Krétakörös "beavatás" a színházban

A színház próbatermében ugyanis igazi kuriózumot láthatott a diákokból álló publikum. A Hamlet.ws című, Schilling Árpád által rendezett darab ugyanis kissé más, mint amit a tradicionális színházhoz szokott közönség várna. (Persze elsősorban nem is nekik készült, ám mégsem csak iskolásoknak élvezetes.) Már a cím is sejteti, hogy itt valami különös történik. Na, nem Dániában, hiszen a történet shakespeare-i, hanem a színpadon. Ami tulajdonképpen nincs, helyette a nézőtér által határolt négyzet alakú térben játszanak a színészek. Se jelmez, se díszlet, se hosszú szereplista. Mindössze hárman vannak: Gyabronka József, Nagy Zsolt és Rába Roland jeleníti meg az összes hamleti szereplőt.

A Hamlet.ws (vagyis web site) jelzi, hogy ez a darab már egy új generációnak szól, így a nyelvezete sem a megszokott. Nádasdy Ádám fordításában játssza a Krétakör immár hatodik éve az előadást, mely országszerte nagy népszerűségnek örvend. A szövegbe szervesen beépül ezen kívül számos idézet is, többek között William Blake-től, József Attilától, Pilinszky Jánostól, és a rap fenegyerekétől, Eminemtől is. És ha már a szövegelésnél tartunk: van, amit Hamlet is rap-elve mond el.

                                                                                                Illusztráció

Na, de melyik Hamlet? És ki a Hamlet. Hát mind a hárman (vagy tán mindannyian azok vagyunk), mert a színészek folyamatosan váltogatják egymás között a szerepeket, melyből a legerősebb nyilván a címszereplőé. Persze a váltásoknak jelentése van, Hamlet mentális állapotának, jellembéli fejlődésének megfelelően cserélődik a szerep. Azért ez mégsem egy labdajáték, hogy csak úgy passzolgassák a figurákat. Egy egységes szerkezetű, dinamikus, laza, humoros, ám nem könnyű előadást láthattak a diákok. A darab - minden egyéb kellék híján - erősen a szövegre, no meg a precíz színészi játékra, interakcióra épül. Figyelni kell, az biztos! A tér négyzet alakú elrendezése sem véletlen. Az előadás ugyanis interaktív: hol egy-egy mondatot olvastatnak fel a nézővel, hol épp Opheliának "szemelnek" ki valakit, hol meg "szkreccselésre" használják valaki lábát. A vívós jelenet (becsukott szemmel, hangutánzással) pedig mindent visz.

Szóval, ha most vasárnap arról kellene szavazni, hogy milyen előadással szoktassuk a diákokat a színházba, hagyományosnak számító nagyszínpadi játékkal, vs. testközelben zajló, nyitott, interaktív produkcióval, akkor inkább az utóbbi.