Piros tojás a szeretett férfinak

– Alföldi születésű vagyok. Nálunk gyermekkoromban főleg pirosra, lilára és sárgára festettük a tojásokat. Festékkel de hagymalével is színeztük. Szokás volt az is, hogy a megfőtt tojásokra érdekes formájú, cakkos leveleket tettünk, amit nejlonharisnyával szorítottunk le. Így tettük bele a festékbe, és a kész tojásnak a kitakart levélforma lett a mintája – emlékezett vissza kérdésünkre. – Az akkori szegény világban még nem volt szokás gurítani a tojást, mivel nem volt bőség, az emberek inkább megették. Ez egy népi játék volt, a gyerekek elmentek egy dombra gurítani, és az lett a győztes, akinek nem tört össze a tojása. Abban az időben nem volt szokás az ajándékozás, mint manapság, a gyerekek nem is várták el, az ünnepnek a hagyományok megülésével adtuk meg a módját.

– Mikor fogott bele ebbe a szép munkába?

– Már gyermekkoromban is hímeztem, hiszen akkoriban az volt a szokás. Később megtetszett a horgolás is, mellyel ugyancsak szívesen foglalkoztam, és foglalkozom ma is, de a szemem már nem az igazi. De mindig is szívesen hímeztem, horgoltam; ez volt az a kézimunka, amely átsegített a bajokon. (Emma néni egy korábbi betegségére utal.) Ugyanígy szokás volt a tojásfestés, amit mindig újabb és újabb technikákkal bővítettem.

– Hogyan kerülnek ezek a minták a tojásra?

– Nem előrajzolom, hanem tapétavágó szikével karcolom rá a mintákat, melyeket kigondolok. Mivel nagyon szeretem a madarakat, kedvenc motívumom a madaras minta, amely az Alföldön, de Erdélyben is hagyománynak számít. Természetesen szívesen használom más tájegységek mintázatait is. Festek tyúktojásra – de ahogy látja – lúd, strucc-, hattyú- és emutojás is akad közöttük. Vannak, melyeket gyöngyökkel, flitterekkel, magokkal is díszítek. Folyton gyűjtögetek, hogy minél változatosabb alapanyagom legyen. Olyan vagyok, mint egy gyerek – szokta erre mondani a férjem.

– Hogyan kezdett neki a tojáspatkolásnak?

– A betegségem miatt többször utazgattam. Egy ilyen út, kirándulás alkalmával jutottam el Somogyvámosba 13 évvel ezelőtt. Ott találkoztam egy idősebb bácsival, aki tojáspatkolással foglalkozott. Kértem tőle egy kis ólmot és egy patkómintát. Megadta az elérhetőségét is, hogy ha kell, segíteni tudjon. Addig nem is mondtam a férjemnek, amíg az elsőt meg nem csináltam. Először ollóval vágtam az ólmot, majd a fiam készített egy kézi eszközt, mellyel most dolgozom.

– Igencsak finom kézimunkát igényel, hogy ne törjön össze a tojás.

– Gondolhatja... Egy kis patkónál három helyen is megfúrom a tojás vékony héját. De nézze csak ezt, melyen az egervári vár látható, ebben mennyi szeg van... (Emma néni Egervár történelmi és építészeti emlékeit is "megpatkolta" a tojásokra, így van, amelyik a település címerét, egy másik a templomot, míg egy harmadik a reneszánsz kastélyt mintázza.)

– Türelemjáték a gyöngyökkel való munka is.

– Fogpiszkálóval egyenként helyezem fel a gyöngyöket, melyekből különféle mintákat alakítok ki. Ez például nyuszis, míg ez a másik virágmintás.

– Mennyi ideig tart ennyi gyöngyöt felvinni?

– Ez a nagy két hétig is készült – mutatja. – A kicsinek elég két délután is. Persze a nagyobb tojással könnyebb dolgozni, mert tudom fogni. A kicsit, amikor félig megrakom, félre kell tennem, hogy a ragasztó megszáradhasson. Mivel kertünk és hegyünk is van, tavasztól őszig nem foglalkozom a tojásfestéssel és patkolással, csak a téli hónapokban. Nagyon sok munka van velük, de megéri, mert számomra nagy örömet okoz.

– Látom, hogy mindenki megcsodálja munkáit. Vásárolnak is?

– Nem igazán, és nem is ezért csinálom. Úgy tapasztalom, akinek tetszik, annak nem futja rá. Akinek meg van pénze, inkább nagyobb értékű illetve számára értékesebbnek tetsző dologra költi.

* * *

A tojás a termékenység ősi szimbóluma, az élet újjászületésének jelképeként magába hordozza az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét, mindemellett fontos szerepe van étrendünkben, hiszen szinte minden ételünk alkotója. Húsvét az újjászületés, a tavasz és a feltámadás ünnepe, melynek fő szimbóluma a húsvéti hímes tojás.