Kiállítás a 125 éves a Balatoni Múzeum történetéről

Érdekes tárgyak és történetek a múzeum eddigi életéből

A Balatoni Múzeum időszaki kiállításaira érdemes odafigyelni. Most saját házuk tájának történetéről seprik le a port és idézik fel a múltat az épület emeletén lévő teremben és az odavezető lépcsősoron. Nem szokványos módon; ugyanis az egyes lépcsőfokokra írt szövegek az intézmény életének fontosabb momentumait sorolják fel. Hogyan is lett egy XIX. század végén megfogalmazott igényből/álomból mára több szakterületet felölelő, 380 000 darabos összállomány, állandó és időszaki kiállítások, múzeumpedagógia, többszörös elismerés. Sok jószándék övezte az utat, de csapások is érték az intézményt, majdnem meg is szűnt, és az évek során többször változott a fenntartó. 

A startot a Balatoni Múzeum Egyesület megalakulása jelentette, 1897-ben, de ténylegesen csak egy év múlva kezdtek működni, innét datálódik a valódi kezdet. Csák Árpád szolgabíró, Lovassy Sándor akadémiai tanár szorgalmazták leginkább az ügyet, de az alapítók között jegyzik még Sági Jánost, aki a néprajzi gyűjteményt indította. Néhány fontosabb momentum: 1911-ben megvásárolták a régi kórház, a mai főposta helyén lévő épületet. Már az első világháborús emlékekből rendeztek kiállítást. 1921 a Festeticsek az egykori versenyistálló épületanyagát ajánlották fel az épülő múzeumnak, melyhez 1922-ben Györgyi Dénes műegyetemi tanár készítette ingyen a terveket. Szintén Festetics Tasziló adományozta a telket, ahol a mai épület alapkövét letették 1925-ben.

Az itteni első kiállítás természettudományos anyagból állt. A múzeum 1942-ben kapta nevét. Majd következett néhány sötétebb év. 1944-ben a Szolnoki Hadikórházat költöztették az épületbe. 1945-ben a legértékesebb múzeumi tárgyak semmisültek meg a kimenekítés során Zalaegerszegen, a vasútállomás bombázásakor. 1946-ban egyéb célra kívánták az épületet hasznosítani, melytől egy kiállítás mentette meg a múzeumot. 1949-ben nyílt meg kölcsönkapott tárgyakból az országos hírű állandó kiállítás. Két év múlva indult az első múzeumi szakkör. 1967-ben saját anyagokból jött létre állandó kiállítás. Felújításra került sor a nyolcvanas évek első felében. 2011-ben indult a múzeumpedagógiai program. Ugyanebben az évben érdemelték ki „Az Év Múzeuma” címet. 2013-ban Keszthely város lett a fenntartó, megkezdődött a múzeum anyagának digitalizálása. 2020-ban Néprajzi látványtárral és szabaduló szobával bővült a kínálat. 2023-ban Pro Cultura Keszthely – díjban részesült a jubiláló intézmény.

Az időszaki kiállítás érdekességei között van az ország első ’56-os emlékműve, a forradalom és szabadságharc áldozatai előtt tisztelgő „fehér ember” szabadság szobor. Látható Kossuth zsebpisztolya, mely 1941 óta a múzeum tulajdona. Az intézmény legrégebbi könyve, melyet apró betűkkel 1555-ben adtak ki, szintén ki van állítva egy 1591-es kalendárium mellett, melynek érdekessége, hogy kötése ragasztás nélküli. Ez azért is ritkaság, mert a XVI. században összesen 60 darab magyar nyelvű kalendárium látott napvilágot. A keszthelyi születésű Vaszary Kolos hercegprímás hagyatéka is a közönség elé került, köztük megható, személyes ereklyék. A tablók hírt adnak a 9000 darabos herbárium gyűjteményről, a 927 darabos tojás kollekcióról.

Sok érdekesség látható a helytörténeti gyűjteményt bemutató blokkban, így például az a homeopátiás szett, melynek használata 1860-70 táján lett népszerű Magyarországon. Vagy korabeli tarokk kártya, de japán váza is. Annak a története is megelevenedik, hogyan veszítette el egykor Keszthely mezővárosi rangját és sorolták vissza nagyközséggé. Az intézmény gyűjteményei (természetrajzi, fegyver, dokumentum, képzőművészeti, iparművészeti, néprajzi, régészeti) is megmutatja magát, ahogy a térképtár és fotótár, valamint olyan hétköznapi emlékek, mint a balatoni képeslapok vagy a sok élményt megörökítő múzeumi életképek mellett. 

Érdemes egy délutánt rászánni erre a tárlatra.