Balatoni szőlészet és borászat

A Balatoni Múzeumban dolgozó szakember vetítettképes előadásában bemutatta a gazdasági változásokat, a technikai újításokat és ezek hatását a balatoni tájra és emberre.

Illusztráció

Régi új megélhetési forrás

Az etnográfus, aki kutatóként egy évtizede részt vett a témát felölelő, többéves munkában, kiemelte: a szőlészet és a borászat nagyon sokáig elsődleges megélhetési forrása volt a Balaton körül élőknek, s ez máig életképes maradt. A Balaton történeti borvidékünk, a filoxéravész megjelenése előtt az egyik legfontosabb fehér-bortermő tájegységünknek számított. Régészeti és archeobotanikai adatok vannak arról, hogy a Balaton környékén már a rómaiak és a kelták is ittak bort. A kétfüles, kelta „DA BIBERE” edény, a hévízi, eredetileg zöldmázas borospohár, a présalkatrészek, a szőlőmetsző kések, a nehéz szőlőkapák is korai, antik eredetről tanúskodnak, csakúgy, mint a császárkori szőlőtelepítési adatok, a freskórészletek, és a fenékpusztai dobozka ezüst verete. A kereszténység felvételét követően rohamos fejlődésnek indul a középkori szőlő –és borkultúra, mert nincsen mise bor nélkül. A XI-XIII. században, a Kárpát-medencében a szőlőtermesztés elérte a határait, most is ott termesztünk szőlőt, ahol egykoron már folyt a művelés. Később, a királyok szolgáló népei között már előkerülnek a szőlőművesek, a vincellérek.

A török kor idején a bor az egyik legfontosabb exportcikke volt az addigra már kialakult történeti borvidékeknek. Az 1640-es évtizedben Gyenesdiáson, Cserszegtomajon és a Balaton-felvidéken épült boronapincékből még a 20. században is állt néhány. Dél-Zalában maradtak fönn legtovább a főfás (regős, gerendás, bálványos) prések gúzsos változatai. A szőlő-hegynek, a szőlőbirtoknak, a hegyközségnek, mint autonóm működési egységeknek mindig sajátos jogállása volt. Többnyire a hegyvám volt a földesúr évenkénti járandósága. A legrégebbi 1653-as diási és vonyárcsi szőlőhegyi artikulusok már konkrét iránymutatást adtak bíráskodási döntéshelyzetekben. A múzeumok néprajzi raktárának XIX. század végi tárgykészlete is arról árulkodik, hogy a talajviszonyok miatt például Balatongyörökön sokkal nehezebb volt az ültetés, mint a másik parton. Ekkor még Badacsonyban sem törekedtek egységes fajtaállományra, a karózásra, a sor –és tőtávok megtartására és a kordonos művelésre, de Kitaibel Páltól tudjuk, hogy a 19. század elején a Szentgyörgy-hegyen, a rezi, a keszthelyi hegyekben már megindult a soros ültetés.

Illusztráció

Mindez a Festeticseknek és a Georgikon Gazdasági Tanintézetnek volt köszönhető. Az intézet cserszegi szőlőjében 7 kataszteri holdon több mint 400 fajú szőlő volt. A szőlőhegyek egyesülésével alakult önálló politikai községgé 1840-ben Gyenes és Diás; 1846-ban Cserszeg és Tomaj; 1850-ben pedig Vonyarc és Vashegy. Jankó leírása alapján, a Balaton mellékén 1902-ben mintegy 60 szőlőfajtát termeltek. Bontz János monográfia szerző szerint a XIX. század utolsó harmadában, közvetlenül a filoxéra előtt Keszthely városának és a hegylakóknak legfőbb jövedelmi forrását a bortermelés képezte. A filoxéra hatására az északi-parton a szőlő megfogyatkozott, lejjebb került a hegyoldalakon és turisztikai szempontok miatt gyakran nem telepítették újra. A peronoszpóra és a lisztharmat elleni védekezés seprűvel kezdődött, majd a vízpumpa után elterjedtek a háti permetezők, hogy az 1950-es évekre virágkorukat éljék a házi változatok. 2001-ben a balatoni borrégió hivatalos borvidékei: a balatonboglári, a badacsonyi, a balatonfüred-csopaki, a Balaton-felvidéki és a Balaton-melléki. Kilenc éve megalakultak a borvidékek hegyközségi tanácsai.

Az ezredfordulón a balatoni szőlészet és borászat az idegenforgalom termékkínálatának részévé vált. A minőségi fejlődés jegyében megerősödött a borturizmus és elterjedtek a több lábon álló, komplex családi gazdaságok. Az északi és déli part eltérő fejlődési pályaívet járt be. Fél évtizeddel ezelőtt megjelent a XXX. bortörvény, a magyar értéktárról, a magyar nemzeti értékekről, a hungarikumokról szóló törvényi rendelkezés, ami új erőt és lehetőséget adott a Balaton szőlészetének és borászatának.