Szentgróti Dávid tárlata a VMK-ban

A folyamat ugyan végesnek tűnik, ám mindig előkerülhet egy új papírlap, s a kosár túlcsordulása is csak látszólagos; mindig fér bele egy újabb lehetőség. Nem nehéz kitalálni: Szentgróti Dávid zalaegerszegi születésű, jelenleg Pécsett élő festőművész tárlatát nyitotta meg e játékos performansszal barátja, Torma Attila színész.

Az alkotónak Qualla címmel nyílt kiállítása a Gönczi Galériában. Az anyag a művész 2012-2016 között készült festményeiből válogat. Hogy mit takar a titokzatos cím? Arról már Szentgróti Dávid egykori mestere, Nemes László festőművész beszélt. A qualla az elmefilozófiában használatos kifejezés. Jelentheti többek között a fájdalom átélését, a testi érzéseket, az érzelmek megközelítésének sajtos állapotát. Szentgróti Dávid munkái ezen lelki és érzelmi állapotok kivetülései.

Nemes László szerint az alkotó tudatosan készült a pályára, végigküzdve azt az utat, amit a szakma megkövetel. Kezdetben megtanult rajzolni, majd nyitott lélekkel közelített a színkultúra felé, stúdiumokra járt, és felvételt nyert a PTE Művészeti Karának festő szakára. Ezután az önmegvalósítás stációi jöttek.

Amit most a kiállítótérben látunk, az egy különös világ: a tiszta festészet irányába történő küzdelem nyomai is fellelhetők. Küzdelem, hiszen Dávid saját maga feszíti vásznait, és tiszta, mert ahogy ő dolgozik, ahhoz tényleg nem kell más, mint ecset, festék és egy táblakép. Ez utóbbi tulajdonképpen egy saját maga által vetett ágy, amibe gondolatait fekteti.

Szentgróti Dávid kódrendszerének megfejtése talán sokaknak problematikus, hiszen figurák helyett a színeken van a hangsúly, s ehhez mindig nehezebb fogódzót találni. A színek eszmei, gondolati és lelki hordozók. A képek motívumrendszere pedig expresszív, a 20. századi gesztusrendszeren alapszik.

A színkultúra rafinált és érdekes; a képek előtt mindenki elgondolkodhat saját érzelmi világáról és állapotáról is.

A tárlat március 28-ig látogatható.