Hazatér a cukrász olimpikon

- Úgy látom kétféle ember van kint. Aki imád ott lenni, semmi honvágya, az egész életét odatervezi. A másikak pedig, akik a jövőt vagy a jelent megalapozni mennek ki, átmenetileg, gyötri őket az itthoniak, a család utáni vágy. Ők ott csak dolgoznak, de belül mindig is magyarok. A férjem is és én is ez utóbbi kategóriába tartozunk. Akik nem nyaralni akarunk hazajárni a saját lakásunkba, és akik évente nemcsak ötször láthatják a családtagokat, barátokat –mondja Betti. – A döntésemben több minden közrejátszott, szakmai okok mellett családiak, kiemelten, hogy hamarosan megszületik az unokám, akit én nemcsak fotókon szeretnék látni, később nemcsak chatelni akarok vele, hanem személyesen vele lenni.

Nekem a munkám a mindenem, a hobbim, a rögeszmém

- A karrieredre ez milyen hatással lehet?

- Talán furcsán hangzik, de itthon szakmailag jobban lehet fejlődni. Kint egy 360 fős szállodában nem volt idő az exkluzív munkára, fizikailag lehetetlen lett volna kivitelezni. Így amíg ebben dolgoztam a napi két-három óra pihenőidőmet használtam fel tanulásra. Hogy tudjam mik a trendek. Recepteket bújtam versenyről készült felvételeket néztem, gyakoroltam.

- Eléggé kitöltötted munkával a napjaidat. Közben még férjhez is sikerült menned...

- A férjem úgy fogadott el, hogy nekem a munkám a mindenem, a hobbim, a rögeszmém. E nélkül nem tudok létezni vagy csak rövid ideig. Más könyvet olvas, vagy nyaral, én sütök pihenésképpen.

- Szép sikereid is voltak. Melyek ezek?

- Hét nemzetközi és hat hazai verseny. Itthon 4 ezüst és két arany, magyar bajnoki címekkel. Nemzetközileg egy Európa Bajnokság, 3 világbajnokság, három olimpia. Ezeken bronzérmeket értem el, de a legutóbbin a 2016-os olimpián sikerült az ezüstérem. Ez nekem azért fontos, mert soha nem másokkal versengek, hanem a saját szintemet szeretném javítani. Sokszor voltam fél pontokra az ezüsttől, és most nemcsak éppen belecsúsztam, hanem a középmezőnyben teljesítettem. Ezekre a versenyekre mi nem a pénzért megyünk, nincs anyagi elismerés. Sajátunk a költség és rengeteg munkával jár a felkészülés. A verseny előtt 24 óra nonstop munka van, hogy minél frissebb legyen a desszert. Két hónap kipihenni egy ilyen versenyt, ahol akár hajszálvékony csokoládékat kell összefonni. Akik ezt látják, meg szokták kérdezni, hogy erre tényleg szükséged van? És igen. Engem ez éltet.

- Honnan kezdődött mindez?

- Azt már nem tudom, hogy miért, de ötödikes koromban határoztam el, hogy cukrász leszek. Otthon elkezdtem a kezdetben alig ehető saját receptes sütemény gyártásba. Ez volt az unaloműző. Aztán jött a Báthory, majd igazából 2001 körül indult a pályám. 2003 év végén mestervizsgáztam és következő márciusban az akkori főnököm nevezése miatt részt vettem a magyar bajnokságon csapatban. Akkor azt sem tudtam mi az, mégcsak képet sem láttam ilyenről. Aztán ezüst éremmel végeztem és onnét nem volt megállás.

- Mi a te kedvenc desszerted?

- A házi sütemény. Főleg, amilyent anyukám süt. Otthon én nagyon ritkán sütök, viszont nagyon szeretem a sütiket. Értsd, naponta megkívánom. Ilyenkor lefutok a cukrászdába és veszek párat. Az ismerőseim ilyenkor nevetve kérdezik, „mi az Betti hazajöttél?”

- És hazajöttél?

- Most ért el az életem egy olyan részhez, hogy döntenem kellett. A család, vagy ott kint. A család mellett döntöttem. 30 évnyi szakmai múlt van mögöttem. Az önéletrajzomat látva a munkaadók azt szokták hinni, hogy nekem plusz két kezem van meg öt ember helyett tudok dolgozni. És éppen ezért, pont azt nem tudtam megvalósítani, amit legjobban szeretnék, amire felkészültem a versenyek során. Nem érzem úgy, hogy én lennék a legjobb cukrász a környéken. Nagyon jó szakemberek vannak itt Zalaegerszegen, példaértékűek. Nekem is még sokat kell tanulnom és folyamatosan tanulni kell. Az is igaz, hogy ebben a szakmában mindig sokat kell dolgozni, ezt nem lehet kikerülni. De szeretném a már elért tudásomat kamatoztatni és tényleg exkluzív desszerteket, tortákat, süteményeket alkotni, kizárólag nagyon minőségi alapanyagokból. Ezért cukrászdát nyitok hamarosan Zalaegerszegen. Mert én nemcsak magyar vagyok, hanem tősgyökeres zalaegerszegi is. Hívtak Pestre is. De nem. Nekem a haza az Zalaegerszeg. Itt születtem és itt szeretnék élni is.

- És már megcsapott a honi élet szele?

- Igen már kezdem érezni, hogy itthon vagyok. Bár akklimatizálódni kell, mert látom, hogy mindenki rohan, érezhetően több helyen dolgozik. De tiszták a terveim, mint amikor egy versenyre készülök. És ugyanúgy megvan bennem néha a kétség is, hogy meg tudom én ezt csinálni?