Vészjósló hangok a mikroműanyagokról

 Felhőben, méhlepényben, barlangok mélyén - mindenhol ott vannak

Az előadásban felsorolt tények, amelyekkel kapcsolatban a vészharangot 2017-ben kongatták meg először, nem dobták fel a hallgatóságot. Különösen azért nem, mert a zárórészben, a „megoldás”-ban semmi bíztatót és jelentős mértékben megvalósíthatót nem tudott ígérni a szakértő.

A mesterséges anyagok száma 2020-ra meghaladta a földön a természetes anyagokét. Mostanra pedig ez a szint is háromszorozódott. A műanyag mivel nem bomlik le, marad velünk és mivel a gyártás egyre nő, a felhalmozódott műanyagok száma is. Ezért jelen van az óceánokban planktonoktól felfelé az egész táplálékláncban, a talajban, a felhőkben, az Antarktiszi hóban csakúgy, mint a méhlepényben, az emberi szervezetben és gyaníthatóan több betegség okozója is – mondta a professzor, aki környezettudományból doktorált. 

Miközben elismerte a műanyagok sokféle felhasználási hasznát, arra is felhívta a figyelmet, hogy nem lehet(ne) ennyi műanyagot gyártani. Csak a Csendes-óceánban van egy 300 mérföld hosszú sziget műanyag hulladékból, melyet a tengeráramlatok építettek és amely nem mozdul a helyéről. A NASA követi az óceánok műanyag szennyeződését, a megdöbbentő adatokról napi kimutatások készülnek. Mi ezt nem látjuk, mert az óceán messze van, és mert 2019-ig Kínába exportálta egész Európa az ilyen jellegű hulladékot, illetve a harmadik világba, ahol súlyos körülményeket okoz mindez. De a baj itt is itt van, hiszen míg az óceán feneketlen mély és a vizek esetleg szűrhetők is, addig a vékony talajréteg, melyben a táplálékunk is növekszik, szintén tele van mikroműanyaggal, mondta a doktor. 

A mikroműanyag alatt 5 milliméternél kisebb részeket kell érteni, melyek „lebomlottak” a mesterséges anyagról. Házunk táján legnagyobb mértékben a padlószőnyegről. Ezek a többségében szemmel nem látható kis részek, nagyobb kárt okoznak, mint a környezet csúfító „gazdaszervek”, amelyről leváltak. Hiszen, így mindenhová beszivárognak, értve az emberi test belső szerveit is, ahonnét nem lehet eltávolítani a jelenlegi tudás szerint. 

De a látható műanyagok terén sincs ok örülni. A Tisza szennyezettsége túltesz a Gangeszén, az elmúlt években 180 tonna hulladékot távolítottak el innen. Ez azért is szomorú, mert Magyarországon az ivóvíz harmada a folyóvizekből származik. Mégis óva intett a professzor az ásványvizek fogyasztásától éppen a bennük lévő mikroműanyagok miatt. Felsorolta a legtöbb ilyen jellegű szennyezéssel bíró ételt is, a tengeri halakat, a tengeri sót, a cukrot és a palackos vizet. De a filteres teának sem kell a sor végén szégyenkeznie. 

Megoldások terén sem tudott mivel kecsegtetni. A műanyagoknak csak kis része hasznosítható újra, ami nagyon sok energiával jár és ez is csak korlátozott gyakorisággal lehetséges. Az égetés rákkeltő és toxikus. A sok gyártás egyik oka, hogy az elektromos autók terjedésével az olajnak új piaci lehetőséget kellett találni, így jönnek a képbe az egyre rövidebb ideig használható, de le nem bomló újabb és újabb műanyagok. 

Sajnos jelenleg az első lépésnél tartunk, világszerte tudatosítani kell és elismerni ezt a problémát, mondta többek között az előadó.