Hadiápolónő fajanszból

Az átadáson (melyen részt vett Horváth Péter is feleségével) Kaján Imre igazgató elmondta: ritka alkalom egy múzeum életében, hogy olyan ajándékot kapnak, mely illeszkedik a gyűjtőkörükhöz. Annál is inkább örülnek, mert Kisfaludi tucatnál is több szobrot készített az első világháború idején ápolónőkről, orvosokról és más kórházi alkalmazottakról. Az ápolónős-sorozatból eddig kettő szerepelt a Göcseji Múzeum gyűjteményében, s most egy harmadikkal is gyarapodhatott a kollekció.

Dr. Kostyál László művészettörténész az éppen száz éve késült műről úgy nyilatkozott: Kisfaludi ekkor még a pályája elején járt. Az 1910-es években került azon alkotók körébe, akik számítottak a hazai művészeti életben. Ezeknek a festő- és szobrászművészeknek a fővárosi Japán kávéház volt a törzshelye. Az első világháború persze közbeszólt, és némileg megtörte a művészek felfelé ívelő pályáját. Kisfaludit is behívták katonának; lovas alapkiképzést kapott, ám a frontra végül nem kellett mennie. Némi közbenjárással hadi önkéntesként, azon belül is kosztfelíróként teljesített szolgálatot a mai Képzőművészeti Egyetem épületében működő hadikórházban. Ez alatt idő alatt rengeteget rajzolt: skicceket, portrékat készített a kórház személyzetéről. Főleg az ápolónőkről, de az orvosokat, katonákat is lerajzolta, majd megmintázta. Így lett modellje az akkor harminc esztendős Horváth Mihályné Balázsi Mária is, akinek a szobrát a család mindmáig megőrizte.

Száz éve készült Horváth Mihályné portréja

A kis szobor a pécsi Zsolnay-gyárban készült fajanszból (a világháború alatt ugyanis ez sokkal olcsóbb volt, mintha bronzból öntötték volna ki a szobrokat). Kostyál László szerint valószínűleg kis példányszámban sokszorosították a művet.

Horváth Péter megemlékezett nagymamájáról, majd az adományozással kapcsolatban elárulta: édesapja egyszer felajánlotta a szobrot a Magyar Nemzeti galériának, ám ők csak raktározni tudták volna a művet. A család azonban azt szeretné, hogy a szobor élő környezetbe, vagyis kiállítótérbe kerüljön, így esett a választásuk a zalaegerszegi Kisfaludi-gyűjteményre és az állandó kiállításra.

Hogy milyen szerepe volt a nőknek az első világháború alatt, és hogy lett sokukból hadiápoló, arról Béres Katalin történész, főmuzeológus beszélt. Mint mondta, a hátországban maradt nők és gyerekek is legalább annyit szenvedtek, mint a fronton lévő katonák, csak erről sokáig nem esett szó. A férfiak helyett a nőknek kellett munkába állni, ami gyakran komoly fizikai munkát is jelentett. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy a nők nemcsak házimunkára és gyermeknevelésre alkalmasak; vagyis az első világháború nagymértékben hozzájárult a nők emancipációjához.

Hadiápolók: az új, és háttérben egy a múzem gyűjteményében már korábban is meglévő szobor

A korabeli beszámolókból az is kiderül, hogy a háború alatt a nők körében egyre inkább beszédtémává vált a sebesültek ellátása (baktériumokról, sérülésekről, kötözésekről folyt a csevej). Annál is inkább, mert hathetes tanfolyamokon képezték ki hadiápolónőknek a hölgyeket. Így kerülhettek az Andrássy úti hadikórházba Kisfaludi modelljei is.