Nem verset ír, hanem érzéseket fejez ki

 Árvai József, a Poézis 21 dobogósa

Felnőttként, esti képzésen járt a Csány Szakközépiskolába, itt hozta össze a jó sors Lepsényi Imre magyar tanárral, akinek a pedagógiai módszerei, illetve az irodalomhoz és művészi kifejezéshez való viszonya nagyon mély benyomást tett rá.

- Az első alkalommal csak beszélgetett velünk. Csodálkoztam is ezen, különös ember ő. Aztán később jöttem rá, hogy milyen sokat tanultam tőle azokon a „csak” beszélgetős órákon. Nem volt mellébeszélés, a saját gondolat kifejezése nála nagyon fontos volt. Megszerettem, hogy azt mondhattam, amit éreztem. Végül is bár jók voltak az eredményeim, egyéb okok miatt nem fejeztem be ezt az iskolát. Lepsényi tanár úr, nagyon jól tudott engem motiválni, de azt is tudomásul vette, hogy mindenki maga dönt a sorsáról. Ma már 84 éves, tartjuk a kapcsolatot és ez úton is szeretném megköszönni neki, amit értünk tett – mondja Árvai József, aki 10 éve nyugdíjasként éli napjait. 

- A saját irodalmi vénája mikor kezdett kibontakozni?

- Amikor a gyerekeim iskolások voltak, akkor kezdtem. Eleinte csak saját magam alkotta esti mesékkel, amikor ők is gyereket vártak már Baba váró verseskötettel örökítettem meg a várandósság fontosabb eseményeit. De egyéb családi eseményekre, ünnepekre, rokonoknak, barátoknak, kollégáknak írtam a verseket. Később pedig pályázatokra is. A múzsám és egyben kritikusom is a feleségem, aki segít, ha egy-egy gondolat még nincs a helyén – mondja Árvai József, majd sebtében el is szaval a feleségének egy hozzáírt költeményt. – Később figyeltem a pályázatokra. Kicsi affinitásom van. Közel 200 verset írtam eddig összesen. 

- A Poézis 21-nek mi a története?

- Nyugdíjasoknak hirdették meg, akárcsak tavaly a Coviddal kapcsolatos pályázatot. Az ihletet Fazekas Márti ismerősöm egyik fotója adta, amin a kertje látszódik. Ez alapján íródott a „Tavaszváró” című versem. A szavaló versenyen saját költeményt mondtam el. Ezen a téren jobbnak láttam segítséget kérni. Bellus Attila színművész, jóbarátom készített fel erre, amiért nagyon hálás vagyok. Azért is volt jó, hogy a saját versemet szavalhattam, mert így úgy mondtam el, ahogy én gondoltam. Mert észrevettem, hogy ha más olvassa a versem, mást ért ki belőle. De attól szép a világ, hogy ahányan vagyunk, annyi félék. 

- Önnek van kedvenc költője?

- Mindenevő vagyok. De ha ki kellene emelnem, akkor József Attila. Bár az az igazság, hogy címeket nehezen jegyzek meg, de a történetet, a mondanivalót, a hatást mélyen őrzöm magamban. És még Faludy György volt rám nagy hatással, írtam is az ő emlékére is egy verset. 

- Amikor adott témáról kell írni, mondjuk a prószafesztiválon kiírt pályázaton, az nem nehezíti az írást?

- Azt mondtam, hogy olyan nincs, hogy a prószafesztiválról ne írjak, bár az utolsó percben álltam csak neki. Egyébként van, hogy szívesen írnék valamiről, de nem megy. Máskor meg „adjatok gyorsan egy papírt”, mert meglátok valamit és megihlet. Ez lehet a Balaton, de egy rozsdás traktor is. Sok mindenre volt példa. 

- Ha nem versel, mi a hobbi?

- Van több mániám is. Például a diópálinka készítés, aminek a palackját is a saját versem díszíti („Csak cseppenként! Szeress barátot, italt, vagy nőt, és minden sejted kap kis időt, élvezni, miért világra jött.”) Szeretek úszni, most a Balaton átúszásra készülök, bár a felkészülés az uszoda átépítése miatt nehézkes. Azt vallom, hogy mindegy mit tesz az ember, azt szívvel-lélekkel kell, és nem árt egy kis becsület sem. Az idén leszek 60-szoros véradó, amire büszke vagyok. Egyébként itthon mindent magam újítottam fel a lakáson, festés, parkettázás, burkolás, de bekapcsolódom a házimunkába is, nagy örömmel „szolgálom” a feleségem. Na a rendrakást, azt annyira nem szeretem – jegyzi meg mosolyogva. - És bár társasági ember vagyok inkább, amikor dolgozom, azt jobban szeretem egyedül tenni. Lokálpatriótának is érzem magam és ezért igyekszem minél többet tenni is. Most éppen egy kiállítás szervezését tervezgetem. 

S végül néhány sor a költőtől: „Mint kagylóban a gyöngy, úgy alakul az élet, Megsebzett testünkből a sors csinál ékszert…Az élet vihara döf lándzsát testünkbe, Csak kagylóban a gyöngy van igazán védve.”