Kézzel karcol, farag, zenél

Megszokott szerény és csendes stílusában beszél, s hamar kiderül az apjától leste el a mesterség alapjait, a barátoktól kapta az első szerszámokat, melyekkel aztán a díszítő faragásig jutott.

- Talán ott kezdődött, amikor a kedvenc zenekarom nevét belevéstem egy márványlapba, aztán valahogy rajtam ragadt ez a dolog – tegyük hozzá, inkább mindkét dolog, hiszen a faragás mellett a zene az élete másik meghatározója.

Monostori János

- Aztán te is kitanultad ezt a mesterséget?

- Autodidakta módon. Gépész technikusként végeztem, rövid ideig dolgoztam ezen a területen. Apu volt műköves, de valójában az ötletet a gravírozás adta. Láttam egy művészlelket, aki Baja mellett alkot egy „műveremben” a föld alatt. Csodálatos dolgai vannak, fotó alapján kézzel karcolt alkotások. Ez nagyon megtetszett. A kőfaragás csak úgy jött. Sokáig csak másodállásban, most pedig már ez a fő tevékenységem. Díszítéseket készítek.

- Iskolai hatás egyáltalán nem volt?

- Az általánosban Szényi Zoltán tanította a rajzot, azokat az órákat szerettem és biztos erősítette az érdeklődésem. Szobrászoktól is igyekeztem ellesni néhány dolgot.

Bagoly

- A zenekar név vésése volt a kezdet, hol tartasz most?

- A legnagyobb méretű gravírozásom Frimmel Gyula rajza alapján készült 3 és fél méteres századfordulós Zalaegerszeg látkép egy Kosztolányi úti épületben. A legutolsó nagyobb munkám a zalaboldogfai Trianon emlékmű, amit Baki Józsi barátom tervezett. Eddig síkban dolgoztam, most inkább térbeli dolgaim vannak. És ami nem megrendelésre készült alkotásom, abban tuti, hogy van zene is.

- Akkor mesélj kicsit ez utóbbiról.

- Örömforrás, már gyerekkoromtól fogva. De szintén autodidakta módon tanultam. Az elméletet a katonaságnál, ott volt rá időm. Aztán minél többet foglalkozom vele, annál jobban kezdem érteni. A zene az egyetlen dolog, ami igazán kikapcsol. Mindenevő vagyok, pop zenén nőttem fel, a new wave vonalon, aztán eljutottam a modern jazzig. Ezt nagyon szeretem. 4-5 együttesben játszottam eddig. 9 évig billentyűztem az Intermezzo Latin Club zenekarban, velük országos szinten léptünk fel. Jó időszak volt. Aztán elkezdtem saját zenét csinálni. Ez a Flight Mode együttes. A neve alapján, mint amikor a telefon van repülős üzemmódban, full kikapcsoló zenére törekszünk. Pop-os, funky-s, aki már belehallgatott, annak tetszik. Azon dolgozunk, hogy legyen egy koncertre való anyagunk és akkor színpadra állunk. De írtam a színháznak is zenét. Például a Harisnyás Pippi vagy az Óz esetében, illetve a bábszínháznak is, ekkor még Presser Gábor is visszahallgatta az általam átdolgozott saját zenéjét – eleveníti fel. – A gyerekek őszinte közönség. Ezért is volt nagy öröm, amikor Kapolcson a fákon is lógtak az előadás alatt. De vannak csak magamnak írt elvont zenéim, ez a Lysis75 saját zenei projekt, ahol    nem szempont, hogy másnak is tetszik –e a zene, amit általában vendégzenészekkel készítek. Ahogy öncélú faragásaim is akadnak, amiket szinte mindig elajándékozok.

- Vissza a kézművességhez. Hol lehetett veled találkozni?

- Zalaegerszegen két helyszínen is volt kiállításom, illetve Nagykanizsán a megyei amatőr tárlaton, valamint Szombathelyen és annak környékén.

- Tervek?

- Az üvegkarcolás és térbeli üvegmunkák az újabb terület. Szeretnék egy koncertre való zenei anyagot, illetve a faragásban is folyamatosan fejlődni. A legújabb ötlet a kis kedvencekről készített gravírozások.

- Szintén szabad kézzel?

- Nagyjából igen.

- Maximalista vagy?

- Kicsit, de nem vaskalapos. Olyant szeretek kiadni a kezemből, ami nekem is tetszik. Ötleteim vannak, de határaim is.