Előadás Halász Péter emlékére

2006 februárjában ugyanis – halála előtt néhány héttel –felravataloztatta magát a Műcsarnokban, hogy jelen lehessen saját temetésén. ("A halálban az a rossz, hogy részt kell benne venni.") A kissé morbidnak tűnő, ám valójában nagyon is magasztos akció során (mely nyilván országos médiavisszhangra talált) több száz barátja és pályatársa búcsúzott el tőle. A súlyos beteg Halász ezután New Yorkba ment, majd pár hét múlva tényleg elhunyt. A művész itthon is, és nemzetközi viszonylatban is értékes és izgalmas életművet hagyott hátra. Sajátos életfelfogása, színházról és művészetről vallott gondolatai ma is sokakat elbűvölnek.

Erre a nem mindennapi, a társadalmi normákkal, közízléssel és hatalommal is sokszor (vagy inkább mindig) szembehelyezkedő szellemiségre emlékezett meg a D'clinic Studiosban Torma Attila zalaegerszegi színész, a független Paideia Theatre alapítója. Az előadó még a kétezres évek elején, a budapesti Új Színházban ismerkedett meg Halásszal. Bár kevés közös munkájuk volt, a rendező munkássága és szemlélete életre szóló nyomot hagyott benne. A Légzésgyakorlat című, bő egy órás performansszal Halász Péter szerteágazó művészeti tevékenységét és világlátását idézte fel a színész, a "mester" írásai alapján. Halász az író, Halász a színházi ember, Halász a kommunista hatalom által megfigyelt, nemkívánatos személyiség, Halász az emigrált egyaránt életre kelt.

Csakúgy, mint bizonyos körökben szállóigévé vált gondolatai: "minden piedesztálra emelt személyt le kell szarni"; "ha valami nem sikerül, az nem sikertelenség: ott kezdődik a munka"; "a mai színház életünk unalmáról szól, ilyen értelemben véve közösségi". Az előadáson rövid videó bejátszások segítségével (melyet Tom Jantol horvát filmrendező készített) Halász képileg és hangilag is megjelent, persze életéhez, alkotásaihoz és halálához illő torzulások és szimbólumok révén.

Torma Attila egyszemélyes színháza tökéletes esszenciát adott nemcsak az avantgárd művész életéről, hanem a korszakról is, melyben élt (élni kényszerült). Annál is inkább érdekes ez, mert Ruszt József rendező (akitől Halász sokat tanult) azt nyilatkozta róla: Halász színháza egyszemélyes színház, akkor is, ha sokan játszanak benne.