Huszonyai Porta és Kultúrpajta Laposa Julcsival

Népzene és hagyományőrzés, fűszerezve egy kis agráriummal 

Laposa Julcsi, tekenyei származású Junior Prima Díjas népzenész, kulturális közvetítő-zenei mediátor. Utóbbi képesítését a párizsi Sorbonne egyetemen szerezte. A Zala Zenekar alapító tagja, de saját zenekarával, a Laposa Julcsi Band-el kicsiknek és nagyoknak is muzsikál. Gyerekkora óta az élete szerves része a népzene, hegedűn játszik és énekel. Beszél franciául, angolul, olaszul, illetve szlovénul is, hiszen Ljubljanában is tanult. A népzene tisztelete és szeretete mellett azonban a családi kiskerti emlékek is folyamatosan eszébe jutottak, ezért is merült fel a birtok „felkarolásának” és a rajta lévő létesítmény létrehozásának ötlete.

- A Huszonyai Porta és Kultúrpajta egyik ötletgazdája én voltam, a másik a férjem. 2022-ben belevágtunk egy közös álomba, ami ma már félig-meddig valósággá vált – idézte a kezdeteket. - Hozzá kell tennem, hogy a Zala-völgyi huszonyai dombháton, egészen pontosan 4500 négyzetméteren, a családom immár ötvenkettő esztendeje kistermelő gazdálkodással foglalkozik, szőlőt termeszt, és gyümölcsfákat gondoz. A panorámás birtokunk környéke szórványosan borospincékkel beépített, a környék régen híres volt a szőlőkultúráiról. Manapság a szőlőtermesztés mellett inkább már gyümölcsös a terület, legtöbb helyen konyhakerti művelés folyik. A szomszédos telkeket húsz-harminc éve parlagon hagyták, így utánajártunk, miként vásárolhatjuk meg őket, hogyan lehelhetünk életet azokba. Sikerült, jelenleg helyi kistermelők vagyunk. Most első a szőlő, de terveink között szerepel szörpök készítése is a jövőben, amivel meg tudjuk kínálni vendégeinket.

Hozzátette: a vidéki életérzés mindig is az élete része volt, itt vannak a gyökerei, ide tartozik, és nem is akar elszakadni innen.

- Emlékszem, gyermekként a szüleim mindig vittek minket a bátyámmal a hegyre, ahol legfőképp csak jókat játszottunk, bújócskáztunk a szőlőfürtök között. Aztán később már egy-egy szőlővel kapcsolatos munkába is besegítettem, mint például tetővágás, kötözés. És természetesen ott volt a szüret, amit mindig nagyon szerettem. Megrágni a szőlőt, csodálatos... A nagyszüleimtől sokat tanultam. Ők még olyan régi vágású emberek voltak, akik a hagyományok átadását nagyon fontosnak tartották mind a családi életben, mind pedig a földi, gazdasági munkák elvégzésében. A mama a nyolcvanötödik évét betöltötte, tőle is sokat tanulunk a mai napig, akár a szőlővel, valamint a zöldségekkel, gyümölcsökkel kapcsolatban. Összefoglalva elmondhatom, a Huszonyai Porta alapvető célja, hogy a Zala-völgyében minőségi programokkal telítse meg a hegyoldalt, olyan kis közösségi programokat szervezni, ahol van időnk egymásra egy jót beszélgetni. Emellett ahogy időnk és energiánk engedi - a családdal, beleértve anyukámat, a bátyámat és a férjemet - a földet műveljük.

A tervek között már a legelején helyet kapott egy kultúrpajta létrehozása, annak érdekében, hogy a hely közösségi tér is legyen.

- A kultúrpajtával lehet csak teljes a hely, ezt tudtuk már az induláskor. F. Demeter Erika okleveles építész barátnőm tervezte, mint vendégfogadó teret. Építtetői döntés alapján - a tervezett funkcionális igények kielégítése érdekében - a családi pincékhez legközelebb eső elhanyagolt területen épült fel a bruttó harmincnyolc négyzetméter alapterületű, faszerkezetű fedett kerti pajta. A helyén amúgy egy százhuszonhét éves vályog pince állt, aminek annyira összerogyott a tartó gerendája, hogy sajnos el kellett bontanunk. Pedig tudtuk és szerettük volna hasznosítani, ha lett volna rá lehetőség. A kultúrpajta szerkezetét Grebenár Péter és csapata állította fel, az elkészülte számomra a mai napig meghatározó élményt jelent. 

Laposa Julcsi életében a népzene kulcsszerepet játszik. Mondja, a művészi tevékenysége ezután szorosan kapcsolódik a Huszonyai Portához.

- „Merjük megélni hagyományainkat, népdalainkat”. Ez a mottóm, e szerint élem a mindennapokat. A mai rohanó világban különösen fontos, hogy próbáljuk egy kicsit lelassítani életünket. Én erre törekszem, arra, hogy itt éljünk meg minőségi perceket együtt, a természetes környezetben. A népzenére visszatérve, nem kétséges számomra, hogy annak összetartó ereje van. Századok óta fennáll, általa a magyarságunk is él. A továbbadását pedig kötelességünk megtartani, ahogy a hagyományainkat is őrizni. Huszonyán a búcsú ünnepét elődeink mindig nagy becsben tartották. E rendezvény különösen felértékelődött az elmúlt években, a leginkább talán akkor, mikor egy Budapestről leköltöző szerzetes elhatározta, hogy összefogja a hegyhez tartozó családokat, és felújíttatja a Szent Anna kápolnát. Az épületre és a hagyományra mi is kiemelt figyelmet fogunk fordítani. Tudjuk, elengedhetetlenül fontos, hogy a vidék éljen, ezért próbálunk mindent megtenni, minden kapcsolatunkat bevetve. 2021-ben született meg az a vidéket kulturális megmozgató mozgalom, ami pajtákat kapcsol össze. Nem más ez, mint a PajtaKult, melynek nagykövete vagyok. A térségben működő szervezethez, a Nyitott Portához is csatlakoztunk. Fantasztikus a közösségi erő, amit tapasztalatok, rengeteg az olyan dolog, amire méltán büszkék lehetünk itt a Zala-völgyében.

A népzenész  azt mondja, a művészeti programok szervezése mellett a telepítendő növények listáját is tervezgetik.

- A népművészeti programok prioritást élveznek, legyen az hangszer- és népdaloktatás, koncert, természetvédelmi előadás, vagy éppen tornaóra, mint például a jóga és a pilates. Említettem a Huszonyai búcsú ünnepét, amit minden évben Anna naphoz kötődően tartunk meg. Szeretném, ha folyamatosan élne a pajta és a porta is. A fejlesztések tekintetében folyamatosan zajlik az ötletelés. Mivel egy két hektáros terület várja, hogy rendezzük, és újra fénykorát élje, ezért jól feladtuk a leckét magunknak: épp tervezzük, hogy milyen növények „találjanak otthonra” Huszonyán, a birtokunkon. Aztán – zenei rendezvényekkel övezve - következhet a megvalósítás...