Vezető hírek

Online néptánc

2020. május 12. kedd, 20:32

Szerző: Bánfi Kati; Fotó: B.K.

Címkék: Bánfi Kati, Kósa Ruben, Néptánc, Zalai Táncegyüttes

Új „sportággal” ismerkednek a Zalai Táncegyüttes tagjai és vezetője. Online tanulják, gyakorolják a lépéseket, fejlesztik a technikát. Leginkább a szóló táncok magánya dívik most az otthon falai között. Kósa Ruben koreográfussal beszélgettünk erről és a fiatal vezető elmúlt egy éves tapasztalatairól.

Beszélgetés a Tánc Világnapján

- A videokonferencia közel sem az, mint a személyes próbák. S bár tartottam tőle, és technikai problémák is vannak, mégis számomra is meglepő módon működik a dolog – mondta Kósa Ruben, aki 2019. januárjától tölti be a művészeti vezető posztot az együttesnél. – Tánctechnika fejlesztésre használjuk most az időt, amit majd remélem, jól lehet használni táncszínházi darabokhoz. Itt a folklórtól elvonatkoztatva, inkább egyfajta táncelemként tekintünk a néptáncra. Főleg az egyéni férfi, illetve női táncok vannak ezért napirenden. Az utóbbit szakmai és magánéleti párom, Kemes Laura tanítja.

- Milyen arányban fordul elő egyébként az egyedüli, a páros vagy a körtánc a magyar néptáncon belül?

- Vidékenként változik. Azt mondanám divattól is függött ez valamikor, verbunk például Székelyföldről csak kevés maradt fenn. A táncokat a XIX. századtól gyűjtik, korábbi adatok csak leírásokból vannak. Aztán jött az a korszak, amikor az adatközlőtől egyesével tanultak, vagy a csoport vezetője tanult és adta tovább. A mai technika mellett mindenki az adatközlő lépéseit tanulmányozhatja, az interneten széles a gyűjtemény. Jó gyakorlat ez is, sokat lehet tőle fejlődni.

Kemes Laura és Kósa Ruben

- És mi az erőssebb a táncszínházi-, vagy az autentikus vonal?

- Mindkettőnek megvan a helye, mostanában fele-fele. Míg korábban, az együttes indulásakor (1957), és első évtizedeiben a táncszínház talán jobban dominált. De a hagyományos tánc nélkül nem működik.

- Hogyan telnek mostanában a próbák?

- Döcögve indult az egész. Egyszerre akár 20 fővel lehet próbálni videóchaten keresztül, kisebb-nagyobb hang-kép csúszásokkal. Míg korábban a heti kétszer 3 óra próba volt a szokás, most heti néhány alkalommal egy-egy óra. Viszont többen magánszorgalomból otthon is táncolnak, akár mindennap. Erről egy kis filmet is készítettünk a Tánc Világnapja alkalmából.

- Lehet-e célokat kitűzni napjainkban? Érdemes-e?

- Abszolút vannak tervek, kellenek a célok. Most hangsúlyos a technikai fejlesztés, egy-egy táncban mélységekig jutni, s ezzel finomítani a mozgáskultúrát, melynek később nagy hasznát tudjuk venni. Egy-egy adatközlő leutánzásával alázatot is lehet tanulni, szinte egy másik ember bőrébe bújni, s így továbbadni a kikristályosodott anyagot.

- Túl vagy az első éveden, mint fiatal vezető. Mi a tapasztalat?

- Helyt kell állni táncosként, koreográfusként és vezetőként. Ezek sok feladattal járnak, melyet „civil” foglalkozás mellett látok el. Mindjárt elsőre komoly megbízást kaptam tavaly, a Magyar Kultúra Napján. Táncszínházi darabbal álltunk ki, az évzáró műsoron viszont már folklór műsorral. Fiatal gárdám van, sok a középiskolás. Ez egyben nehézség is, hiszen a továbbtanulás során elveszíthetjük őket. A vezetői munkámról visszajelzés, hogy mennyire tudom megtartani a csapatot a mostani nem szokványos időszakban is. Most tehát a fő cél, megtartani a nagyon jó közösséget és technikát fejleszteni, mely előrevisz az úton. Táncosként mindennapossá kell tenni a gyakorlást. Továbbra is kedvelt témám a régi népi életmód és ennek visszatükrözése a táncban, ehhez kutakodni kell. Régész akartam lenni valamikor és ha belegondolok, valamilyen módon az is lettem.