Lelket próbáló életadományozás

Elismerték a zalaegerszegi kórház orvosainak, szakápolóinak
donációs tevékenységét

Dr. Halász Gabriella, a kórház főigazgatója elmondta, az országban három kórház kapta meg ezt a díjat, mellyel az OVSZ azokat az intézményeket ismeri el, melyek előrelépést értek el a szervkivételek vonatkozásában. A zalaegerszegi kórházban míg 2014-ben egy, addig 2015-ben hat alkalommal történt szervkivétel. Ez 13 szervet, illetve ha párosakat különtekintjük, akkor összesen 20 szervet érintett. A főigazgató kitért a tevékenység hátterére, az OVSZ szervező munkájára, a szükséges műtéti technikára, és a riasztásra, amit kórház jelez. Mint mondta, a donációban résztvevő orvosok és egészségügyi dolgozók nagyon nagy szakmai tudással rendelkeznek, emellett különösen nagy alázattal végzik ezt a tevékenységet, ami lelket próbáló folyamat. Lelket próbáló, míg kimondják a szót, és riasztanak, nem beszélve a hozzátartozókkal folytatott nagyon megviselő, nagyon nehéz beszélgetésekről, mert általában egy fiatal ember elvesztésével kell szembesülni. Teszik ezt az élet iránti alázatból, mert látják azt, hogy ezzel a nehéz döntéssel életet képesek adományozni, amiért nagy köszönet jár. A főigazgató hangsúlyozta, az elismerésen ugyan a kórház neve szerepel, de a cím e tevékenységben közreműködő 25 orvost és a szakszemélyzetet illeti.

Dr. Lupkovics Géza, a kardiológia osztályvezető főorvosa érdeklődésünkre elmondta, az elmúlt 3-4 évben ugrásszerű javulás érzékelhető a szív-transzplantáció területén hazánkban. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy Zalaegerszegről beteget tudjanak juttatni szív-transzplantációra, de most már van néhány betegük, akik már túl vannak ezen, és jól érzik magukat, és vannak olyanok is, akik sajnos meghaltak a műtét után. A szív-transzplantáció egy nagy kockázatú, óriási összefogást igénylő beavatkozás, melyben a zalaegerszegi kórháznak a betegkiválasztásban van szerepe, a donorok mellett a recipienseket megtalálásában, akik új szívet kaphatnak a transzplantációt végző centrumokban. A donor esetében is kivizsgálják a szívet, illetve szívkatéterezést végeznek, hogy az alkalmas-e a beültetésre.

Dr. Kósa Dezider Rudolf belgyógyász, nefrológus főorvos elmondta, a legtöbb transzplantáció veseátültetés, melyben a legnagyobb gyakorlattal bírnak a magyarországi központok, ahol évente mintegy kétszáz beültetés végeznek. Ennek feltétele, hogy legyenek donorok, melynek eldöntése mindig helyben történik, ahol rendelkezésre áll intenzív háttér. Donor az lehet, akinek nincs agytevékenysége agyvérzés vagy baleset következtében, emiatt életképtelenné váltak. Az életfunkciókat gépekkel tartják fenn, emellett legfontosabb feladat, hogy az agyhalál megállapítása, amit háromtagú bizottság végez, melyben intenzíves, neurológus és belgyógyász vesz részt. A vizsgálatokkal ki kell zárni az agyi tevékenységet és minden más betegséget, ami meggátolná a szervátültetést a donációra alkalmas betegnél. Mindez rendkívül szigorúan ellenőrzött folyamat. Hozzátette, hazánkban 5500 vesebeteget dializálnak, akik közül mintegy 900-an transzplantációra várnak.

Dr. Horváth Imre aneszteziológus és intenzív terápiás főorvos elmondta, azokat a betegeket, akiknél fennáll az agyhalál lehetősége – leáll a légzésük, vagy mély kómában vannak – az intenzív osztály veszi fel, vagy már eredetileg is ott vannak. A donorgondozás lényeg a hosszas megfigyelés, ami elsődleges agyhalál (valamilyen agyi sérülés, bántalom) esetén 24 óra, míg a másodlagos agyhalál esetén 72 óra, ami lehet kevesebb. Ezen idő alatt állapítják meg az agyhalál tényét. A donor gondozása óriási feladat, hiszen mindent, a légzést, keringést, hormonháztartást, anyagcserét mesterségesen kell fenntartani. Éppen ezért, egy agyhalott beteg ellátása, míg a donáció megvalósulhat, sokkal nagyobb feladat, mint bármilyen más intenzíves beteg kezelése. Mindeközben beszélnek a hozzátartozókkal, továbbá tartják a kapcsolatot az Országos Vérellátó Szolgálattal, és ők szállítják a beteget a műtőbe, ahol megtörténik a szervkivétel.

Legfelső képen: dr. Horváth Imre, dr. Nikl János, dr. Lupkovics Géza, dr. Halász Gabriella és dr. Kósa Dezider Rudolf

* * *

A hatályos törvény alapján hazánkban az úgynevezett feltételezett beleegyezés elve él, vagyis mindenkinek lehetősége van még élete során írásban megtiltani azt, hogy agyhalála esetén szervet, szövetet távolítsanak el holttestéből transzplantációs céllal. Ám, ha valaki még életében (a jogszabályok előírásának megfelelő módon az Országos Transzplantációs Nyilvántartásban) nem tiltakozott, akkor halála esetén eltávolíthatók a szervei. Nagykorú donor esetén a hozzátartozókat nem kell bevonni a döntési folyamatba, de tájékoztatni kell arról, hogy nem találtak tiltakozó nyilatkozatot, valamint arról, hogy az elhunytból mely szervet, szövetet távolítottak el. Ha a donor kiskorú, a törvényes képviselő írásos hozzájárulására van szükség.