Ezerrel száguld

Besenczi Árpád pályájáról mesélt a könyvtárban

„Minden Pécshez köt, bár az ősök Vas és Zala megyeiek voltak. A lelkem nyugat-dunántúli, fogalmazhatnék úgy is, hogy én Pannon-ember vagyok, aki tartalmas, izgalmas gyerekkorról tud beszámolni. Otthonról hoztam a föld, a szőlő és a bor szeretetét. Először testnevelő tanárnak készültem, mert nagyon jó tornatanárom volt, szinte minden lány szerelmes volt belé. Parodizáltam a tanárokat, a társaimat, és részt vettem a diákszínjátszásban. Talán így kezdődött, mert jó dolog szerepelni, az embereknek örömet szerezni”.  

Többször is jelentkezett a színművészeti főiskolára, de a harmadik rostán kiesett. Zalaegerszegen katonáskodott egy évig az érettségi után, majd a szülői kéréssel összhangban jelentkezett a pécsi jogtudományi egyetemre, amit el is végzett. De mint mondta, sem a munkajog, sem a polgári jog és a többi nem igazán érdekelte. „Jogi diplomával színészként szeretnék dolgozni” – mondta otthon. Tagja lett a pécsi színháznak, és egészen 28 éves koráig szülővárosában élt. „Igazából egy burokban, volt hol aludnom, főztek rám otthon, elláttak”. Aztán a jó világnak vége lett. Budapestre került a József Attila Színházba. „Jó szerepeket kaptam, jó rendezőkkel dolgoztam, és a munkámat többször elismerték” – tette hozzá.

De vágyott másra is, többre. Mindig izgatta, hogyan működik egy színház, mint rendszer, mint struktúra. Ezért is pályázott a zalaegerszegi színház igazgatói posztjára. „Széles a kínálat, hogy mindenki megtalálja a maga számára kedves darabot. Az a célunk, hogy átélhető, szerethető színházat csináljunk, mert a színház a nézőkért van” – fogalmazott. 

A jó hangulatú beszélgetést még színesebbé tette Pákovics István, Csorba Győző, Keresztury Dezső és Illyés Gyula egy-egy verse Besenczi Árpád tolmácsolásában.