A részletekben rejlik a város arculata

Mi az a vizuális környezetszennyezés?

Az alkalmazott grafikus szerint néhány szép épületrész, vagy ötletes, jól tervezett felirat vizuális gyönyört okoz, ám ennek ellenpontjaként vizuális környezetszennyezésről beszélhetünk. A grafikus a ’80-as évek végétől – feliratok, logók, Zalaegerszegről szóló könyvek tervezésével – aktívan részt vesz a város arculatának alakításában. Tizenegy évig pedig az Ady-iskola kirakatrendezőit is oktatta alkalmazott grafikára.

Mint mondja, szakmájából adódóan és elkötelezett lokálpatriótaként igyekszik nyitott szemmel sétálni a városban, sőt egyfajta kívülálló „stratégiát” is alkalmaz. Kíváncsi, hogy egy turista vajon hogyan látja a várost. Ezt maga is gyakran megkérdezi idelátogató ismerőseitől.

„A válasz nagyon gyakran pozitív. Legutóbb például egy osztrák kisvároshoz hasonlították Zalaegerszeget” – mondja. „Ennek örülnünk kell, azonban, ha ez tényleg így van, akkor ennek meg is kell felelni. Nem mehetünk el a részletek, gyakran apróságnak tűnő jelenségek mellett. A cégtáblák, hirdetőoszlopok ugyanúgy az arculat részei, mint a zöldterületek vagy maguk az épületek.”

A reklámfeliratok, cégtáblák kialakítása hűen tükrözi az adott kor technikai kivitelezési lehetőségeit. Ez jól látható abban is, hogy például a századelőn az üzlettulajdonosok, iparosok nagy gondot fordítottak cégéreikre, felirataikra és kirakataikra. Ekkoriban még címfestők dolgoztak, akik egyszerű, szépen kivitelezett, zománcozott vagy fából készült táblákat festettek. Ezek időtállók voltak.

Az államosítás után, a szocializmus évtizedeiben a neonfeliratok hódítottak. Ezeknek is megvolt a saját stílusa és hangulata. A ’80-as évektől a neon mellett már nemes anyagokat – fém, bronz, kerámia, fa – is használtak. Ezekből készültek a cégérek, a plasztikus betűkből összeálló feliratok.

Orbán Ildikó szerint manapság a látvány kaotikus. Ennek egyik oka lehet a szinte korlátlan technikai lehetőség, amely nem szab egészséges gátat a megoldási lehetőségeknek. Egymást túlkiabáló színű és stílusú, jellegtelen anyagból készült feliratok láthatók az üzletek felett, a kirakatokon és a leginkább közlekedési akadályt képező megállítótáblákon.

„A cégtáblákat az épülethez kellene igazítani, hiszen ezek egymást erősítő dolgok. Egy igénytelen kiírás vagy egy ottfelejtett felirat a legszebb ház összképét is tönkreteheti. Ugyanúgy, ahogy egy gondozatlan, szemetes tér látványa ront a környezetében lévő esztétikus épület vagy szobor értékén.

Persze sok esetben az üzlettulajdonosok pénzhiányra hivatkozva spórolnak a feliraton vagy a környezetük rendbetételén. Tény, hogy a gazdasági helyzet miatt senki nem mer hosszú távra tervezni; üzletek nyílnak, majd villámgyorsan eltűnnek. Ennek ellenére is úgy érzem azonban, hogy nem minden pénzkérdés. Kevesebből is lehet igényesen formálni, és civil gondolkodással pedig szebbé, ötletesebbé, tisztábbá tehetnénk tereinket.”

Akadnak azért jó példák: a posta épületén a kerámiafelirat, illetve a bankok többsége kifejezetten igényes és épülethez illő cégtáblákat készíttet, és egy-két belvárosi utcában (Ady, Sütő) is látni esztétikus feliratot kisebb üzleteken. És hogy mitől rossz, a rossz? Nos, leginkább az anyaghasználattól, az átgondolatlanságtól, az oda nem illő színtől vagy grafikától.

Az alkalmazott grafikus – bár híve az önkifejezésnek – nem tartaná rossznak, ha a ’80-as évekhez hasonlóan ismét szabályoznák valamilyen helyi rendelettel azt, hogy milyen épületre milyen módon lehessen a cégfeliratokat elhelyezni.
Ezen a ponton kapcsolódott be a beszélgetésbe Agg Ferenc építész, aki a fenti elgondolással nem teljesen ért egyet. Szerinte ugyanis a szabályozás – mint sok más esetben – nem hozná meg a kívánt eredményt. Arról nem is beszélve, hogy fölösleges költséggel és bürokratikus eljárással járna.

Úgy látja, hogy a kirakatok, reklámtáblák esetében is a divatipar mechanizmusát kellene alkalmazni. Azt, hogy mi az aktuális ruha- vagy frizuratrend, onnan tudják az emberek, hogy folyamatosan megmutatják nekik. Előbb-utóbb mindenki valami hasonlót szeretne, hiszen senki sem szeret lemaradni másoktól. Valami ilyesmire lenne szükség a város arculatánál is: meg kellene mutatni, hogy mi a jó, szép, rendezett, esztétikus, s szakmai kritikával illetni azt, amelyik nem az.

Abban egyetértenek, hogy mindehhez szükséges a helyi sajtó nagyobb szerepvállalása is. Annál is inkább, mert a médiának óriási jelentősége van a tudatformálásban. Jó lenne megtalálni annak a módját, hogy hogyan lehetne a sajtón keresztül folyamatosan napirenden tartani a kérdést.