Nyugodtabb élet, több dal

2009-ben Budapestre költözött, jelenleg pedig Dunaharasztiban él. Fiatal kora ellenére számos formáción túl van (Pavilon, GumiZsuzsi, Tea Culpa, Catsandox,), az utóbbi években azonban főleg szólókarrierjére koncentrál. Vagy mégsem? Zenekarok, városok - kísérletek, állomások. A dalszerzővel a VI. Ördögkatlan Fesztiválon beszélgettünk, ahol a szombati napon kétszer is fellépett: Nagyharsányban templomi, Palkonyán "világi" koncertet adott. Az énekest a nagyharsányi templomkertben "csíptük el" a fellépés előtt.

- Aki a GumiZsuzsi korszakból ismer, talán kicsit furcsállja, hogy egyre többször templomban adsz koncertet. Honnan jött az ötlet?

- Több mint egy évvel ezelőtt kezdődtek a templomi fellépések, amit egyik ismerősöm indított útnak, aki a pécsi Baptista Szeretetszolgálatnál dolgozik. Már akkor is volt néhány templomi közeghez passzoló dalom, s azóta még több született, hiszen a környezet inspirálóan hat. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy túl vagyok egy komolyabb életmódváltáson, és elkezdtek érdekelni a spirituális dolgok. A templomi fellépések annyira már nem voltak ismeretlenek előttem, hiszen általános- és középiskolás koromban énekeltem kórusokban, és többször felléptünk templomokban is. Örülök, hogy most ezt saját dalaimmal is megtehetem. Igyekszem környezetbe illő dalokat választani, így a régi, GumiZsuzsis dalokat itt nem játszom.

- Januárban jelent meg Hét Remény, Szeretet című albumod, mely némi játékossággal, de a három isteni erényre utal. A vallásnak és a hitnek komoly szerepe lett életedben?

- Nincs szó semmi túlbuzgóságról. Inkább csak amolyan "lecsendesedős" korszakomat élem, és érdekel egyfajta transzcendens, vagy inkább metafizikai vonal. Több dalom ebben a szellemiségben született. A játékossághoz már annál több köze van a dolognak: ez a hetedik lemezem, mely ráadásul hét évvel az első után jelenhetett meg. A számmisztika kedvéért pedig hét dal került fel az albumra, melyet az Európa Kiadóból ismert Kirschner Péter hangszerelt.

- A templomokban egy szál gitárral lépsz fel, de nem mondtál le a nagy koncertekről sem.

- Nem bizony! A Takáts Eszter Beat Band rendszeresen fellép, ami "pörgősebb" koncerteket jelent, és van egy új formáció is, a Pille.

- Ha a zenei pályafutásodat végignézzük, vagy inkább hallgatjuk, az tapasztalható, hogy igen sokféle műfajt és stílust kipróbáltál már. Egy kis sanzon, egy kis alternatív "beütés", aztán folk, újabban beat. A kép mégis egységes, harmonikus, köszönhetően talán a hangsúlyos és érett szövegeknek. Ha szigorúan a zenei stílust nézzük, most épp melyik műfaj dominál?

- Mint mindig, most is több. A templomi koncertek inkább sanzonosak, a beat band-el viszont inkább a 60-as, 70-es évekre emlékeztető muzsikát játszunk. A Pille pedig kicsit Peter Gabriel-es. Kísérletező alkat vagyok, szeretem ötvözni a különböző stílusokat. Megtalálni azt a dallamvilágot, ami tökéletesen illeszkedik a szöveghez, vagy éppen fordítva. Talán ezek a különböző stílusok "életutak" is, mert erősen hatnak rám az életemben bekövetkező változások. Hol pörgősebb, hol csendesebb. Most épp ez utóbbi. Mondják is páran, hogy többet kellene emberek közé mennem. Viszont így rengeteget tudok dolgozni. Inspiráló ez a viszonylagos egyedüllét a vidéki környezetben. A pécsi időszak óta, idén sikerült a legtöbb dalt írnom.

- Van még pár hét a nyárból, és a fesztiválszezonból...

- Érdekes, de idén valahogy inkább a kisebb, emberközelibb fesztiválokon, programokon léptem fel. A nagyszínpados koncertek helyett most jobban esik az intimebb, családiasabb légkör. Mint amilyen az Ördögkatlan Fesztivál is. Kis terek, szép környezet. Szeptember végén pedig Zalaegerszegre is megyek...