Beírták nevüket a város történetébe

Polgármesterek időrendben

Közülük Kovács Károly, Botfy Lajos és Czobor Mátyás neve vésődött be leginkább a város történetébe, róluk van tér vagy utca elnevezve. Köszönhető ez egyrészt a hivatalban eltöltött hosszú éveknek, (Kovács Károly tíz, Czobor Mátyás pedig tizennyolc évig volt polgármester), valamint az eközben történt lendületes fejlődésnek, építkezésnek.

Botfy Lajos Kovács Károly lemondása után, ismerve a város megromlott pénzügyi helyzetét, vállalta a rá váró nehéz feladatot, s megfelelő programmal is rendelkezett a probléma orvoslására. Ennek előzménye az volt, hogy a megye őt bízta meg – mint városi képviselő-testületi tagot – a város vagyonfelügyeletével azután, hogy a város adóterhei a fejlesztések miatt súlyossá váltak. Félő volt az is, hogy Zalaegerszeget visszaminősítik nagyközséggé.

Botfy hivatalba kerülése után szigorú takarékossági programot hirdetett meg, de egy percre sem adta fel elődje városfejlesztési terveit. Sikeresen csökkentette a város adósságállományát, ám közben mégis rendbe hozta az utakat, s aszfaltjárdákkal látta el a központi területeket. Ösztönözte a magánépítkezéseket, előkészítette a villanyvilágítás bevezetését.

(Ez utóbbi majd csak 1905-ben, Várhidy Lajos polgármestersége idején válik valóra. Addig a városban 180 petróleumlámpával évi 5800 koronába került a közvilágítás, a villany esetében ez az összeg mindössze 200 koronával jelentett több kiadást; 250 izzólámpával, s 8 ívlámpával évenként 6000 koronát kellett fizetni.)

Botfy alapítványt hozott létre a szegény sorsú gimnáziumi tanulók számára, és az elaggott, szegény iparosok megsegítésére is. Folytatta az építkezést: 1899-ben készült el Hencz Antal keszthelyi építész és Schadl János keszthelyi akadémiai tanár tervei alapján a Pénzügyigazgatóság kétemeletes, eklektikus stílusú épülete a Kazinczy tér 4. szám alatt.

Szintén ekkor épült fel a Kossuth utca elején a Zalamegyei Központi Takarékpénztár (ma Budapest Bank) székháza, mely azóta is a belváros egyik legmutatósabb épülete. 1904-ben készült el az új zsinagóga monumentálisnak számító épülete is, Stern József budapesti műépítész tervei alapján. Szintén ebben az évben vezették be a városba a telefont, s néhány hónap múlva bekapcsolták a rendszert az országos hálózatba is. Botfyt sikeres, aktív polgármesterként, 53 éves korában érte a halál.

A ’20-as, ’30-as évek kiemelkedő személyisége Czobor Mátyás volt, aki 1918-tól, tizennyolc éven át vezette a várost. Ő alakította ki a két világháború közötti városképet. Tevékenysége nyomán új városrészek alakultak (Páterdomb, Jánkahegy), s közel 40 új utca nyílott. Új középületekkel is gazdagodott Egerszeg, ekkor épült a Postapalota és a vasútállomás új épülete.

Új köztemető létesült, szeretetház, bérlakások sora épült, s bővült a közkórház is. Támogatta az egyházi intézmények létesítését is, így épült fel a ferences templom és a Notre Dame zárda. Czobor Mátyás indította útjára a „virágos Zalaegerszeg” programot, s az ő idején lettünk megyei jogú város is. A legnagyobb terek, parkok és a piactér kialakítása is erre az időszakra tehető.

A II. világháború alatti zűrzavaros politikai helyzetben négy polgármestert is „elhasznált” a város. Közülük Vitéz Tamásy István nevéhez köthető a város árvízvédelmi munkálatainak elvégzése. A korabeli újságok szerint kevés pénzen hatalmas munkát végeztek: betonhidak, csatornák létesültek a veszélyes csomópontokon és azok környékén.

1950-től négy tanácselnöke volt a városnak, – Szabó János (1950–54), Nagy György (1954–58), Nátrán János (1958–1967), Kustos Lajos (1967–1990) – majd az első szabad önkormányzati választások után Bogár Imre került a negyven évre „félretett” polgármesteri székbe.