Műhelygaléria a belvárosban

Nyitott műterem betűképekkel

Németh Klára képzőművész a közelmúltban nyitotta meg műhelygalériáját; ami műterem, és galéria is egyben. A Tompa utcában sétálva látta meg a kicsi, üresen álló üzlethelyiséget, s úgy gondolta, hogy pont ideális lenne egy minigalériának. "Az összes eddigi ténykedésem megtalálható itt -mondja. Az elmúlt évtizedek anyaga éppúgy, mint a tanítás és betűvetés".

Sokáig oktatott ugyanis diákokat a tűzzománc rejtelmeire, szakkört is vezetett, régen pedig dekoratőrként dolgozott. Most saját elképzelései szerint alakította ki új műhelyét és galériáját, ahol nemcsak munkáit lehet megtekinteni, hanem munka közben is meg lehet látogatni az alkotót. Sőt, azt szeretné, ha a szakkörös hagyományok kicsit újraélednének. Nemsokára megérkezik a kemence a helyiségbe, így bárki - gyerek, felnőtt, néhány fős baráti társaság - betérhet hozzá, hogy megtanulja a tűzzománckészítés alapjait. A művész szerint egy teljesen kezdő is néhány óra alatt, némi segítséggel már létre tud hozni valamit. Tervezi, hogy az adventi időszakban úgynevezett workshopokat is szervez, így bárki rövid idő alatt elkészítheti saját, egyedi ajándékát.

Németh Klára

"Szeretek új dolgokba belevágni, új tereket betölteni. Bár sokat morfondíroztam azon, hogy érdemes-e galériát nyitni, ám mivel a városban nincs a kortárs képzőművészetnek fóruma, mindenkinek magát kell menedzselnie. Olyan helyet szeretnék kialakítani, ami nyitott, s bárki, akinek kedve van, betérhet hozzám egy kis beszélgetésre, vagy önképzésre." Ez utóbbi számára is fontos, folyamatosan figyeli az európai és amerikai művészeti trendeket, és nagyon örül, mikor olasz, kanadai, vagy new yorki portálokon szellemi rokonokra bukkan.

Németh Klára szerint a tűzzománcban rengeteg lehetőség rejlik, annak ellenére, hogy kezdetben ő nem igazán szerette ezt a műfajt. Túl avíttasnak találta az ikonográfiáját. Ám annak idején a bohóc-ábrázolásokkal sikerült valami újat kihoznia belőle. Egy idő után viszont kicsit "belefáradt a bánatos bohócokba", s új motívumokat keresett. Elkezdett különböző méretű fahengerekre festeni, majd visszakanyarodott a tűzzománchoz, de ezúttal a betűk, betűképek kerültek a fókuszba. Egy kis archaizmus, egy kis tipográfia, na és végtelen fantázia rejlik a kis betűtáblákban. Névtáblák, feliratok, szlogenek, cégérek is születhetnek belőlük.

Persze a képzőművész nem ragaszkodik ahhoz, hogy a hozzá betérők szintén betűket készítsenek. Sőt, annak örülne, ha mindenki saját ötletekkel állna elő, ő pedig segítené, moderálná a munkafolyamatot. Ékszerek, kitűzők, gyűrűk szintén készülhetnek, csak fantázia kérdése az egész. A lényeg az alkotás maga, valamint a tűzzománc szépsége, és a nyitottság. Ami ez esetben a tárt ajtókat éppúgy jelenti, mint a szellemi kalandozást a színek és formák világában.