A színpad extrém sport, a színház a jelen pillanat művészete

Beszélgetés Helvaci Ersan David színművésszel

- Mostanában történelmi darabokban is láttunk. Nem okoz ilyenkor gondot a török-magyar származás?

- Én már Magyarországon születtem, anyanyelvi szinten nem is beszélem a törököt. Kétszer lett volna lehetőségem török karaktert játszani, de egyszer sem kaptam meg. Most az Életrevalókban átírták az arabot törökre, úgyhogy ez lesz az első ilyen érintettség. De több olyan szerepem is volt, ahol meg kellett halnom. Mondták, is, hogy annyiszor haltam már meg, hogy végre életrevaló legyek. 

- És hogy állsz hozzá ehhez a szerephez?

- Nagyon hálás vagyok, mert az egyik kedvenc filmem kedvenc karakterét játszhatom. De nagy a nyomás is, mindenki kérdezi, hogy „na, milyen lesz?” Izgalmas kihívás ez, de bármi legyen is a feladat, nem lehet megfelelési kényszerből dolgozni. Ez játék és ezt nem szabad elfejteni. Nem mindent lehet megtenni a színpadon, amit a filmben igen, technikai okokból. Könnyen tudok azonosulni Driss karakterével, nagyon szeretem. 

- Mi tetszik benne leginkább? 

- A szabadsága, a humora, az a keserédes sors amit, kapott. És bár laza és öntörvényű, de mindez nem zárja ki, hogy jószívű legyen. 

- Nekem a Bánk bán (diákelőadás) Tiborcaként tűntél fel először. Szívbemarkoló volt az a „panasz”.

- Kaptunk visszajelzést a diákoktól, hogy köszönik a feldolgozást, mert így tudják miről szól a mű. Bevallom, az olvasást én is az egyetemi éveim alatt szerettem meg igazán. Akkor jöttem rá, hogy mennyi mindennel tartozom magamnak ezen a pályán. Azóta is fontos kikapcsolódás, minőségi idő számomra a könyv.

- Budapesti születésű vagy, hogy érzed magad Zalaegerszegen?

- 2017 óta vagyok a Hevesi társulatának tagja. Megszerettem ezt a várost, nagyon kedvesek az emberek, kedvelem a természetet. Pesten azt mondják a cimboráim, ha már 10 évet éltél vidéken, akkor vidéki vagy. Furcsa kicsit csepeliként vidékinek mondani magam. A Duna partján nőttem fel, és az otthonom ott van, ahol édesanyám él. Régebben nagyvárosban képzeltem el a majdani családalapítást, most már nem zavarna az sem, ha ez egy kisebb településen történne. 

- Amikor filmet nézel, az kikapcsolódás vagy munka?

- Attól függ. Van, amikor csak szórakozás és van, amikor tanulok sokat belőlük. Például szeretek kiválasztani egy adott színészt vagy rendezőt és akkor tőle megnézni mindent. Jöhetnek a régebbi filmek is.

- Egyéb kikapcsolódási módok?

- Gyerekkorom óta szeretek focizni, pár hónapja hobbiból boxolok és eljárok kondizni is. Kosarazni, biliárdozni és sakkozni is szeretek.

- Akkor sportos alkat vagy?

- Igen, bár a színpad maga egy extrém sport. Egy nagy adrenalin löket. Egy lehetőséged van az adott jelenetben és nem hibázhatsz, vagy ha mégis, csak előrefelé lehet menekülni. A színház élő, a jelen pillanat művészete, és ahhoz, hogy egy előadás jól lemenjen, rengeteg ember alázatos munkájára van szükség. Sok háttérművész kolleganőm és kollegám van, akikről nem esik annyi szó, de ha ők nem lennének ilyen profik, mi sem tudnánk olyan minőségben kockára tenni a bőrünk egy jó előadás reményében. Szerintem a nézők egy része is azért jár színházba, mert bármi megtörténhet. Nincs két ugyanolyan előadás. Mindenkinek megvan a saját élete, és ha el tudjuk felejtetni egy időre a sárga csekkeket, a családi problémákat, ha el tudunk gondolkodtatni, ha felfrissülést tudunk nyújtani, akkor megérte megcsinálni az előadást. Felelősek vagyunk ezért, hogy ez sikerüljön. Szerintem az emberek lelkét ápoljuk.