Furulyaszóval a patkányok ellen

Bemutató a bábszínházban

A furulyás szerepében Molnár Róbert (Fotó: Griff Bábszínház)

"A patkánybűvölő", vagy "A hamelni patkányfogó" néven is elhíresült mese eredetileg véres, mondhatni horrorisztikus, hiszen a városkába érkező furulyás, zenéjével nemcsak a patkányokat pusztítja el, hanem a gyerekeket is megöli. Mivel a városvezetés nem hajlandó a rágcsálók kiűzéséért felajánlott díjat kifizetni neki. Persze a Mohácsi-Lőrinc változat egyáltalán nem ilyen ijesztő, sőt boldog véget ér.

Az alaptörténet a Griff színpadán is a régi: a városban hemzsegnek a patkányok, a lakók hosszú ideje tehetetlenek. A polgármester asszony (B. Szolnok Ágnes) pedig kihirdeti, hogy egy zsák aranyat kap, aki megszabadítja a várost, a gonoszt rágcsálóktól. Ezen a ponton aztán, akár politikai elemzésbe is kezdhetnénk. Vagy személyeskedésbe: vegye tudomásul, hogy maga T. Polgármester Asszony, még a patkányoknál is gonoszabb! Hogy, a "minden lében kanál" társáról, Sömör ezredesről (Hettinger Csaba) már ne is beszéljünk.

A városvezetés ugyanis egyáltalán nem akar patkányirtást, hiszen despota hatalmukat épp erre az invázióra építették fel. (Ezért még a rágcsálók utánpótlásról is folyamatosan gondoskodnak.) Van patkányadó, Patkány Kommandó és börtön jár mindazoknak, akik nem vesznek részt a munkában, vagyis a patkányok elleni küzdelemben. Épp ezért minden más cselekedet tilos; még énekelni, zenélni sem lehet. Ezért is okoz többek között bonyodalmat a furulyás, vagyis Konkoly (Molnár Róbert) megjelenése. Szóval minden polgármesteri és ezredesi tett a patkányok ellenében csak üres duma, hazugság. Ügyes politikai kommunikáció. Még szerencse, hogy azért vannak őszinte dolgok is: mondjuk a (tiltott) szerelem Konkoly, és a polgármester leánya, a tanárnő Mákvirág (Benkő Zsuzsanna) között. No meg a barátság, gyerek (Menta - Medgyes Anna) és Peti patkány (B. Szolnok Ágnes) között. De említhetnénk Mákvirág lázadását is: minden reggel, napfelhúzáskor megénekelteti a gyerekeket.

Szóval felnőtt fejjel teljesen rendben van ez a profi bábjátékba sűrített politikai hacacáré; ismerjük. Tudjuk azt is, milyen, amikor a hősből próbálnak vádlottat, bűnöst, ellenséget kreálni. Az is jó, ha a gyerekek is minél előbb szembesülnek ezekkel a jelenségekkel, talán kevésbé lesznek később manipulálhatók.

Gyerekszemmel nézve, azonban lehet, hogy kicsit túlságosan is politikai irányba tolódik el a hangsúly, s kevesebb jut a látványos patkányüldözésre. Értjük persze, hogy a rendező nem akart ijesztgetni, inkább csak érzékeltetni. Ezért leginkább farkincákat látunk, meg rezgő házikókat (ami a spaletta-csapkodás és a polgártársak előbukkanó feje miatt kicsit Süsüsre sikeredett), ha jönnek a patkányok. A furulyaszóra azonban, határozottabban is megindulhattak volna az élősködök.

Szerencsére Sömör ezredes Nap-könyörgése kárpótol az előbbi hiányosságért. És hát minden jó, ha a vége jó: gyerekektől hangos a megtisztult város. Az anyai szív aggodalma pedig még a dörzsölt polgármester asszonyból is emberi gesztusokat csal ki. (De, ennek részleteit tárgyalja inkább a politikai bulvár...)