A lápok halállománya Zala megyében

Tavasszal indult a helyi kutatás - beszélgetés Dóczi Istvánnal

De alkalmanként önkéntes diákok is csatlakoznak a terepmunkához. Ez utóbbi lehetőséget azonban bármely érdeklődőnek szívesen ajánlják.

- A kutatás során először az a kérdés merült fel, hogy élnek-e még, és ha igen, milyen állományban a lápi halak, és mekkora a veszélyeztetettség mértéke.

- Zalában gyakori ez az élőhely típus?

- Nem igazán. A legjelentősebb a Nemesrádói berek. Ez nemcsak a mérete miatt (15 hektár) kiemelkedő, de egyedülálló a megyében az érintetlensége miatt is, eddig nem történt itt halgazdálkodás. Ennek az állapotnak a megtartását, a helyi védettség elérését is célul tűztem ki. A folyamatot már elkezdtük. Ezenkívül még kutatjuk A zalaistvándi Malom-tavat, a pókaszepetki, alibánfai, és az egykori bútorgyár mögötti holtágat, a kisbucsai tőzegtavakat, a zalaszentgróti kavicsbánya tavat, a muraszemenyei holtágat, a kerkaszentkirályi kavicsbánya tavat, a molnári téglagyári tavat és a zalaszentiváni kenderáztatót. Láp alatt olyan vizes élőhelyet értünk, ahol van tőzegképződés. 

- Saját zsebből folytatod a kutatást, eddig mire jutottál?

- A vizek nagy részében vannak védett halak. De az állományuk instabil, inváziós fajok élnek velük együtt, melyek kiszorítják őket. Ez utóbbiak közé tartozik a törpeharcsa és az ezüstkárász, melyek pont a horgász tevékenység, a halgazdálkodás miatt terjedtek el. A víz kémiai vizsgálatát is végezzük, és ez is azt mutatja, hogy a vizek érzékenyek az emberi szennyezésre, a mezőgazdaság által egyre nagyobb mértékben használt kemikáliákra. A vizsgálatot ciklikusan és több évig folytatjuk, utána készülhet belőle szakdolgozat. 

- Nem ellentmondás, hogy miközben védeni próbálod a természetes vizes élőhelyeket, Te magad is horgász vagy?

- A horgászat egy ősi élelemszerző tevékenység. Nem ezzel van a baj, hanem, hogy elment rossz irányba. A mennyiségre hajt, előtérbe kerültek a vízi ökoszisztémákra káros hatást gyakorló fajok, pl. a nagy mennyiségben telepített ponty. Az amúr növényevőként megbontja a vízinövények élővilágát. Az új divat a „fogd meg és engedd vissza” horgászat pedig nem más, mint saját szórakoztatásra végzett állatkínzás. Ezeket a hibákat, pont azért látom, mert én magam is benne vagyok a folyamatban.

- Mit lehet tenni?

- Sajnos ez nehezen visszafordítható folyamat. Ezért a fiatalok szemléletformálásával kell kezdeni, amire jó lehetőség a szövetségnél működő ökosuli. Ezek a diákok csatlakoznak a felméréshez is időnként. Jó lenne tudatosítani azt is, hogy a védett fajok védelme önmagában nem elég. Védeni kell a táplálékukat és az élőhelyüket is. Ma a magyarországi halak közel egyharmada védett egyébként. Zala viszonylag jó áll ezen a területen, pont azért, mert itt még sok a folyó, a Mura vízgyűjtőjében vagyunk. De ahol elkezdődik a halgazdálkodás, az a védett fajok kárára megy. 

- Egyébként szép egy ilyen lápvidék? Esetleg a nemesrádói látogatható lesz?

- Aki szereti az ilyen fajta, sajátos hangulatú vizes élőhelyet, annak szép. Egyelőre nem látogatható, mert süllyed a talaj, de esetleg egy tanösvényt ki lehetne alakítani. Akkor is csak kis számú látogatónak, mert költő vízimadarak vannak arrafelé.