Szelestey László néprajzgyűjtőre emlékeztek

A pásztorművészet volt a fő érdeklődési területe

A programon részt vett egyetlen gyermeke, Szelestey Magdolna, illetve a barátok, egykori kollégák. A rendezvény az állandó kiállítás megtekintésével kezdődött, ahol Kiss-Molnár István, a ház vezetője köszöntötte a megjelenteket. Majd Bali Zoltán alpolgármester mondott köszöntőt és beszélt az egykor saját kezűleg készített használati tárgyak jelentőségéről.

Ezt követően Szabó Zoltán, a Hagyományok Háza munkatársa osztott meg érdekes tényeket a pásztorművészetről, mely Szelestey László fő érdeklődési területe volt. A népművészet ezen ága, mely ugyanolyan tájegységi jellegzetességet mutat, mint például a népdalok, sokáig nem volt elismert terület. Így volt ez Szelestey László aktív korában is, aki azonban erős elköteleződésű volt, tántoríthatatlan, semmilyen nehézséget nem ismert, - tette hozzá Prokné Tirner Gyöngyi, az est másik előadója, akit 1982 óta szakmai és ebből kialakuló baráti kapcsolat fűzött Szelesteyhez. 

A két előadó 2019-ben már közösen kiadott egy kis kötet Szelestey Lászlóról, „Híre, neve fennmarad” címmel. Hozzátették, ennél jóval terjedelmesebb kiadvány is elkelne, ahogy a Szelestey gyűjtemény is jóval nagyobb, mint a Gébárton bemutatott. Aggasztó kérdés, hogy mi legyen az egész gyűjtemény sorsa. A cél az lenne, hogy egyben maradjon és nyilvánosságot élvezzen. Szabó Zoltán még hozzátette, a házban jelenleg ideiglenes kiállításként látható még Kiss István néprajzi gyűjteménye is. A kettő tárlat jól kiegészíti egymást, országos jelentőségű anyag minőségben és mennyiségben egyaránt, mellyel még múzeumok sem rendelkeznek. 

Szelestey László életrajzából kiemelhető, hogy újságíróként dolgozott több évig a Zalai Hírlapnál, illetve szaklapoknál. Az 1980-as évektől azonban teljesen a kutatásnak és a rendszerező munkának szentelte magát. A legszebb mintákat lerajzoltatta és vetített képes előadásokkal tette még érzékletesebbé ezen művészeti ág szépségét. Dr. Pap Gábor mellett, akit mesterének tartott, magyarságkutató is volt. 2003-ban alapító tajga a Magyar Királyi Szent László Lovagrendnek, melyben Lovagi Vaskereszt kitüntetéssel is elismerték tevékenységét. A pásztorművészet fáradhatatlan kutatója már nem érhette meg azt az elismerést, mellyel napjainkban a szakma is adózik az egykor lebecsült néprajzi ágnak.