Még nem akarok egy „karakter” lenni

 Beszélgetés Kovács Virág színésszel

- Lehet valaki próféta a saját hazájában? Zalaegerszegi vagy, barátok, rokonok ülnek a nézőtéren. 

- A tanáraim közül már volt, aki az általános iskolában (Eötvös) tudta, hogy nekem ilyesmi pályához lesz közöm, és erősen támogattak ezen az úton. Hálás vagyok nekik. Kis város és bár ez nem volt célom, de egyre többen felismernek, ezért viselkedni kell – mondja mosolyogva. – A múltkor is megszólított egy néni, hogy maga színésznő ugye? Az unokám kedvence, ez még nagyon furcsa. A színpadon van egy sminkem, frizurám, jelmezem, és nem is gondoltam, hogy ezt ennyire összekötik a civil megjelenésemmel. 

- Az ismertség nem volt cél. A színjátszás igen? 

- Az énekhez, a tánchoz, színpadhoz kiskoromtól volt közöm. A színjátszás mégis hirtelen fordulattal jött, éppen a Hevesiben két ifjúsági darabban kapott szerepem kapcsán. Akkor robbant mindez az életembe, amikor a továbbtanulásról dönteni kellett. A középiskolában, a pécsi „Művészetiben” pedig már országosan turnéztunk. Olyan gyorsan jött mindez, hogy nem is volt időm belegondolni ez mivel jár, és már benne is voltam. A budapesti tanulmányaim alatt az énektanárom, Kokavecz Iván zeneszerző, írt nekem egy lemezt. Akkor még felmerült a kérdés, hogy az ének vagy a színjátszás legyen-e az út. De aztán elhatároztam, hogy Zalaegerszegen szeretnék színésznő lenni és ehhez pont jókor voltam jó helyen, két évvel ezelőtt. Aztán már az első évadban szerencsém volt és a tervezetthez képest két plusz szerepet is kaptam. A színész életmódot pedig csak a gyakorlatban lehet megismerni. Zárt világ, ahol a próbák és a fellépések beosztják az egész napot. 

- Az Evitával nyitni mennyire volt mélyvíz?

- Nem volt olyan nagy felelősség, ott még csak közös ének és tánc volt. Az első szövegem az „Ügynök halálá”-ban ugyan csak kis szerep volt, de az a néhány mondat megtörte az eseményeket. Olyan karakter, aki valahogy nem illet bele a képbe. Tudtam, hogy azért megyek be, hogy kizökkentsem az embereket. 

- Igazi ismertséget a Kvártélyházi darabok hoztak, a „Szép nyári nap” Margójaként, és a „Lili bárónő” Krisztina grófnőjeként lettél népszerű és jött az első díj is.

- Mindegyik darabot szerettem, amiben eddig játszottam, de Margó azért nagyon közel állt hozzám. Bár először kövér lányt kellett volna alakítanom, szivaccsal kitömködve. Aztán helyette lett énkép- és evészavaros, vicces figura. 

-Dorkaként kislány leszel...

- Ez egy igen furcsa főszerep, amiben végig a színpadon kell lennem, viszont kevés a szövegem. Most kezdek ráérezni, hogy lehet billegtetni a karaktert a kislányosabb és nagylányosabb oldal között. Most már tudok vele mit kezdeni. Mindig csodálattal nézem a kollégákat, akik olyan gyorsan eggyé tudnak válni egy szereppel. Olyan mélységben átélik, hogy azt hozzák a színpadon is és a folyosón is. Nekem még ez lassabban megy.

- Az idén még fodrász leszel a „Sosem halunk meg”-ben és lesz egy drámaibb szerep is, az „Augusztus Oklahomában” darabban, ahol a vegetáriánus drogos lányt alakítod.

- A vegetáriánus részt át tudom élni a midnennapokból is – jegyzi meg. – Még csak az olvasópróbák mennek, de már most nagyon szeretem. Kiváló a szereposztás és minden karakter egy-egy életigazságot fogalmaz meg. 

- Még sok minden történik veled először a pályádon.

- A „Zrínyiben” vagyok először teljesen egyedül a színpadon. Szolóban kell énekelni, koreográfia nélkül, így kell jó három percig lekötnöm a közönséget. A darabban van két duettem is és még a nőkkel egy közös dal. Ezek hangterjedelemben sem egyszerűek. Az énektudásomat mindenképpen szélesíteni szeretném.

- Szerepálmod is van?

- Az István a királyból Réka. Bár nem nagy szerep, de van egy különleges bája. Szép a dal, amit énekel, és erős női karaktert képvisel, tetszik a jelleme.

- Összességében milyen a harmadik évad?

- Jó. Sokkal komolyabb szerepeket kaptam és változatos karaktereket. Úgy érzem, próbálgatják a színházban a tudásom, ahogy én is keresem magam. Még nem szeretném, ha beskatulyáznának. Bár biztosan lesz olyan karakter, ami jobban illik hozzám, mint a többi, de még próbálgatni akarom magam, minél sokszínűbb szerepekben. 

- És mi számodra a siker?

- Sokféle lehet. Mindenki másképp fejezi ki az elismerést. A kritikus megdicsér, az igazgató, a rendező, a zenei vezető újabb szerepeket ad, a kollégák gratulálnak. Ha eljönnek és megnéznek, ha kíváncsiak rám, az már valami.