Falvak a középkori város körül

„Jó sógorság” és nemesi viszonyok

A középkori város történetének kutatói ezért Egerszeg oppidum vizsgálatán túl, az egykor környező falvak – ma városrészek – okleveleit is tanulmányozzák. Őriné dr. Bilkei Irén, a Zala Megyei Levéltár főlevéltárosa öt esztendővel ezelőtt egy tudományos ülésen már szólt a mezőváros (mai városközpont) középkori történetéről.

Néhány hete – Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá nyilvánításának 125. évfordulójára rendezett konferencián – a 16. századi, Egerszeg környéki falvak történetéről tartott előadást. Az esemény után a kutatás részleteiről beszélgettünk.

– A mai város területe két jól elhatárolható részből áll. Egyrészt a középkori oppidumból, mely a mai központ, városmag, valamint 23 szomszédos nemesi településből, amik Zalaegerszeg részei lettek. A kutatásnak van tehát egy történeti és településföldrajzi alapja. A munkának azonban újabb lökést a digitalizáció adott.

A Magyar Országos Levéltár ugyanis a náluk őrzött középkori, latin nyelvű oklevelek jó részét digitálisan hozzáférhetővé tette. A Zalára és Egerszegre vonatkozó dokumentumokat átnézve azt tapasztaltam, hogy a mezőváros szomszédságában lévő 23 település történetéről meglepően sok adat van. Szinte több, mint magáról Egerszeg oppidumról.

– Manapság a fejlett úthálózatnak és közlekedésnek köszönhetően a belvárosból néhány perc alatt eljuthatunk ezekbe a városrészekbe, volt falvakba. A középkorban milyen volt a kapcsolat a mezőváros és a települések között?
– Mivel közeli szomszédok voltak, történetük nyilván hatással volt egymásra. Egerszeg a veszprémi püspök tulajdonában volt, szomszédságában pedig olyan 23 nemesi település létezett, melyeknek más-más volt a birtokosa. Aki tehát Csácsba, Ebergénybe, Olába vagy az azóta eltűnt Ölyvesfalvára akart látogatni, idegen helyre ment. A város és a falvak kapcsolatát egyrészről kényszerű együttműködés, másrészről pedig konfliktusok sorozata jellemezte, például a malmok birtoklása miatt.

– Az előadáson az is elhangzott, hogy a középkori Egerszeg körül nem telepedtek meg nagybirtokos családok.
– Valóban, a veszprémi püspök városkája körüli falvakban nem voltak nagybirtokosok. Jómódú középbirtokos nemesek éltek a környéken, akiknek több településen is voltak birtokaik. Az oklevelekből kiolvasható, hogy néhányan országos, sokan pedig megyei szinten említésre méltó rangot és nevet szereztek. Három családot érdemes megemlíteni a 15–16 századból.

Az Ákosházi Sárkányoknak (Ákosháza egy Kávás melletti kis település volt) szinte minden településen volt birtokuk. Ákosházi Sárkány Ambrus politikai és üzleti karriert is befutott. Mai szóhasználattal ő volt az első zalai vállalkozó. Országbíró is lett, ez a harmadik legnagyobb tisztség volt akkoriban, így tényleges beleszólási joga volt a politikai ügyekbe.

Azt is tudjuk róla, hogy a Mohácsi csatában esett el. A másik fontos família a Szenterzsébeti Terjék család volt. Vagyonuk révén megszerezték a zalavári apátság kormányzóságát. Orsolya nevű lányuk pedig Nádasdy Ferenc felesége lett. Fiuk Tamás, ragyogó karriert futott be. Itáliában tanult, majd Jagelló Lajos király szolgálatába állt, innen Habsburg Ferdinánd szolgálatába került, később pedig az ország nádora lett.

Meg kell még említeni a Szentbalázsi Zele családot is. Ők voltak a birtokosai a 16–17. században a környék szinte minden falujának. Nemesi címerük – melyet Zsigmond adományozott nekik – az országos levéltárban található. Ők nem jutottak olyan magasra, mint a Sárkányok, vagy a Terjékek, de a megye alispáni tisztségeit többször ők birtokolták.

– A nemesi családok között volt együttműködés?
– A középkori dokumentumokból jól látszik, hogy a nemesek leginkább különböző házasságok révén kerültek kapcsolatba egymással. Sárkány Jánosnak például egy fia és hét lánya volt. Mire a leányait kiházasította, tulajdonképpen az összes középbirtokos nemesi családdal rokonságba kerültek. Ez a második generáció esetében már azt jelentette, hogy a környék összes középnemesi családja komaságban és sógorságban volt egymással.

Ez olyan összefonódásokat eredményezett, ami segíthette egyes személyek hivatali vagy birtokszerzési előmenetelét. Összességében elmondható, hogy a 15–16. században a rokoni és familiáris kapcsolatok alakították az egész megye nagy és egységes középnemesi „hálózatát”. A témában persze sok kutatnivaló van még, a digitális adatbázis pedig rengeteg új lehetőséget rejt magában a munka eredményes folytatásához és összegzéséhez.