Generációk a digitális térben

Vagyis arról, hogy az egyes korosztályok hogyan viszonyulnak a számítógép- és internethasználathoz, és milyen aktivitást mutatnak az online-térben. A Mimosa kávéház Pszicho Est sorozatának ezúttal Tari Annamária klinikai pszichológus, pszichoterapeuta volt a vendége, akivel Nagy Réka klinikai szakpszichológus beszélgetett. Az est során online megnyilatkozásaink, illetve ezek veszélyei, valamint az egyes generációk közötti szakadékok, kommunikációs nehézségek kerültek szóba.

Merthogy nehézségek, láthatóan és érezhetően vannak! Aminek alapja arra vezethető vissza, hogy az X generáció – és az ő szüleik, a baby boomerek – csupán eszközhasználói az online világnak, míg a fiatalabb korosztályok egész élettere az online szférában zajlik. A szülők ebből csak annyit látnak, hogy a gyerek már megint (sőt tulajdonképpen folyamatosan) az okostelefonját nyomkodja. Teszi ezt azért, mert úgy érzi, hogy a posztokra, friss tartalmakra azonnal reagálnia kell.

Hogyan hat mindez a személyiségünkre? – merül fel a kérdés. Hát, nem mindig jól. Viszont jobb megbarátkozni azzal a változással, hogy az offline létezésünk mellett lett egy online életünk is. Ez önmagában még nem lenne olyan nagy baj, hiszen az agy és az idegpályák képesek alkalmazkodni ehhez a megnövekedett információmennyiséghez és technológiai változáshoz. Az emberi psziché viszont "késésben" van; az online világból jövő ingerek érzelmi feldolgozása ugyanis sokkal lassabb folyamat. Annak ellenére, hogy maguk az érzelmek erősödnek, felgyorsulnak az online tér hatására.

A pszichológus szerint ez többek között azt jelenti, hogy egy huszonéves lehet, hogy jól bánik az eszközeivel, de közben nem veszi észre, hogy boldogtalan és önértékelési zavarai vannak (mert mondjuk úgy érzi, hogy mások mindig jobb és szebb képeket posztolnak magukról, sőt vannak úgynevezett net-celebek is, akiket mindenki utánozni akar). Nem szabadna odáig eljutnia a fiataloknak, hogy az offline életük unalmasabbnak tűnjön, mint az online, márpedig erősen úgy látszik, hogy sokak egy-egy élmény megosztását élik meg élményként, s nem a valós pillanatot. (Ha egy futó nem posztolja ki, hogy futott, akkor a futás ténye megkérdőjeleződik.) Az okostelefon addiktív hatása ráadásul iszonyú erős. Meg kell tanulni leállni! Elszakadni a virtuális valóságtól és a jelenben lenni. Mondjuk, kimenni a szabadba. Ijesztő adat: egy brit felmérés szerint a rabok többet vannak levegőn, mint az angol tizenévesek.

A folyamatos online jelenlét azért is veszélyes, mert szétcsúsznak az intimitás határai, s az egyén kiszolgáltatottá válik. Sőt, ha túl sokat posztol, vagy túl sokat csetel egy-egy személlyel, telítődhet is a digitális térben mások számára. A szakember szerint ez utóbbi, illetve az intimitás megszűnése a magyarázata annak, hogy sok, éppen alakulóban lévő párkapcsolat hamar kifullad. Ha mindig jelen vagyok, hogyan tudok holnap is érdekes lenni? Márpedig a Z és alfa generáció már azt szokja meg, hogy mindenki bármikor elérhető, ami nem jó. Szünetet kell tartani néha, élvezni az elérhetetlenséget, azt, hogy kicsit magunkban lehetünk, hiszen ettől lesz gondolkodó, kreatív egyén valaki.

Mit tehetnek a szülők? Mindenképpen ismerkedjenek az internettel és a közösségi oldalakkal. Ne bagatellizálják el, hogy a gyerek netezik. Hallgassák meg, bármit is akar mondani, vagy mutatni az online világról. A családi kommunikációban igenis jelen kell lennie az online térnek; megkerülni nem lehet. A X generáció viszont nem mindig látja és érzi ennek fontosságát.

A digitális generációk között persze nemcsak a családon belül, hanem a munkahelyeken is komoly konfliktusok adódhatnak. Ennek oka nemcsak az eszköz –és digitális térhasználat különböző intenzitásában keresendő, hanem a megváltozott szocializációban is. Megszűnt ugyanis a baby boomerek és az X generáció számára még természetes tekintélyelvűség. Az Y és Z generáció vált a tudás letéteményesévé, legalább is, ami az infótechnológiát illeti. Az idősebbek nem mindig tudnak alkalmazkodni a felgyorsult világhoz és elvárásokhoz, ami feszültséget szül a munkahelyeken. Főleg, hogy egyre inkább az Y, majd a Z generáció kerül döntési és hatalmi helyzetbe. Akik viszont sokszor nem tisztelik az idősebbek tudását, tapasztalatait. Tudásharc van tehát az egyes korosztályok között. A pszichológus szavaival élve az Y-nál jobban senki sem tudja "fikázni" az X-eseket és a baby boomereket.

Tari Annamária szerint egyelőre egy átmeneti korban vagyunk, mert az internet világa most olyan, mint a vadnyugat anno. Nincsenek szabályok és kritikai szűrők. Átmeneti időszak ez, ezért különösen oda kell figyelnünk egymásra. A kommunikáció és a generációk közötti párbeszéd azonban sokat enyhíthet a konfliktusokon.