Hősök napi megemlékezés

A városi fúvószenekar térzenéjével indult az idei emlékünnepség. Majd dr. Sipos Gyula rendőr vezérőrnagy, Zala megyei rendőrfőkapitány szavai szóltak az egykor harcba indultakról.

- Ki a hős? - tette fel a kérdést, majd hozzátette, ez a nap nem történelmi nagyjainkról szól, hanem azon közkatonákról és családjaikról, akik egykor a visszatérés reményében indultak háborúba. – 101 évvel ezelőtt hoztak törvényt a katonai hősökről való megemlékezésről. 1917-ben kezdtek emlékműveket állítani, majd a második világháború után szünet következett, nem volt ünnep, nem volt nevesített nap. A rendszerváltozás hozott új színt, amikor is megerősítették a korábban hozott törvényt (2001). Az elmúlt 1000 év valamennyi hőséről szólhat ez a nap, de főként az első és második világháborúban elesettekre gondolunk ilyenkor. Valamennyiünk családjában vannak ilyenek, akiknek megsárgult fotói ma is a falon láthatók.

A békében nevelkedett generációnak is fontos tudni, hősnek lenni mit jelent. A mai komfortos, kényelmes életben is erősítsük meg, hogy ezt az ünnepet tartani kell. A világháborús helyszínek ne csak földrajzi helyek legyenek, hanem a magyar történelem szerves része, ahol egykor magyar emberek dalolva meneteltek, bíztak a visszatérésben, parancsot teljesítettek. Fontos megemlíteni itt a parancsadás felelősségét is. Ha lehet, keressük fel, járjuk be ezeket a helyszíneket a szlovén határtól az Északi-Keleti Kárpátokig - hangzott el.
 

A tisztelgő ünnepségen szavalatok és katonadalok hangzottak el. A rendezvény koszorúk elhelyezésével zárult.