Vekerdy a belső szabadságról és a jó szülőkről

A Nyitott Akadémia programsorozatának keretében dr. Vekerdy Tamás pszichológus tartott előadást az Art Moziban "Belső Szabadság – Elég jó szülő, elég jó gyerek" címmel (ami egyúttal készülő könyvének címe is). A népszerű pszichológus, író elöljáróban leszögezte: nem kell arra törekedni, hogy tökéletes szülő váljon valakiből, mert olyan nincs. Az a lényeg, hogy senki ne váljon áldozatos, mártír anyává, mert a gyereknek akkor jó, ha a szülő is jól érzi magát. Ha azonban az anya, vagy az apa állandóan szenved, gyötrődik, azt a gyerekek is megérzik, és nem biztonságos, bizalomra épülő környezetben nőnek majd fel. A szakember szerint kibírhatatlan az, hogy manapság szinte csak az anya van a gyerekkel.

Míg a régebbi korokban jellemzően egy nagycsalád és a felsőbb társadalmi csoportoknál a cselédség is besegített az ifjú anyukáknak, most úgy néz ki, hogy a nők izolálódtak e téren. Az apa legtöbbször kora reggeltől estig távol van, a nagyszülők nincsenek a közelben, így az anyára hárul minden, ami nem jó. Az ideális az lenne, ha az édesapák is otthon tudnának maradni, vagy ha a párok meg tudnák osztani a különféle feladatokat. A gyerek személyiségfejlődésére ugyanis nagymértékben hat az otthoni légkör, hiszen mindent utánzással tanul.

Vekerdy szerint a belső szabadság kialakulásának különböző lépcsőfokai vannak, az első szakasz pedig már a magzati korra tehető. Ha kialakul a magzat érzelmi biztonsága, akkor kisgyermekkorban erre már lehet építeni. Fontos, hogy a szülő ismerje fel a gyerek életkoronként változó szükségleteit. A további fejlődés főleg azon múlik, hogy 0-7 éves kor között volt –e olyan pozitív szülői minta, amit a gyerek biztonsággal tudott utánozni, lemásolni. Ha igen, akkor a legzűrösebbnek tekinthető kamaszkorban elkezd kialakulni egy olyan új személyiség, aki ismeri azt a gesztust, amivel már önmagára is tud támaszkodni. Ez hozza majd el azt a belső szabadságot, ami megvédi a külvilág manipulációs technikáival szemben, és képes lesz a fiatal saját ízléséhez, elgondolásaihoz ragaszkodni. Így elkerülheti, hogy a médiából, internetről áramló divathullámok, vagy a kortárs csoportok befolyása alá kerüljön.

A pszichológus szerint lényeges, hogy a szülők ne zargassák, ne szekírozzák állandóan kamasz gyereküket különféle kérdésekkel, és afféle "mit kellene csinálnod" utasításokkal, mert erre a válasz hazugság, vagy lázadás, tiltakozás lesz; hiszen a gyerek számára ez egy szabadságharcos kor. A legjobb a kivárás, és az, ha elviseljük a kamasz jelenlétét, miközben megpróbálunk segíteni neki. A humor és a rugalmasság nagy szerepet játszik ebben. Az a jó szülő, aki trénerként és nem "megmondó emberként" lép fel. Ha sikerül kisebb zökkenőkkel átvészelni a kamaszkort, akkor egy kedves, fiatal, ám öntudatos felnőtt néz ránk vissza.