Söjtör a kiegyezés megalkotójára emlékezett

Zalának büszkesége, oly férfi, milyen ritkán születik – idézte Vörösmarty Mihály gondolatait Deák Ferencről dr. Sifter Rózsa. A kormánymegbízott azt mondta, a zalai embereknek különösen értékes ez az ünnep, hiszen olyan szülötte előtt tiszteleghet, aki a provincializmus kereteit átlépve egy sorsfordító korszakban vált az országos politika meghatározó alakítójává. Deák Ferenc tevékenységével nemcsak az alkotmányt, a nemzet létét erősítette meg, hanem megteremtette Magyarország átalakulásának és fejlődésének törvényi kereteit. Történelmi nagysága a kiegyezés megalkotásában, a dualista állam alapjainak lerakásában rejlik. Ez a paktum, ugyan a létrejövő Osztrák–Magyar Monarchia keretében, de mintegy fél évszázadon át garantálta hazánk fejlődését, békéjét, biztonságát. A kormánymegbízott végül elismerését fejezte ki Söjtör önkormányzatának és lakosságának a minden évben megrendezett méltó megemlékezésért.

Manninger Jenő országgyűlési képviselő azt hangsúlyozta, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának politikai pályafutását mindvégig az erkölcsi értékek mozgatták, és ettől eltántorítani semmilyen körülmények között nem lehetett. Deák Ferenc tisztán szellemének súlyával és erkölcsi felelőségével vált a nemzet bölcsévé. Két országot összekötő közös ügy lett a hadügy, a külügy és a pénzügy, ugyanakkor az osztrák–magyar kiegyezés nagy deáki tett volt, hiszen az azt követő évtizedek megalapozták az ország, a főváros és a vidék felemelkedését, vélekedett.

Pácsonyi Imre, a Zala Megyei Közgyűlés alelnöke azzal kezdte, hogy a 19. század különleges helyet foglal el a magyar történelemben. Felöleli a reformkort, az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot, a kiegyezést valamint az azt követő boldog békeidőket. A korszak három nagy történelmi alakja, gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos valamint Deák Ferenc az 1848 áprilisában felálló első felelős magyar kormány tagjai is voltak. Politikai nézeteik különbözősége ellenére együtt dolgoztak a nemzet felemelkedéséért. A forradalom leverése után Széchenyi befele fordul, Kossuth emigrációba vonul, Deák viszont itthon marad. Megéli az önkényuralom, a Bach-huszárok időszakát, a hamvába holt összeesküvések leleplezését, és jogászként, jogtudósként, politikusként egy dolgot tesz, a Pragmatica Sanctio, az ősi magyar jog alapján kivívja Magyarországnak mindazt, amit akkor abban a helyzetben lehetett.

Mint mondta, a Deák nevéhez fűződő kiegyezéssel kétségtelenül hozzákapcsoltuk sorsunkat Ausztriához, amely belesodródik az első világháborúba és vele hazánk, mégis büszkék lehetünk az 1867-et követő időszakra. Magyarország malomipara pár év alatt első a világon, tízszer annyi vasút épül, megszületik hazánk nemzetiségi törvénye, s megindul egy olyan gazdasági fejlődés, ami az embereknek biztonságot, nyugalmat jelent. Hiszen csak így lehet gyarapodni és családi jövőt tervezni, ez az ő életművének igazi értéke, húzta alá Pácsonyi Imre.

A megemlékezés a díszpolgári címek átadásával folytatódott, melyre első alkalommal került sor. Könyves Gábor, Söjtör polgármestere felolvasta a képviselő-testület ezzel kapcsolatos rendeletét, melyben többek között az szerepel, hogy kitüntetés annak adományozható, aki kiemelkedő tevékenységével elősegítette a község fejlődését. Közös konszenzus alapján született meg a döntés arról, hogy Söjtör első díszpolgárává Sághegyi Gellért plébánost, és posztumusz díszpolgárává Lőrincz István (1933–1982) egykori iskolaigazgatót válasszák.

Nagy taps fogadta Sághegyi Gellértet, akit 1973 júniusában szenteltek pappá a zalaegerszegi ferences templomban. Több helyütt szolgált, majd 1985 augusztusában került szülőfalujába, Söjtörre. A hívek egy emberként álltak melléje, hiszen a lakhatatlan plébániaépületet rendbe tették, és három év alatt a szintén elavult templomot is felújították kívül-belül. S amit ennél is fontosabbnak tart, hogy a söjtöriek visszatértek a templomba. Sághegyi Gellért azóta rendíthetetlenül szolgálja a helyieket és az időközben gondjaira bízott négy másik település lakosságát. Minden erejével a templom és az ő lelki szépségükért dolgozik, hangzott el méltatásában.

Könyves Gábor ezt követően arról beszélt, hogy a 93 éves Buza Sándor önkéntes településkutató, történész a jövőre fennállásának 250. évfordulóját ünneplő söjtöri iskola történetén dolgozik. Mint mondta, ennyi idő alatt számos pedagógus és igazgató fordult meg az intézményben, akik közül kiemelkedik Lőrincz István igazgató, aki nemcsak nevelőként és vezetőként volt emblematikus alakja a 70-80-as éveknek, hanem ő volt a helyi sport és közösségi élet mozgatórugója. 1955. július elsejével került Söjtörre gyakorló tanárként, testnevelést és biológiát tanított. 1971-ben nevezték ki az iskola igazgatójának, mely funkciót 1982. április 3-án bekövetkezett haláláig töltötte be. Mellette testnevelést tanított, a szülőkkel és gyerekekkel karöltve távolugrógödröt, kézilabda- és focipályákat létesített az iskola udvarán, számos sportágat vezetett be, irányította az iskola kézilabdacsapatát, valamint a felnőtt női és férfi kézilabdacsapatokat.

Lőrincz István megköszöni édesapja posztumusz elismerését.

A posztumusz díszpolgári oklevelet gyermekei, Kovácsné Lőrincz Anikó és Lőrincz István vette át a polgármestertől a közönség nagy tapsa mellett. Lőrincz István azt mondta, köszöni, hogy ilyen hosszú idő után sem felejtették el édesapjukat, aki nagyon szerette a gyerekeket, szülőket és az egész falut.
Az ünnepségen az iskolások verses összeállítást adtak elő, míg a söjtöri Népdalkör Egyesület egy dalcsokrot Kiss Ágnes orgonista, kántor kíséretében. A megemlékezés végén 26 önkormányzat, hivatal, szervezet helyezett el koszorút tisztelete jeléül a Deák-emlékház bejáratánál.