Tárgyak és rítusok a születés-kiállításon

Mindeközben bemutatja a kisebb közösségek, és általában a társadalom születéshez kapcsolódó szerepvállalásait, illetve az egyes évtizedek társadalmilag elfogadott (illem)szabályait.

A kiállítást – melyet a Göcseji Múzeum etnográfusa, Marx Mária rendezett – Deáky Zita néprajzkutató, egyetemi docens (ELTE Néprajzi Intézet) és Szabó Imréné vezető ápoló (Zala Megyei Kórház) nyitotta meg.

A néprajzkutató szerint – aki a bábaság történetéből írta doktori disszertációját – a zalaegerszegi tárlat egy igazi kuriózum, mert egy történeti vonalat vázol fel egy olyan jelenségről, ami minden társadalomban örök téma. A születés nemcsak női princípium, mert valójában a jövőről szól; ez a jövő pedig a párválasztással veszi kezdetét. A kutató szerint érdekes, hogy a "gyermekvállalás" szó a 20. század második felétől terjedt el. A kifejezés annyit jelent, hogy a szülés nem természetes velejárója a házasságnak (vagy manapság a párkapcsolatoknak). Az időben előrehaladva ezért is válik egyre inkább politikai kérdéssé a gyermekek születése. Bár az állami kontroll már tulajdonképpen a 18. században megjelent, és lassan az orvostudomány is szakosodott. A 19. századtól pedig már politikai viták is zajlottak azzal kapcsolatban, hogy mi jobb, otthon szülni, vagy kórházban.

Deáky Zita szerint a kórházak alapvetően megváltoztatták a születés rítusát, és a szülés szakralitását. Az otthonszüléshez évszázadokon át számos óvó/védő rítus tartozott, és a falusi közösségekben, de még főúri családokban is mindenkinek megvolt a maga szerepe a kiskorú érkezésekor. A házasság, a születés, a halál tulajdonképpen a közösség bevonásával és kontrolljával zajlott; beindultak az egymás segítő mechanizmusok. Az egyén érdeke mindig alárendelődött a közösségi és nemzeti érdeknek. Ma ez épp fordítva van, az egyénre helyeződik a hangsúly, ezért a rítusok is változnak, és a tárgyak szerepe is más. Ma már például ritkán szolgálnak ki több korosztályt a gyerekruhák, kiságyak, babakocsik.

A kiállítás jól mutatja mindezeket a változásokat. Az elmúlt évtizedekből rengeteg tárgy szemlélteti a gyermekvárás –és ellátás közötti időszakot. Az egykori paraszti társadalom rituáléihoz szükséges eszközöket éppúgy, mint napjaink bébi eledeleit. A tárlat érdeme azonban nemcsak abban rejlik, hogy bemutatja a különböző korok terhesruháit, rugdalózóit, kiscipőit, etetőtálait, babakocsijait és természetesen bilijeit. A trendek és szokások átalakulásán keresztül rávilágít jó néhány ma is zajló vitás kérdésre is. Jobb volt –e az otthonszülés, és a bábaság "intézménye", mint a kórházi ellátás? Textilpelenkával szebb a kismama élete, vagy eldobhatóval, illetve mennyire tudunk vagy akarunk visszatérni a természetes anyagok használatához. Mondjuk a gyógynövényes tejserkentőhöz, vagy a babáknak való "nyugiteákhoz. Persze, ma már a máktea helyett inkább az édeskömény a nyerő.

Fontos kérdés az is, hogy mennyit változott a család, vagy a kisebb lakóközösség (faluközösség) szerepe a vajúdó anya, illetve a szülést követően az ifjú szülők segítésében. A tárlatot végigjárva erre is választ kaphatunk. A kiállítást megnyitó Szabó Imréné szülésznő ezzel kapcsolatban elmondta: a kismamáknak manapság arra is van lehetőségük, hogy egy szabadon választott hozzátartozót (családtagot, barátot) behívjanak a szülőszobára, de külső segítséget (dúla) is kérhetnek. A kórházakban megszűnt a 70-es évek zsúfoltsága is, amikor 15 fős kórtermekben várták a kismamák a szoptatás idejét. Ma már lehet egyágyas szobában szülni, és a bébivel is egy szobában maradhatnak az anyukák.

A Göcseji Múzeum mostani tárlata egy hosszabb kiállítás sorozat – Átmeneti rítusok – része. Korábban már bemutatták az esküvőhöz kötődő szokásokat, illetve azok 20. századi változásait. A születés után pedig majd a halál témáját járja körül a múzeum.

A tárlat március 1-ig látogatható.