Fotó, divat és művészet találkozása

A fiatal tervező a fővárosban született, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett bőrdíszműves szakirányon. Férje révén került Zalába 2009-ben; Csatáron élnek, a ruhák tervezése is ott zajlik, a kivitelezés pedig a zalaegerszegi műhelyben.

Hogy lett bőrdíszművesből divattervező? Mint meséli: mindig is érdekelte ez a ruhatervezés, ám volt egy praktikus oka is. A bőrdíszművességhez sokkal több gépre és eszközre van szükség, és nem voltak meg feltételek ahhoz, hogy kialakítson egy ilyen műhelyt. A váltáshoz az is hozzájátszott, hogy Ljubljanában volt ösztöndíjas, ahol elsajátította a szitázás technikáját. Innen jött az ötlet, hogy kipróbáljon egy saját vállalkozást; ami bejött.

Fehér Beatrix ruháinak egyediségét az adja, hogy saját fotóit nyomja az általa tervezett fazonokra; így a fotográfia, a divat és a művészet találkozik a jól szabott darabokon. Szoknyák, egészruhák, sportosabb felsőrészek, tunikák egyaránt megtalálhatók a kollekcióban. Persze az sem mindegy, hogy milyen fotó milyen típusú ruhára kerül. Az alkotó azt mondja, már tudatosan keresi, vagy választja meg a fotótémát; a gép mindig nála van. Főleg természeti képek, városképek és épületrészletek érdeklik. Van olyan kép, ami horizontálisan mutat jól, így ezek egy-egy szélesebb aljra – mondjuk lapszoknyára – kerülnek, míg más fotók egy szűk egészruhán mutatnak jól. Ilyen a szomszédból megszökött gyöngytyúk is, amit véletlen látott meg, és egyből rohant a fényképezőgépért. Megörökítette és ruhára "költöztette" a zalaegerszegi kórház mellett tanyázó varjakat is, ezen kívül bécsi látképek, budapesti panelek és természeti képek díszítik a ruhákat. De egy elegáns szoknyán például a jáki templom egy részlete látható.

Fazonban inkább a szűkebb, testhezállóbb formákat kedveli, a napjainkban divatos over size nem az ő világa. Anyagban a pamut és selyem dominál, de vannak melegebb, kevert szálas anyagból készült ruhái is; olyan sportosabb, könnyen kezelhetőbb darabokat is tervez, amik városi kerékpározáshoz ideálisak. A fotók a már említett szitanyomáson kívül transzfernyomással kerülnek az anyagra.

A tervező azt mondja, nem gondolt még arra, hogy Zalaegerszegen üzletet nyisson, vagy hogy nagyobb közönséget bevonzzon, hiszen ez még a fővárosban is rizikós lenne. A műhelye lehet, hogy így kicsit rejtőzködőnek tűnik, de nem bánja: a ruhák márkaneve (Camou) amúgy is az angol camouflage (álcázás, rejtőzködés) szóból ered. Bár az elnevezés a katonai terepmintákról jutott annak idején eszébe.

Fehér Beatrix azért a bőrdíszművességgel sem szakított, annál is inkább, mert a férjének épp ez a szakmája. Na, és mert a ruhák mellett azért ő is készít néha egy-egy egyedi táskát, melyekre szintén különleges képek kerülnek.