A porszívó "jósága”

Nagytakarítások a múltban

2011-ben az esedékes tavaszi nagytakarítást végezhetjük a legmodernebb önjáró robotporszívóval. 1974-ben – amikor a fenti szöveg megjelent a Korszerű takarítás – több szabadidő című könyvben – a háztartások jó részében maximum Rakéta porszívó volt. A könyv ennek ellenére részletesen elemzi a világon használatos porszívófajták – fekvőrendszerű, kézi, nyeles – felépítését, na, meg használati értékét.

Eszerint a porszívó „jósága” a légteljesítményen – szívómagasság és légszállítás szorzata – múlik. A szerkezet mechanikus működésének további elemzésétől most tekintsünk el, és inkább utazzunk vissza az időben egy kis takarítástörténeti tanulmányútra. Ettől persze a tavaszi nagytakarítást nem ússzuk meg, de legalább érezzük, hogy minden egyes tárgy, amit kézbe veszünk, minden egyes anyag, amit használunk, történelmi jelentőségű; s lehet, hogy egyszer múzeumba is kerül.

Gyűjt a Göcseji Múzeum korabeli takarítóeszközöket? – kérdeztük Béres Katalin történész-muzeológust.
– Ilyen szisztematikus gyűjtésünk nem volt, de van néhány szép tárgyunk, amelyek jól jellemeznek bizonyos korszakokat. Vannak porszívóink, a századelőről származó, kézzel hajtott mosógépünk, padlófényező eszközeink. De a tili-toli néven elhíresült szőnyegtisztítót is fontos megemlíteni. Ezek a tárgyak nem direkt gyűjtések következtében kerültek a múzeumba, hanem esetlegesen. Főleg az ’50-es,
’60-as, és a közelgő ’70-es évek életmód-kiállításainak anyaggyűjtése és a Meg is mosakodjál tárlat kapcsán találtunk rájuk.

– Az elmúlt évszázadban volt lényeges különbség a városi és a falusi takarítási szokások között?
– Az évi 2–3 nagytakarítást mindenhol elvégezték. Jellemzően tavasszal és a nagyobb ünnepek előtt. A falvakban a nagytakarítás alkalmával meszeltek is, ezenkívül kihordták az ágyneműt a napra, majd kiporolták, kiszellőztették. A városi polgári otthonokban minden hétvégén takarítás zajlott. Az már a család vagyoni helyzetétől függött, hogy a háziasszony egyedül vagy cseléd segítségével végezte a munkát. A ház tisztántartása a háziasszony feladata volt, sőt a lakás állapota minősítette is őt. A tisztaság fontos értékmérő volt a nők esetében.

– Háztartástant oktattak is akkoriban.
– Így van. Sőt, a 19. század második felétől már külön szakirodalma volt a háztartásvezetésnek. A korabeli sajtó – főleg a női lapok – gyakran foglalkoztak ezzel, de rengeteg könyv is megjelent, például Wohl Janka vagy Faylné Hentaller Mariska kézikönyvei. Az sem volt ritka, hogy szakácskönyvekben külön fejezetet szenteltek a háztartásnak, elég, ha csak Vizvári Mariska ma is népszerű szakácskönyvére gondolunk.

– A porszívót nevezhetjük egy áttörésnek a takarítás történetében?
– Mindenképpen, hiszen a városi otthonokban a szőnyegtisztítás az egyik legnehezebb feladat volt. Porszívó híján takarításuk sokáig gondot okozott. Többnyire porolták, ütötték a szőnyegeket. Később aztán megszülettek a „tili-toli” szőnyegtisztító szerkezetek. A századelőről mi is őrzünk egy szép darabot.

A vákuumtechnika aztán elvezetett az első porszívókhoz. Bár az út hosszú volt idáig, hiszen a 19. század végének első kísérleti darabjai még nem szívták, hanem fújták a port. A 20. század elején aztán Hubert Cecil Booth legyártotta az első porszívót, s a találmány gyorsan elterjedt Európában. Magyarországon leginkább a városokban, mert ott épült ki először az elektromos hálózat.

– Manapság szinte mindenhol tisztítószer-reklámokba botlunk. A századelőn is ilyen élénk volt a marketingtevékenység?
– Sok reklám jelent meg, főleg a már említett női lapokban. Ezek nemcsak vásárlásra buzdítottak, hanem olyan üzenetet is hordoztak, hogy ha megveszi valaki az adott terméket, több szabadideje marad, mert gyorsabb lesz vele a munka. A 19–20. század fordulóján a nőmozgalmak hatására nőtt a szabadidő, és a modern nő már nem akarta minden idejét házimunkával tölteni.

– Mennyire voltak a korabeli tisztítószerek vegyszerek?
– A század első felében még kevéssé. Sokkal természetesebb anyagokkal dolgoztak. Olyanokkal, amiket másra is lehetett használni a háztartásban. Az ecet és a szódabikarbóna például vízkőoldásra, súrolásra szolgált, a szalmiákszesz zsíroldásra. A szappanokat is úgy főzték faggyúból, állati zsiradékból. A komoly vegyszerek csak az 50-es, 60-as évektől terjedtek el, mikor itthon is megindult a gyártásuk.

– A húsz-harminc évvel ezelőtti termékek közül mi lehet izgalmas egy muzeológus számára?
– Az 1970-es években – rokonok, turisták által közvetítve – jöttek be Magyarországra a Nyugatról származó szappanok, tisztítószerek. A Fa szappant, a Creme 21-et nem is használták el a büszke tulajdonosaik, hanem a ruhák között tárolták őket. Ezenkívül a ’60-as,

’70-es években már megjelentek a magyar márkák is: a Vörös és Kék, az Amo, az Ultra, a Tip, a Fabulon jól jellemzik az adott korszakot. Mindenképpen ott a helyük a múzeumban! Ekkortól válik hazánkban újra intenzívebbé a reklám is, így a korabeli plakátok, tévéreklámok is érdekesek számunkra.