Újévi premier, Tartuffe a színpadon

Akkor sem hiszi, ha látja?

Moliere 1664-ben vetette papírra az öt felvonásos művét, melyet még abban az évben be is mutattak Versaillesben. A szálakat az álszent, befogadott vendég, Tartuffe szövi, leginkább a házigazda (Orgon/ Kiss Ernő) köré. Ő az utolsó a családból, akinek felnyílik a szeme a ma úgy mondanánk, pszichopata (elbűvölő személyiségű, ártatlannak tűnő, mások bizalmával visszaélő), túlbuzgó vallásosságot színlelő Tartuffe valódi arcára. Ez a kibomló cselekmény, melyben a ház asszonya (Elmira/Pap Lujza) és Tartuffe közjátéka teszi fel az i-re a pontot. S vígjátékhoz illően happy end következik, bár ez nem mindig volt így a darab több, mint 300 éves történetében.

A mű sikerét mutatja, hogy az idők folyamán készült belőle a többféle színpadi feldolgozás mellett film és opera is. Az első magyar fordítás 1795-re datálódik, az első magyar premierre 1857-ben, a Nemzeti Színházban került sor. A színlelt erkölcsösség és a képmutatás, mely akár zsarnokságba torkollhat, azóta sem tűnt el az élet színpadáról. A darab tehát még mindig aktuális. A modernizálásában Zalaegerszegen leginkább a jelmezek viszik a prímet, melyből bőséges felhozatalt mutat a stáb (Csík György munkája).  A rendező, Farkas Ignác szereplőként (rendőrtiszt), is feltűnik az előadásban.

Szakály Aurél 1995 óta a társulat tagja. Először stúdiósként, majd színészként, 2002-től színművészként. Számtalan darabban láthatta a közönség és akár néhány mondatos szerepekkel is sikerült emlékezeteseket alakítania. Most kicsit nagyobb lehetőséget kapott, hogy képességeit megmutassa. Úgy tűnik csupán mimikával is el tudná meséli a szerepe lényegét.

A darab francia ősbemutatóját botrány és betiltás követte. A közönség nehezen viselte a görbe tükröt. A zalaegerszegi kétfelvonásos premier január 19-én lesz, remélhetőleg jó fogadtatással.