Kultúra Napja Botfán

A kultúra a nemzet talapzata

- 189 évvel ezelőtt egy Szatmár megyei kis faluban Kölcsey kiírta magából, ami a szívében volt. Nem tudhatta, hogy ez a verse a magyar irodalom kincsévé, egy nemzet himnuszává válik, mely majd százezrek szemébe csal könnyeket. Azt sem tudhatta, hogy majd másfél évszázad múlva a vers megírásának évfordulója (január 22.) a Magyar Kultúra Napjává válik.

De miért is van szükségünk erre? - vetette fel a művészettörténész. Több okból is. Egyrészt hirdeti, hogy önálló véleményünk és gondolataink vannak, mint azoknak, akik e műsorral egy időben Budapesten tüntetnek az ország önállósága mellett emelve fel szavukat. Másrészt a kultúra egy olyan talapzata a nemzetnek, melyre lehet építeni, s mely nélkül nem tudnánk megállni. Manapság divatos azon vitatkozni, hogy honnan származunk. A vita felesleges, a lényeg az a gazdagság, sokszínűség, mely jellemez minket, s amely a világ számos pontján vált sikeressé. A kultúra iránti igény a reformkorban született meg, ekkor kezdett virágozni a saját költészetünk, zenénk, képzőművészetünk, s a művészetek minden ága. S ezt a kultúrát ápolni, a talapzatot erősíteni és továbbadni kell - végül Babits Mihálytól vett idézetekkel zárta szavait Kostyál László.

Kostyál László

A műsor során színpadra állt a helyi citerazenekar gyermek, utánpótlás és felnőtt csoportja. Vendég fellépők voltak a Gyéres zenekar, valamint a házigazdákkal egyidős, 35 éve fennálló Énekmondó együttes. A programot a Botfai tánckör produkciója zárta.