Belehelyezkedni a térbe

Párbeszédek és történetek az alkotások között

Kérdés az is, hogy vajon a digitális térben, egy online kiállítás esetében is működhet-e ez a fajta szemlélődés és befogadás? A ZAZEE Kulturális Egyesület által létrehozott 8.01 online galéria legutóbbi vendége Filó Vera író, képzőművész, grafikus volt, aki több mint tíz éve ikonfestészettel is foglalkozik. Az alkotó zalaegerszegi születésű, annak idején a Zrínyi gimnázium tanulója volt. Rajzolni Borbás Györgytől és Fischer Györgytől is tanult, örül, hogy mind a kettőjüknek van kötődése a mostani kiállításhoz is. Vera annak idején a színház világába is belekóstolt; 19 évesen ő rendezte a Cselédek című drámát, mégpedig az MMIK színpadán. A 8.01 galéria pedig éppen az egykori ifjúsági ház helyiségeiben kapott otthont, ha csak virtuálisan is. Hat teremben, 22 helyi művész (a finearthotel.hu gyűjtőoldal alkotói) 42 alkotása látható. Műfajonként és hangulatában is változatosak a termek.

A tárlatvezető szerint egy kiállításon mindig célszerű előbb belehelyezkedni a térbe; vagyis kezdjük a szemlélődést távolról. Ez egy online tárlat esetében is működhet. Bár az tény, hogy a művek a virtuális világban nem mindig járhatók körül. Közelíteni azért tudunk. Filó Vera szerint izgalmas kérdés, hogy milyen történetek indulnak el bennünk a teremben lévő képek/szobrok láttán. Van-e dialógus az egy térbe került tárgyak között? Segítik-e egymás jelenlétét, vagy talán vitatkoznak egymással? Párbeszéd szerencsére a galéria összes termében létrejön. A szürkének tűnő második teremben (ahol Varga Bálint, Nagy Szilvia, Frimmel Gyula és Bárdosi Katinka művei láthatók) például a „karcolat”, a „másolat” és az „ismétlés” szavakkal lehet mindezt kifejezni. Hiszen grafikát, rézmetszetet, tűzzománcot, illetve felhő-festményeket látunk egymás mellett. És ahogy a metszetekre jellemző a sokszorosítás, úgy a felhőket ábrázoló kis képek (mellette a nagy felhővel) is afféle ismétlések. Mégsincs két egyforma felhő, sokkal inkább azok újrateremtése zajlik. Andy Warholra utalva elmondta: minél többet nézünk egy másolatot, annál jobban kiüresedünk, és végül eljutunk a lényeghez.

Ha sikerül belehelyezkednünk az alkotók világába, akár egy komplett történetet is kaphatunk. A tárlatvezető szerint azért is jó kiállításokat nézni, mert a drámaiság fellelhető a művekben, és a művek között is. Gyenes Júlia Boróka Idill című két festményéből akár képregény is lehetne, Kajos Anna Zsófia és Kiss Ágnes Katinka színes, absztrakt festményei a formában rejlő történetre és a formában rejlő anyagra, mint az értelmezés különböző aspektusira hívják fel a figyelmet. A negyedik teremben (mely a dialógus termének nevezhető) látható Tánczos György festmények pedig arra keresik a választ, hogy mit keres az ember az akváriumban. A víz alatt lévő alakok láttán először vidám strandolásra gondolunk, de az Akvárium cím mégis valamiféle bezártságra utal. De Gombos Zsófi Tájidegen képe is szorongató, drámai érzést kelt.

Hogy ebbe a térbe hogy kerültek Farkas Ferenc humanistái? Nos, a humanisták a maguk korában kérdéseket tettek fel az aktuális világszemlélettel szemben. A párbeszédnek pedig ez is része; a virtuális térben éppúgy, mint a valóságban.