A kémia esztétikája

Ásványkiállítás a Göcseji Múzeumban

A tárlat a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből került Zalába; előbb a nagykanizsai Thúry György Múzeumba, március végén pedig Zalaegerszegre. A Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága és a szegedi múzeum régóta jó szakmai kapcsolatokat ápol. A kapocs pedig Varga András a szegedi közgyűjtemény muzeológusa, aki már többször rendezett tárlatot Nagykanizsán. Az ő nevéhez fűződik például a 2008-ban megrendezett inka kiállítás és a mostani tárlat is - idézte fel az eddigi együttműködés eredményeit Száraz Csilla, a Thúry múzeum vezetője.

A vidéki múzeumok közül a szegedinek van a legnagyobb természettudományos gyűjteménye - melynek része a páratlan ásványgyűjtemény - ebből látható most egy válogatás a megyeszékhelyen.

A tárlatot a Magyar Olajipari Múzeum geográfus-muzeológusa, Bodorkós Zsolt nyitotta meg, beavatva a hallgatóságot az ásványok esztétikumába. Csakhogy az esztétika ez esetben azt jelenti: egy adott keletkezési hely fizikai és kémiai paraméterei, szorozva a szerencsével. Így jönnek ugyanis létre a változatos ásványfajták, s az egy családba tartozó fajokon belül is az eltérő formák, színek. A ma ismert 4-5000 ásványfajta egy kis szeletét mutatja csak be a tárlat, ám a közel száz darabos kollekció kitűnően érzékelteti a változatosságot. Gipsz és gipsz, kalcit és kalcit között is óriási különbségek lehetnek, pláne egy laikus számára. Ha például a kalcit "kap" egy kis mangánt, akkor manganokalcit keletkezik, mely finom rózsaszín árnyalatot ad a kőnek.

A geográfus elmondta: az ásványok gyűjtése egykor úri passzió volt, száz évvel ezelőtt Európa élvonalába tartoztunk e téren. A gyűjtésnek a 90-es években volt egy reneszánsza Magyarországon, ám drága hobbiról van szó, a bányák meg sorra bezártak. Ez az oka annak, hogy a gyűjtők ma már jórészt börzékre járnak, sőt az interneten is lehet keresgélni, vásárolni. Az esztétikai vonzalom inkább a magángyűjtők passziója, a múzeumok szakmai szempontok szerint bővítik gyűjteményeiket.

A Göcseji Múzeumban bemutatott darabok ércbányákból származnak, olyan klasszikus lelőhelyekről, mint az erdélyi Nagybánya és környéke. Van azonban kvarc, pirit Mongóliából, ametiszt Uruguayból és egy csiszolt kő - labradorit - Madagaszkárból.

A tárlat május 27-ig látogatható.