Archivum

A láncon tartás elítélendő

2011. december 15. csütörtök, 10:00

Címkék:

Az önfegyelemre -és gondoskodásra nevelés egyik jó módszere a kutyatartás, és az ezzel járó felelősséget is komolyan kell venni. Mindezek tudatosítását és a négylábúak befogadására való felkészítését tűzte ki célul Vollein József, a megyeszékhelyi Kovács Károly fiúkollégium nevelőtanára, amikor három évvel ezelőtt kutyabarát szakkört indított a diákok számára.

Kutyás szakkör diákoknak

- A kutyások szerint három embertípus létezik, aki tart kutyát, aki már tartott, vagy aki tartani fog. A szakkör célja, hogy a kezdő és leendő kutyatulajdonos kollégisták számára hasznos ismereteket adjon - mondta Vollein József lelkesen. - A foglalkozásokon általában próbálom megvilágítani azt a nagy érzelmi kalandot, amit egy kutya befogadása jelent, illetve speciálisan a fajok jellemzőiről is szó esik. Ismerni kell a kutyák viselkedési formáit, reakcióit, gesztusnyelvüket. A szótlan barát évekig némán baktat embertársa mellett, barátja, testőre, a lakás védője, de akár gyógyító, lelki támasz is lehet.

A jó kapcsolat alapja azonban az ember felkészültsége a kutyával való helyes bánásmódra. Ez már a fajtaválasztással, illetve az alomból a megfelelő alany kiválasztásával kezdődik. Az sem mindegy, hogy mikor kerül a családba a kutya, ő ugyanis a falkatörvények szerinti hierarchiában "gondolkodik". Tehát célszerű előbb a gyerekeknek érkezni, aztán a kutyának, egyébként esetenként probléma léphet fel. Önismeretre is szüksége van a gazdának, hogy felelősen tudjon magának négylábú társat választani.

Csaknem 300 kutyafaj létezik, ezek mindegyikét nem tudjuk bemutatni a szakkörön, és "élőben" is csak kevésszer találkozunk ebekkel, de elméletben mindent megtanulunk. Volt rá példa, hogy rendőrkutya bemutatón vehettünk részt a diákok nagy örömére.

kutyus-baba

Vajon ki a domináns? Jobb, ha előbb jön a baba, aztán a kutya

Végül a legfontosabb alapgondolatokat hangsúlyozta: a kutyáról sosem szabad elfelejteni, hogy ösztönlény. Valójában egy szelídített farkast fogad a házához vele az ember. Ezekre a nevelés során tekintettel kell lenni: 12-15 éves együttlétre kell annak készülni, aki kutyát választ, nem szabad tehát sajnálni rá a felkészülést és esetenként a pénzt sem, mert egy megbízható tenyésztőtől (törzskönyv, tisztán tartás és főként szerető bánásmód), jó alomból nagyobb eséllyel lehet jó társat választani. Két és félhónapos kor körül válasszuk ki a kölyköt, helyesebben mindig a kutya választja ki a gazdát. Legyünk tehát nyugodtan az alom közelében egy félórát és figyeljük, melyik kiskutya kezd felénk indulni. Legjobb, ha nem a "főnök" kölyköt választjuk, mert az mindig domináns akar majd lenni. A saját családunk mentalitására is legyünk tekintettel, tehát ha aktív a gyerekünk, inkább nyugis kutyát vigyünk mellé társnak.

Amely kutyát megfelelő körülmények között tartanak és foglalkoznak vele, az tudja a helyét, és kellemes társsá válik. Az ember hibája, ha a kutya domináns, kezelhetetlen, esetleg agresszív is. Ez is ugyanolyan hiba, mint a láncon tartás, amit abszolút elítélek. Valamikor az ember is vadászott, halászott, melyhez sokkal több ösztönre volt szüksége, mint a civilizációban. Az emberhez társuló kutya ezt a hiányzó hatodik érzéket tudja pótolni, ha figyelünk rá.