Mentett négylábúak a színészházban

Kutyák, macskák barátsága

Németh László 5 éve dolgozik világosítóként a színházban. Két éve színesíti az életét két különleges macska, egy Bengáli cica pár, Tara és Leo. 

- A tenyésztésből kivonták őket, így kerültek hozzám. Tara, még mielőtt a tenyésztőkhöz került, rossz körülmények között élhetett, bántalmazták, ennek nyomait egész életében viseli, nem is volt szaporodó képes. Ilyen drága macskákat egyébként nem engedhettem volna meg magamnak, de mivel kutyát nem tudok tartani a sok elfoglaltság miatt, ezt az örökbefogadási lehetőséget kihasználtam. Hálás cicák, bár ölbe nem lehet őket venni, pórázhoz nincsenek szoktatva, de a vendégeket jól fogadják. Az ételben nagyon válogatósak, csak egyetlen fajta tápot fogadnak el. A hangjuk egészen különleges, bundájuk nagyon szép. Törzskönyvük hat generációra visszavezeti az őseiket (ezt a fajtát, csak ötödik generáció után szabad kedvtelésből tartani, addig a vad vérvonal erősebben érvényesülhet). 2-3 hónapba tellett, amíg kialakult a közös életünk, itt a negyedik emeleti szobában és macskahálós erkélyen. Az állatvédelemmel egyetértek, mindenféle állatot kedvelek – mondta Németh László.

Ticz András és Kovács Virág Émivel és Tormával

A folyosó másik végén szintén macskahálós az erkély. Itt él cicájával Kovács Virág színész. 

-Tormát egy fellépésről hazafelé jövet, Tormaföldén találtuk az útszélén, innét van a neve is. Bolhás volt, az atkák ették a testét, fülét, néhány heg még most is látszódik ebből. Talán 3 hónapos lehetett akkor, aztán szép nagyra megnőtt, gyönyörű lett a bundája, az Egyiptomi mau-ra hasonlít. Korábban családi házban éltünk, szabadon járt ki-be, ezzel veszélybe is sodorta magát. Később nehéz volt a negyedik emeletre szoktatni, az ajtókat ki tudja nyitni, ezért kulcsra kell zárni. Sőt már az élelmiszeres szekrényt is ki tudja nyitni. A sok munkám miatt sokat van egyedül és gyakran átrendezi a szobát, mire hazaérek. A házbeli cicákkal, kutyákkal jól kijön. Néha leviszem pórázon sétálni, bár ebből sosem lenne neki elég. Megfordult már többször a színházban is egy-egy próba alkalmával, vagy fellépéskor kint várt az öltözőben. Sőt, ha nem viszem, kérdezik is hol van. Közben kiderült néhány kollégáról, hogy szintén macskatartók és ezzel erősödött a barátságunk is. Évekig tudnék áradozni a cicámról. Minden reggel ő ébreszt. Imádja a főztöm, ami azért furcsa, mert vegetáriánus vagyok. Tökfőzelék és lecsó a kedvence – mondta Virág, aki Ticz András színművésszel több darabban alkottak már párost és mentett állataik sincsenek kutya-macska "barátságban". 

András Émi nevű kutyusa egy éve költözött be a házba.

- Mindig mondtam, hogy kutyát lakásba nem. Aztán egy barátom ajánlotta, hogy nézzem meg ezt a kutyát, akit a fiával együtt 70 centiméteres láncról mentettek az állatvédők. Szerelem volt első látásra. Nagyon gyorsan megszokta a lakásbeli életet, annyira, hogy egy-két hét múlva már sáros földre nem lépett és esőben sem akar kimenni. Nagyon aranyos kutya, ahova csak lehet viszem magammal. A színházba is már sokszor bejött, összejárja az egész épületet, mindenkivel barátkozik. Napi négyszer sétálunk. 

- Színészkedni is tud?

- Nagyon jól eljátsza, hogy ő még semmit nem kapott enni. Ha harmonikázok „énekel” hozzá. Sértődékeny is tud lenni, és néhány kutya trükköt is megtanult már. Szívesen tanul, szívesen jön sétálni, jól tűri, amikor egyedül van, nem csinál kárt a lakásban. 

- Akkor mégis jó döntés volt ez a kutya a lakásba helyzet?

- Már el sem tudom képzelni, milyen volt az élet nélküle.