Mikulás, vagy Télapó?

Van zsákjában minden jó...

A magyar néphagyomány szerint december 5-e éjjelén – december 6-a hajnalán meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik.

A szintén használatos Télapó kifejezés a 20. század első harmadában keletkezhetett, s már a két világháború között is használták a Mikulás szó szinonimájaként. A Télapó, Magyarországon a Mikulás alakjával tulajdonképpen egyező, ám alapvetően nem keresztény figura a karácsonyi ünnepkörben. Az a nézet, hogy a Télapó kommunista szólakotás, tévedés, hiszen már azt megelőzően is létezett.

A diktatúra valóban erőszakosan előtérbe tolta a a szót, ám egyeduralma csak a Rákosi-rendszerre terjedt ki, amikor is kötelező volt használata. Ezután a gyermekkönyvek és a folyóiratok vegyesen emlegették a Mikulás és a Télapó szavakat.

Szemben a fenyőünneppel – amely nem tudott gyökeret ereszteni – a Télapó kifejezés beépült a magyar nyelvbe, számos gyermekdal, vers, mondóka és mese révén pedig a most felnövő generáció is megtanulja. Az erőltetett használat miatt az a benyomás alakult ki, hogy a kifejezést azért alkották, hogy megfosszák december 6-át vallásos jellegétől, ám a valóságban a kommunista diktatúra nem feltalálta, "csak" használta a Télapó kifejezést.

Santa Claus és Joulupukkin

Angolszász területeken (főleg az Amerikai Egyesült Államokban) Santa Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká vált Mikulás, és története szerint az Északi-sarkon lakik. A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal. A Mikulás a Télapó, rénszarvas-vontatta szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és süteménnyel várják. Skandináviában a sarkkörön túli vidékekhez, hagyományosan Lappföldhöz kötik alakját. A finn Mikulást Joulupukkinak hívják. A 20. században a Szovjetunióban Gyed Moroz, azaz Fagy Apó szorította háttérbe Szent Miklóst, Moszkva és Oroszország védőszentjét. Gyed Moroz újév napján hozott ajándékokat.

Joulupukkin Lappföldről

Az ajándékosztogató, mosolygós, piros ruhás Mikulás a városokban jelent meg először a 19. század végén, valószínűleg függetlenül a Miklós-napi szokástól. A kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékot rakó, éjjel közlekedő Mikulást egyre inkább összekötötték Szent Miklós személyével: amíg a 19. század végén megjelent szótárak a szent püspöki munkáját emelték ki, addig 20. század első felében már jótékonysága került a középpontba.

Nyugaton a Mikulás a együtt egyre inkább szekularizálódott, elszakadt Szent Miklóstól, a tömegkultúra része lett és elüzletiesedett. Ügyes marketingesek megszüntették a Mikulás évközi morális felelősséget hangsúlyozó, bírói szerepét, eltüntették mellőle a büntetést szimbolizáló krampuszokat. Az édesség- és játékipar mellett ma már egész sor termék használja alakját reklámfiguraként.

A Mikulás alakját és az édességet összekapcsolja a csokoládé-Mikulás. Magyarországon 1934-ben kezdtek ilyen figurákat gyártani. A legtöbb mai kommersz csokimikulás valódi csokoládé helyett kakaós bevonómasszából készül, amelyben a kakaóvajat olcsóbb növényi zsiradékkal helyettesítik. Bár az elmúlt években egyre nagyobb az igény az igazi, magas kakaótartalmú és egészségesebb termékek iránt.

Forrás:

www.wikipedia.hu

www.unnep.eu