentett az évad további bemutatóinak sikeréhez.